Radulovics: A lélektan sokat számít, különösen nőknél

Ferling Bernadett (138-szoros válogatott): – Az elődöntő és a bronzérem. A norvégok elleni vereség után nem volt időnk sokat gondolkodni, hogy mi okozta azt a csúnyaságot, mert javítanunk kellett a közönség és a saját önbecsülésünk miatt is. Szerencsére sikerült.

Radulovics Bojana (70-szeres jugoszláv és 69-szeres magyar válogatott): – A harmadik hely önmagában szép emlék, amit az tesz még szebbé, ahogyan az elődöntős kudarc után felálltunk a bronzmeccsre. Így az elődöntő sem fájt utána már annyira. Sokkolt minket az a vereség, még inkább annak a mikéntje. Csapatként jobbak voltak nálunk, de nem gondoltuk, hogy kiütnek minket. Pedig megtették.

Siti Eszter (133-szoros válogatott): – A hazai közönség és a norvégok elleni vesztes elődöntő. Persze, a kéziben benne van, hogy így átrohannak az ellenfélen – főként, ha azt egy olyan jó csapat teszi, mint az akkori norvég válogatott –, amihez mi jó alapot adtunk azzal, hogy a falukat nem tudtuk feltörni. Sok időnk azonban nem volt nyalogatni a sebeinket, a bronzmeccsre fel kellett álljunk, és sikerült is helytállnunk.

Tóth Tímea (152-szeres válogatott): – Az elődöntő csúnya veresége, hogy nem játszhattunk döntőt, de ennek ellenére is őszintén tudtam örülni a bronzéremnek. Az elveszített zágrábi vb-finálé után jött az athéni olimpia, ahol nem kerültünk be a négy közé, pedig jogosan érmet vártak tőlünk és reméltünk mi magunktól is. Hazai közönség előtt adva volt a bizonyítás és a javítás lehetősége, és szerintem az éremszerzéssel ez sikerült.

LEGEMLÉKEZETESEBB SZTORI AZ EB-RŐL?

Ferling Bernadett: – Szikora Robi mindig is a nagy kedvenceim közé tartozott, óriási élmény volt, ahogyan az Eb főcímdalát felénekeltük vele. Ezen kívül az maradt meg, hogy Eb-lázban égett az ország, azóta nem tapasztaltam olyan eufóriát. Több régióban játszottuk a meccseinket, a szurkolók számára nyílt edzéseink voltak, éreztük a felénk áradó óriási szeretetet.
Radulovics Bojana: – A bronzmeccs, az utána érzett öröm és ünneplés, amely nálam azzal párosult, hogy nekem az volt a válogatottbeli búcsúm is egyben. A szívem szerint még játszottam volna – legszívesebben most is készülnék az Eb-re –, de közbeszólt az életkorom, eljött a visszavonulás ideje. Tele volt a Sportaréna olyan emberekkel, akik szerették a kézit, a válogatottat és engem is. Nagyon megható volt, a mai napig szívesen idézem fel azokat a pillanatokat.
Siti Eszter: – Tudtuk, hogy mennyire szeretik itthon az emberek a kézilabdát, főként a válogatottat, de amikor ezt személyesen tapasztaltuk meg, éltük át, az duplán hatott ránk.
Tóth Tímea: – Akkor már két éve lehettem tagja a válogatottnak, tehát nem voltam újonc, de szinte igen. Így különösen óriási élmény volt hazai közönség előtt játszani. Már a felkészülési időszak, az edzések is élményszámba mentek, hát még a mérkőzések.

PÁLYAFUTÁSÁN BELÜL HOVÁ HELYEZNÉ EL A 2004-ES EB-BRONZOT?

Ferling Bernadett: – Mivel válogatottbeli eredmény, valahol a sor elején van, a vb-ezüstéremmel és az olimpiai negyedik helyezéssel együtt.
Radulovics Bojana: – A válogatottbeli élményeimet egy helyen kezelem, méghozzá legelöl. Nem igazán tudnám az egyiket a másik elé, vagy éppen mögé rangsorolni. Talán, ha megerőltetem magam, akkor a sydneyi olimpiát említem meg, mert azzal az ezüstéremmel robbantunk be a közvetlen elitbe, utána minden tornán potenciális éremesélyesként vettünk részt.
Siti Eszter: – Egy világversenyen szerzett érem az mindig szép. Persze, minél fényesebb, annál jobb – nekem különösen jól sikerült a válogatottbeli belépőm világversenyen, hiszen Eb-aranyéremmel indítottam –, de egy érem mindig topkategória lesz és marad, színtől függetlenül. Főként az évek múlásával.
Tóth Tímea: – Talán a harmadik helyre tenném a két olimpia után. De nem is, legyen utóbbi kettő holtversenyes első, és akkor a hazai Eb a második helyre kerül. Viszont fiatal játékosként nekem akkor még csak momentumaim lehettek, míg a szentpétervári vb-bronzérem idején már meghatározó szerepet játszottam, így ezt a kettőt emiatt kezelem egyenértékűen.

