Népsport: Sebes Gusztávnak fegyelmeznie is kellett Egyiptomban

Sebes Gusztáv Aranycsapata január közepén Budapesten kezdte el a felkészülést, január 24-én az A-csapat és az utánpótlás-válogatott egymás ellen játszott Csepelen, fagyott, göröngyös talajú pályán, a „nagyok” 3:2-re nyertek a 2x30 perces találkozón. Közben Milánóban Olaszország 5:1-re legyőzte Egyiptomot, ez azért volt érdekes, mert a mieink éppen egyiptomi túrára utaztak, és a válogatottal is lekötöttek mérkőzést. A szövetségi kapitány (egyben az OTSB elnökhelytettese) megnézte a találkozót, szerinte „az egyiptomiak hosszú ideig egyenlő erejű ellenfeleknek látszottak, de sem az olaszok klasszisfölényét, sem a nagy hideget nem bírták”. A válogatott keret január 26-án 19 játékossal utazott el Kairóba a háromhetes túrára.

A magyarok kérésére még egy találkozót iktattak a programba, január 31-én Mahalla el-Kubrában a Miszr Bank együttese ellen kezdett a társaság, az Aranycsapat felállása annyiban módosult, hogy Lóránt Gyula helyén a Vasas védője, Teleki Gyula játszott középhátvédet. 13:1-re nyertünk.

Második mérkőzését február 5-én a Kairó kerületi válogatott ellen játszotta csapatunk. A játékosok előzőleg látták az ellenfél edzését, amely alatt  „a magyar játékosok némelyike olyan megjegyzéseket tett, amelyekből arra lehet következtetni, mintha játékosaink kissé lebecsülnék ellenfelüket”. A Népsport nem mulasztotta el megjegyezni: „A vezetők nyomban igyekeztek helyes mederbe terelni a beszélgetést.” Végül 2:0-ra győztünk, a Népsport szerint: „Meg kellett küzdenie a magyar csapatnak a győzelemért.”  A válogatott ugyanabban az összeállításban játszott, mint az első találkozón, Kocsis Sándor hanyatt vetődve szerzett vezetést, a második játékrészben Hidegkuti Nándor alakította ki a 2:0-s végeredményt. Sebes így látta: „Nem lehetett jobb játékot várni a csapattól. Mindenesetre látjuk, hogy egyik-másik játékosnál hol kell majd javítani. Vannak, akiknek néhány kiló súlyfölösleget le kell majd dolgozniuk.”

A szövetségi kapitány segítője, Mándi Gyula mintha a jövőbe látott volna: „Jó, hogy ezen a mérkőzésen játszott gyengébben a csapat és nem a világbajnokságon.” Az Al Miszri nem tagadta: „Úgy érezzük, hogy a magyar csapat csak fél gőzzel játszott, tartogatta erejét a nagy mérkőzésre.”      Az Al Ahram kiemelte: „A magyar csapat 2:0-ra győzött Kairó ellen, Kairó játékosai azonban csodálatos teljesítményt nyújtottak. Szinte teljesen egyenrangúak voltak a világ legjobbjaival.”   Elismerte: „Csodálatosan pontos, rövid passzokkal, gyors, szemvillanásnyi húzásokkal igen kis területen is nagyszerűen játszanak a magyarok. Valóban művészi játékot mutattak be.” A Népsport megjegyezte: „A mieink leszűrhették a tapasztalatokat, megtanulhatták jobban becsülni az egyiptomiak játékerejét.”

A találkozót követően, a hivatalos válogatott mérkőzés előtt Mándi – aki pályára lépett a francia fővárosban – beszélt a fiúknak az 1924-es párizsi olimpián az Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s vereségről, Sebes arra kérte labdarúgóinkat, vegyenek revansot a 0:3-ért. Könyvében meg is jegyezte: „Ez tette komollyá a barátságos jellegű találkozót.”

A mérkőzés előtt Sebes felhívta a figyelmet: „Most, február közepén senki sem várja tőletek, hogy olyan formában játsszatok, mint az elmúlt év novemberében Londonban. Jelenleg még csak a formába hozó időszakban vagyunk, s nem is lenne helyes, ha a csapat már most formája csúcsán lenne. Erre a világbajnokság idején lesz szükség. A jelenlegi formátok alapján is győzelmet várunk azonban tőletek, s képességeitek alapján ki is kell harcolnotok. A kis méretű pályán elkészülhetünk arra, hogy az egyiptomiak inkább védekezni fognak, éppen ezért csatárainknak erősen szét kell húzniuk a mezőnyt, hogy megteremtsék a réseket a tömörülő egyiptomi védelemben a kapuhoz. A mérkőzést komolyan kell vennetek, mert minden ellenfél főleg akkor válik veszélyessé, amikor könnyedén veszik.”

