Kabos Endre asszót sem nyert – oda lett-e a magyar kardhegemónia?

A budapesti Európa-bajnokságon 1933-ban a kardozók mindent vittek (Kabos Endre és a csapat), mellettük – meglepetésre – a női tőrözők is aranyérmesek lettek. Ezek után nagy várakozás előzte meg 1934 februárjában a Városi Színház gáláját, amelynek középpontjában a magyar–olasz kard- és a magyar–osztrák női tőrcsapatviadal állt.

„Ilyen nehéz feladat előtt ritkán állt a magyar vívás” – írta a Nemzeti Sport. Az olasz kardozókat nem kellett bemutatni, az osztrákok pedig bízhattak Ellen Preisben, aki a Los Angeles-i olimpián (1932) megnyerte a nőt tőrt az esélyesebb brit Judy Guinness és a mi Bogen Ernánk előtt. Nem mellesleg a játékokon kardban Piller György és a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller összeállítású csapatunk lett aranyérmes.

Ám ezúttal nehezebb volt a feladat, hiszen mindkét oldalon három-három, és nem négy-négy kardozó nézett farkasszemet egymással, tehát egy-egy győzelem és vereség többet nyomott a latban. Nálunk Kabos Endre, Gerevich Aladár és Rajcsányi László lépett pástra, az olaszoknál Giulio Gaudini, Gustavo Marzi és Vincenzo Pinton.

Marzi tőrben is szerepelt, ugyanis három betétszáma is volt az estnek, két tőr- és egy párbajtőrasszó. Marzi sikerrel melegített be, legyőzte Hajdú Lajost (8:5), ahogy Pinton is Bay Béla elleni sikerével (8:4). Hajdú energikus volt, és ennyi, Bay bátor, de ez kevés volt. A harmadik bemutatón párbajtőrben Tímár Gyula nem adott esélyt Borovszky Jenőnek (5:1).

Ekkor már jó háromnegyed ház volt a Városi Színházban, mindenki ott volt, aki csak számított a sportágban, a lehető legelegánsabban tették tiszteletüket,  „szmokingban, sőt frakkban (az urak) és estélyi selyemben (a hölgyek)”. És a főváros előkelőségei is megjelentek, Horthy Miklós kormányzó is – miatta kezdődött tíz perccel később a gála.

A női magyar–osztrákkal kezdődött. Nálunk Bogen Erna, Elek Ilona, Dany Margit és Vargha Ilus, azaz: „Egyenlő és kitűnő erők, akik közül Elek és Bogen emelkedik ki.”  Az osztrákok természetesen Preisre építettek, aki ha „teljes formában vív, akkor a két csapat hajszálnyira egyenlő erős, és csak a pillanatnyi diszpozíció fog dönteni”.

Nos, Preis jól vívott (3 győzelem), de ez kevés volt, a magyar lányok 12:4-re győztek. Az állás 5:3 volt, amikor Vargha következett Preisszel.

„– Újra, egy osztrák győzelem…!

– Ez lesz a legrövidebb asszó…!

– Ez csak addig tart, amíg elkezdik!” – így a nézőtér, aztán 3:3-ig felváltva vezettek a felek, majd két gyors akcióval Vargha tust szerez, 5:3 a vége, Vargha legyőzte az olimpiai bajnokot. (Vargha Ilusról bővebben: Népsport, 2023. április 24.).

„Preis szemmel láthatóan levert. A Varghától kapott vereség után egészen kétségbeesik. Könnyezik. Szépen, férfiasan. Nem nyúl zsebkendővel a szeméhez. Láttuk őt délben megérkezni a bécsi autóbusszal, mennyire más volt! Felhajtott szélű kalapjában, kezében tarka virágcsokorral, mintha egy Courths-Mahler-regényből lépett volna ki. Most itt áll előttünk feszes vívódresszben csapzott hajával, hosszú hegyes tőr ifjú kezében, mint ama mitológiai Amazon. Nem akarunk bókolni Ellen kisasszonynak, de mindenképpen szép…” – ad gáláns hátteret a magyar sikerhez a tudósító.

Következtek a kardozók, az izgalmak fokozódtak. Rajcsányi kezdett Marzival (5:4 –  „Rajcsányi finom parádja sikerül”), majd jött Gerevich és Pinton (5:0 – „A fiatal olasz rutintalan” ). Harmadikkánt Kabos lépett pástra, s már ekkor látszott, hogy ez nem az ő napja, 3:0-ról kapott ki 5:3-ra a nem mellesleg 200 centiméterre nőtt Gaudinitól. Rajcsányi is legyőzte Pintont (5:0 –„Rajcsányi okosabb”), Gerevichnél viszont egyértelműen jobb volt Gaudini (1:5 – „Gerevich ebben az asszóban határozottan könnyelmű volt”). Kabos Marzitól is előnyről kapott ki (3:1 után 4:5), Rajcsányi viszont egyenlítést (0:3, 3:3) követően Gaudinitól. Gerevich hozta vissza a reményt (Marzi: 5:3), az állás 4:4 lett, következett az utolsó asszó Kabos és Pinton között.