A HAZAI NYOMÁST, ELVÁRÁST HOGYAN SIKERÜLT KEZELNIE? LETT BELŐLE ÖNBIZALOM-NÖVELÉS VAGY ÉPPEN GÖRCSÖSSÉG?

Ferling Bernadett: – Nagy volt a nyomás, ez igaz, de szép eredmények után játszhattunk a hazai rendezésű Eb-n, tehát ez reális volt. Mint ahogyan sorra így vettünk részt akkor a világversenyeken. Az éremért mentünk, azzal a megjegyzéssel, hogy akár nyerhetünk is. Pikantéria, hogy akkor éppen hazai közönség előtt játszhattunk. A zágrábi vb-döntőt majdnem összehoztuk, úgy voltunk vele: nem baj, majd itthon javítunk és nyerünk. Ez a bronzérem lett belőle.
Radulovics Bojana: – A teher mindenkire máshogyan hat, mást hoz ki belőle. Engem speciel mindig feldobott, én kimondottan szerettem, ha minél nagyobb a tét. Nemcsak csapatként, hanem közösségként is erős volt a tíz évvel ezelőtti válogatott, így meg tudtuk beszélni a dolgainkat, gondjainkat. Előfordult persze, hogy túlizgultuk a meccset, de a csapatszellem vitt minket előre. Nagyon fontos, hogy jó kedvvel, lelkesen, mosolyogva játsszanak a lányok, akik így messzire eljuthatnak. Sydney előtt a norvégok leléptek minket, de a negyeddöntőben Ausztria ellen aratott bravúros győzelem után, abból erőt merítve, attól feltüzelve az elődöntőben öttel vágtuk őket haza. Lélektanilag nagyon sokat számít, ki hogyan áll oda egy meccsre. Különösen a nőknél.
Siti Eszter: – Beszéltünk az elvárásokról, de nem éltük meg teherként. Egy profi játékos a tapasztalat útján átesik ennek a kezelésén. Tőlünk minden világversenyen az érem volt az elvárás, ezzel tudnunk kellett együtt élni, készülni és játszani. Ilyen az élsport. Az Eb mindig egy duplán erőltetett menet, de ahogy fizikailag, úgy lelkileg is fel lehet és kell készülni rá. Egyénileg és csapatként egyaránt. A mentális nehézségen – jöjjön az elő az edzésen vagy a meccsen – meg átlendít a közösség ereje. Igaz, könnyen el is lehet csúszni, ha mindenkinél egyszerre jön a holtpont, akkor nincs kibe, mibe kapaszkodni.
Tóth Tímea: – Inkább onnan közelíteném meg, hogy a mai fejemmel, érettebb gondolkodással még meghatározóbb játékosa lehettem volna, és kellett volna lennem a válogatottnak annak idején. Erre viszont nincs recept, ezt mindenkinek magának kell átélnie, és ebből fejlődnie.

Ferling Bernadett: – Mindig különös izgalommal várom az év soros világversenyét, ezt pedig most különösen, mert nemcsak tévén keresztül látom a csapatot és drukkolhatok majd a lányoknak, hanem olykor a helyszínen is. Pálinger Kati barátnőmért külön is szorítok, hogy csapatmenedzserként és kapusedzőként jól sikerüljenek a dolgai, meg persze a magyar csapatból a saját klubtársaimért, és azokért is, akikkel ellenfélként találkozok. A lányok úgy fogalmaztak, hogy boldogok lennének, ha a budapesti mérkőzésekre odaérnének. Én is. Persze, ettől akár még nyerhetünk is a végén. Miért ne?
Radulovics Bojana: – Ha azt mondom, hogy érmet, máris terhet rakok a lányokra, amit nem szeretnék. Úgy kezeljék a tornát, hogy annak minden meccse fontos. Egy Eb-n tényleg a szűk sportági elit vesz részt, a legjobbak játszanak, és miután az erőviszonyok lényegesen kiegyenlítettebbek, mint akár tíz éve, a célok is közel hasonlóak. A pillanatnyi forma dönt. A kézilabda Magyarországon akkor is a szerethető kategóriába tartozott, most pedig még inkább. Tele csarnokokat és príma hangulatot várok, ami jó hatással lesz a mieink teljesítményére.
Siti Eszter: – Ott vagyunk az elitben, ez elvitathatatlan tőlünk. Hogy ez most az 1–3. vagy csak az 1–8. hely valamelyikéhez lesz elég, azt nehéz megmondani. Egy ilyen tornának az a lényege, hogy mérkőzésről mérkőzésre építse fel magát a csapat. Az előző meccset gyorsan ki kell elemezni, majd azzal a lendülettel továbblépni az ott történteken. Az viszont örök igazság, tapasztaltam is: bármilyen jó csapatnak, bármilyen jó felkészüléssel legalább egy rossz mérkőzése mindig van. Az a kérdés és nagyon nem mindegy, hogy mikor. A keretünk erősségét tekintve benne van az éremszerzés, ám hogy aztán ebből a gyakorlatban mit tudunk és mit engednek megmutatni a riválisok, arra lehetetlenség tippelni.
Tóth Tímea: – Nagyon kíváncsian várom, hogy Görbicz Anita kiesésével – akinek játéka, góljai meghatározóak voltak az elmúlt világversenyeken – mire leszünk képesek. A győrieknek sajnos a fárasztó őszi idény után nem lehetett sok idejük a pihenésre, viszont játékban vannak, mint ahogyan a többi kerettagtól is egyre jobb formát látok a klubmeccseken. Bízom a jó szereplésben, hogy végig versenyben tudunk maradni.

