Szűcs éremért bokszolhat

Amit vasárnap a bírók műveltek, arra elég nehéz szavakat találni. Nem volt olyan magyar vonatkozású összecsapás, amelynek ne alakítottak volna az eredményén, bár az irányultságot illetően nem ennyire vészes a kép: egy meccset elvettek, egyet megadtak. Más kérdés, hogy így viszont mi értelme van az egésznek.Bedák Zsoltot szemernyi kritika sem érheti, pedig a Vasas harmatsúlyú öklözője végül is simán, tíz ponttal alulmaradt orosz riválisával szemben. Az utóbbi, Gennagyij Kovaljov vadonatúj figurája a nemzetközi bokszéletnek, hiszen az egy súlycsoporttal feljebb rándult világklasszis, az egykor Kovács István életét is keserítő Raimkul Malahbekov pótlására szemelték ki.Ehhez képest a ragyogó, kiismerhetetlen mozgású Kovaljov ellen egy megalkuvás nélküli, erőtől duzzadó Bedák lépett a kék sarokban a ringbe, és négyszer két percen keresztül űzte-hajtotta az oroszt. Kovaljov kizárólag annak köszönheti győzelmét, hogy végig bírta lábmunkával és főleg idegekkel, de jó néhány fájdalmas fülest is beszedett a magából mindent kiadó Bedáktól."Csak ez lehet az eredménye annak, ha az egyik országból az vesz részt az Európa-bajnokságon, aki úgy dönt, hogy bokszra adja a fejét, a másikban pedig több ezer bunyósból tudatos kiválasztás révén kerül ki az induló” – mondta ki a teljesen nyilvánvalót Szántó Imre szövetségi kapitány.
Sajnos valóban így van, a baj csupán az, hogy ha Maczik Róbert vagy Garai Emil bokszolt volna olyan elszántsággal, mint Bedák vagy az őt követő Káté Gyula, ma mindketten azt számolgathatnák, hogy miként nyerhetnének érmet. Ehhez képest már a lelátón keresgélhetjük őket.
A fentiekből kiderül, hogy Káté esetében sem érheti szó a ház elejét. A két évvel ezelőtti, azóta súlycsoportot is váltó junior-világbajnok elképesztő hangzavarban, tomboló közönség előtt lépett ringbe a sportág egyik legnagyobb alakja, az 1997-ben vb-t, 2000-ben Eb-t nyert, Sydneyben bronzérmes, ráadásul hazai szorítóban vitézkedő orosz Alekszandr Maletyin ellen.

Bár a meccs négy percig sem tartott, no meg messziről jött ember azt mond, amit akar, mégis higgyék el: Káté hatalmas szívvel, elementáris lelkesedéssel bunyózott. Nyoma sem volt a tavalyi vb-debütáláskor Belfastban látott elfogódottságnak, bátran belevert Maletyin kőkemény ütéseibe, testre és fejre is sokat dolgozott, és bizony, könnyes szemmel ballagott be az öltözőbe, amikor a második menet végén az oroszokat leszámítva mindenki elképedésére kihirdették a tizenöt pontos különbség eredményezte technikai döntő fölényt. Káté csak annyit mondott: "Veszítettem, de legalább hagyták volna, hogy végigmenjen…”
Balog Vilmos és Szűcs István egyaránt hihetetlen módon fejezte be a meccsét. Balog taktikusan, bár a vártnál visszafogottabban bunyózott a jó nevű lengyel Mariusz Czendrowskival, aki ellen eleinte a pontozók érezték úgy, hogy ezúttal ők lesznek a főszereplők, majd a román mérkőzésvezető adta ékes tanúbizonyságát annak, hogy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag gyűlöl minket.
Előbb intette az egyébként talán még életében nem szabálytalankodó Balogot (mínusz két pont), aztán vagy hússzor figyelmeztette a lengyelt következmények nélkül, majd amikor Balog a második négy percben folyamatosan kergette és ütötte Czendrowskit, a román ügyesen meg-megszakította a meccset, széttördelve ezzel Balog rohamait, és pihenési lehetőséget adva ellenfelének.
Hiába volt tehát reményt keltő a sorsolása, a hangsúlyozottan önmaga valós tudása alatt bokszoló magyar váltósúlyú még így is révbe érhetett volna, ha öt plusz egy ember is így gondolja.

A mérkőzés után felharsanó füttykoncertnél csak a Szűcs István győzelmét követő volt nagyobb – igaz, ellenkező előjellel. Szűcs két meneten keresztül oktatgatta az 1999-es vb-bronzérmes azeri Ali Iszmailovot, ám a rutinos rivális rendkívüli energiákat mozgósított a fordítás érdekében. Szűcs mozgása szétesett, többet állt, mint ment a meccs, Iszmailov hajtott és ütött, Szűcs fogott, rossz volt nézni, ami a ringben történik, végül két pont a csodával határos módon megmaradt a magyar előnyből. Szűcs a nyolc közé jutott, még ha erre a sikerre nem is lehet büszke. Igaz, az azeri meg jobb, ha nem hőbörög a vereség miatt, hiszen három éve akkora csalással nyert a vb éremcsatájában Hidvégi György ellen, amekkorára alig vannak szavak.
Hétfőn egyedüliként a 75 kilós Balzsay Károlyért szoríthatunk: a Vasas középsúlyú bajnoka a moldovai Ivan Decachenco ellen harcol a negyeddöntőért. Ha megismétli a nyitányon mutatott formáját, a hétfői ellenfél sem jelenthet számára akadályt. Szűcs kedden a jugoszláv Igor Ribac ellen harcol a dobogóért (Erdei Zsolt őt verte meg valami embertelen módon a 2000-es tamperei Eb legragyogóbb mérkőzésén), Kurtucz Csaba pedig szerdán bokszol éremért a német Sebastien Köber ellen.
Hárman maradtak tehát. Igazán nem árthat nekik, hogy a pénteki MOB-ülést követően vasárnap estére befutott Permbe az egy hónapja EABA-alelnökké választott Csötönyi Sándor magyar elnök is. Hátha az asztalra csap néha, ennek ugyanis lehet némi foganatja.
Tetszik, nem tetszik, így van.