„Mindent jóvá tehet azzal, ha a döntőt megnyeri…” – egyértelmű volt a helyzet. De „minden várakozás ellenére teljesen formán kívül, idegesen vívott, és 5:3 arányban vesztett”. S ezzel az olaszok nyertek 5:4-re.

Nagy csata volt, a klasszisok pedig önmagukat adták: „Marzi átkozottul káromkodik, és egy-egy vesztett asszója után nem tanácsos a közelébe menni. Gaudini fölényesen legyint minden tus után, akár kapta, akár adta. A kis Pinton gúnyosan mosolyog, ha úgy véli, hogy a zsűri nem ítél helyesen. Kabos nyugodtnak tetteti magát még a legizgalmasabb percekben is. Rajcsányi csak a tekintetével protestál, méltóságteljesen. Gerevich tud a legszebben kiabálni, nagy előnye, hogy nem mindig ugyanazt ordítja, hanem mindig mást és mást.”

A Nemzeti Sport igencsak nekikeseredett a vereség után. Leszögezte, hogy „a mérkőzés voltaképpen Kaboson veszett el”, gyenge vívásában azonban közrejátszhatott, hogy „állásában minden este 10 óráig dolgozik, s nem volt módja megfelelő edzést folytatni. Ezt a vívószövetségnek tudni kellett volna, s inkább helyette tartalékot kellett volna kiállítani.”

A lap azt is megkérdezi, hogy vajon odalett-e a magyar kardhegemónia? A válasz egyértelmű: nem. „Nem szabad lekicsinyelni a balsikereket, nem szabad napirendre térni felettük, de nem kell jajveszékelni sem. Le kell vonni a tanulságokat, és cselekedni kell” – így a következtetés. A tanulság pedig az, hogy „régi nagyjaink túlságosan korán adták át a helyet a fiataloknak. Tessék őket, a harcban edzett bajnokokat visszaszólítani a plansra. Itt van Jekelfalussy, itt van Petschauer, itt van Nagy Ernő és a többiek. Azt hitték bizonyára, hogy a fiatalok már nyomukba értek. Nos, nem. Ezt ők meg fogják érteni, és azonnal harcba állnak. Tessék ezután a fiatal vívóknak a körmére nézni, hogy eleget trenírozzanak és tessék módot adni, hogy dolgozhassanak!”

Nos, az idősebbek nem tértek vissza, a sikerek viszont igen. A berlini olimpián végül a fiatalok taroltak, egyéniben éppen Kabos Endre (21) győzött, s a szintén győztes csapat tagja Kovács Pál (24), Berczelly Tibor (24), Rajczy Imre (24), Gerevich Aladár (26) és Rajcsányi László (29) volt. Átlagéletkor: 24.5 esztendő.

Az olaszok nem mentek haza, a magyar élgárdával együtt Szarvasra utaztak, a Tersztyánszky-emlékversenyre. Az 1929-ben, 39 esztendősen motorbalesetben elhunyt amszterdami olimpiai bajnok Tersztyánszky Ödön a gyerekkorát töltötte a városban, ahol édesapja patikus volt.

A szarvasi verseny is olasz sikert hozott, Pinton szétvívás után előzte meg Gerevichet, ami a borúlátást támasztotta volna alá, ám érdemes figyelnünk arra, amit Renato Anselmi, az olaszok csapatvezetője mondott:

„Annyi, de annyi vereséget szenvedtünk, hogy már kezdtük a kedvünket elveszteni. Kellett ez a győzelem nekünk, hogy a kedvünk feléledjen! A magyarok pedig ismét folytatni fogják győzelmi szériájukat.”

Követendő mértéktartás, s persze mögötte – szakértelem.

EMLÉKEZTETŐ
Vívógála
1934. február 2., Budapest
Városi Színház, 2375 néző
Férfi tőr: 
Vincenzo Pinton–Bay Béla 8:4, Gustavo Marzi–Hajdú János 8:5 

Párbajtőr:
Tímár Gyula–Borovszky Jenő 5:1

Női tőrcsapat:
Magyarország–Ausztria 12:4
Győzelmek: Vargha, Bogen Erna, Danyi Margit, Elek Ilona (3-3), illetve Ellen Preiss (3), Elisabeth Grasser (1)

Kardcsapat:
Magyarország–Olaszország 4:5
Győzelmek: Rajcsányi László (2), Gerevich Aladár (2), illetve Giulio Gaudini (3), Gustavo Marzi (1), Vincenzo Pinton (1)

Tersztyánszky-emlékverseny
1934. február 4., Szarvas
Végeredmény: 1. Vincenzo Pinton, 2. Gerevich Aladár