A 3:0-ra győztes meccs után a Népsport megállapítja, hogy „rengeteget javult egy hét alatt a magyar csapat”, kiemelve Buzánszky Jenő, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József és Puskás Ferenc játékát. Sebes elégedett volt: „Bár még csak az előkészületek elején tart a csapat, máris kitűnő teljesítményt nyújtott – főleg mezőnyben.”   Puskás optimistán nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy ezúttal már jobban ment a játék, bár nekünk, csatároknak még voltak hibáink a kapura lövés terén. Nem baj, fő az, hogy legjobb formánkat a világbajnokság idején érjük el.”  Az egyik hazai labdarúgó, el-Far bosszankodott: „Nemhogy kapura nem tudtam lőni ezúttal, inkább annak örülhettem, ha egyáltalán labdához tudtam jutni.”  A Journal d’Egypte arról írt, hogy „a közönség mindenesetre elégedetten vette tudomásul, hogy az olimpiai bajnok magyar csapat csak 3:0-ra győzte le a hazaiakat” .

Következő mérkőzésén válogatottunk Alexandriában Hidegkuti (5), Kocsis (4), Puskás (3) és Palotás (2) góljaival 14:2-re verte meg Alexandria–szuezi-csatornaövezet válogatottját, „káprázatos bemutatót tartott a magyar válogatott (…) most érkezett el Egyiptomban formája tetőfokára”. A Népsport nem mulasztotta el megjegyezni: „Macska-egér harc folyt a pályán.”  A legjobban Puskás játszott:  „Minden megmozdulása sikerült. Ragyogóan kezelte a labdát, gyorsan és ellenállhatatlanul cselezett, helyzeteket dolgozott ki, szinte azt csinált a labdával, amit akart. A védők nem tudták tartani.”   A Journal d’Egypte szerint: „Ha az egyiptomi kapus nem véd olyan jól, akkor még súlyosabb lehetett volna a vereség.” Az Al Ahram áradozott: „A világ legjobb labdarúgói olyan játékot mutattak be, amelyhez hasonlót még csak nem is láttunk Egyiptomban.”  Az Al Gomhurija odáig ment, hogy: „Mágusok ezek a magyar játékosok, akik olyan hihetetlen könnyedséggel játszanak, hogy a mieinket megbabonázták.”

A Népsport arról is beszámolt, hogy futballistáink megnézték az ország ókori nevezetességeit, jártak a piramisoknál, de kulisszatitkokra is fény derült. Puskás kérte a csapatvezetőket, hogy ne nehezteljenek tovább a fegyelmezetlen Csordás Lajosra és Lantosra, akik nem tartották be a „zárórát”. A védő és a csatár bocsánatot kért, „a közösség óhajára Sebes Gusztáv felfüggesztette a két játékos büntetését, de szigorúan a lelkükre kötötte, hogy ezentúl ne legyen ellenük semmilyen panasz”.

A hazaiak kérésére vasárnapra halasztották a nem hivatalos Egyiptomi ligaválogatott–Magyar válogatott találkozót, de az eredmény ugyanúgy 3:0 lett, mint a hivatalos mérkőzésen, mindhárom gólunkat a mezőny legjobbja, Kocsis szerezte. „Végig egyenletesen, de főleg a II. félidőben egészen kitűnően játszott. Rengeteg támadást indított el, igyekezett irányítani társai játékát. Sok helyzetet dolgozott ki, elgondolásait azonban társai nem mindig értették meg. Általában kihasználta a helyzeteket, a három gólján kívül három kapufát is lőtt.”   A Journal d’Egypte szerint Kocsisban szinte Puskással egyenlő tudású csatárt ismerhetett meg az egyiptomi közönség.

A Népsport jó ötletnek tartotta, hogy az éghajlat miatt az Észak-Afrikában készült a keret, annak ellenére, hogy válogatottunkat mindenütt szívesen látták volna. A csapat igazi baráti közösséggé vált. Ebből a szempontból külön öröm, hogy „az újoncok valamennyien a lehető legjobb viselkedésűek, szerénységükkel, alkalmazkodó képességükkel napok alatt a legtökéletesebben beleilleszkedtek a válogatott csapat légkörébe, sőt magatartásukkal jelentős mértékben elősegítették az őszinte, baráti hangulat kifejlődését”. Előremutató volt, hogy Sebes minden mérkőzés előtt részletes taktikát dolgozott ki, mintha együttesünk az angolok vagy az osztrákok ellen készült volna. Csupán egy gond akadt: „Túlságosan könnyedek voltak az edzések.”  Ezért a lap az edzőt, Mándi Gyulát okolta, mondván, ugyan szórakoztató gyakorlatokat állított össze, de erőnlétileg nem megterhelőket.

A kritikának nem lett foganatja, az Aranycsapat felkészítését Sebes mellett továbbiakban is Mándira bízták.

EMLÉKEZTETŐ
Egyiptom–Magyarország 0:3 (0:1)
1954. február 12., Kairó
National-pálya, 28 ezer néző, vezette: Diamantopulosz (görög)
Egyiptom: Katu – Jakan, el-Dali – Hamza, Hanafi, Helmi – Mekkaui (Fathi, 46.), Davzy, Ala el-Din, Diba, el-Far. Szövetségi kapitány: Abdulrahman Favzi
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Teleki, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II (Sándor, 46.), Kocsis (Csordás, 67.), Hidegkuti, Puskás, Czibor (Palotás) Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Gólok: Puskás (14., 59.), Hidegkuti (62.)