KIVEL TUD LEGINKÁBB AZONOSULNI A MAI MAGYAR KERETBŐL? JÁTÉKSTÍLUST, MENTALITÁST, EMBERI JELLEMZŐKET TEKINTVE LÁTJA-E AZ „ÖRÖKÖSÉT” A CSAPATBAN?

Ferling Bernadett: – Nem a játékunk hasonlít egymásra, hanem a helyzet, amit megéltünk, a feladat, amit meg kell oldanunk. Voltam úgy vb-n, hogy betegség és sérülés miatt kiestek előlem a balátlövők, és ott találtam magam az első sorban, rengeteg feladat hárult rám. Görbicz Anita hiányával Kovacsics Anikó érezheti magát hasonlóan, mint én akkor, neki csak azt kívánom: legyen olyan sikeres a beugrása, mint nekem akkor.
Radulovics Bojana: – Igazából a csapat fontos. Húzóemberek mindig is voltak, lesznek, de csapat nélkül ez az egész mit sem ér. Ezért nem emelnék ki senkit. Örüljünk annak, hogy a magyar kézilabda olyan erős, hogy mindig képes felnevelni és bevetni olyan játékost, aki a nemzetközi mezőnyben is meghatározó.
Siti Eszter: – Ahány ember, annyiféle játékos és stílus. Még a saját nővéremhez sem tudnám magam hasonlítani, pedig milyen sokan megtették… Egy csapatsportágban – főként egy válogatottban – rengeteg egyéniség találkozik, ettől válik még érdekesebbé. És mivel folyamatosan érkeznek az új emberek, az mindig változásban is marad. Tomori Zsuzsit karizmatikus játéka, vezérszerepe miatt emelném ki, Kovacsics Anikónak pedig helye van a válogatottban, és ahogy Győrben, úgy a nemzeti csapatban is bizonyítja, hogy megfelelően irányít Görbicz Anita kiválása után.
Tóth Tímea: – Nagyon szimpatikus számomra, ahogyan Kovacsics Anikó átvette Görbicz Anita szerepét Győrben. Eddig is sokat játszott – úgy a klubjában, mint a válogatottban –, de többnyire részfeladatokat kellett megoldania, most viszont teher kerül rá, és biztos vagyok benne, hogy nem nyomasztja. Tomori Zsuzsi játékát is egyre fókuszáltabbnak látom az Eb-rajt közeledtével, ami jó jel. Közhelynek hangzik ugyan, ám attól még örökérvényű: a kézilabda csapatjáték. Nekünk ebben lehet az igazi erőnk.

KIKET VÁR A TORNA VÉGJÁTÉKÁRA, ÉREMCSATÁIRA?

Ferling Bernadett: – A négy közé elsősorban magunkat várom, aztán a norvégokat, viszont ez sem életbiztosítás, az pedig teljesen kiszámíthatatlan, hogy melyik kettőnek lenne helye még a négyben. Hat-nyolc csapat úgy kerülhet be az elődöntőbe, hogy egyik sem lenne meglepetés. Favorit mindig volt, van és lesz is, de azért, hogy ezt bebizonyítsa, sokkal jobban meg kell izzadnia, mint régebben.
Radulovics Bojana: – Nagyon bízom a magyar válogatottban, hogy ott lesz a budapesti végelszámolásnál, azon belül is a négy között. A csapat ereje adva van ehhez, csak bízzanak magukban. Egy hazai rendezésű világesemény hatalmas lökés a sportágnak, élmény a szurkolóknak és a játékosoknak. Drukkolok, hogy tíz év múlva nekik is legyen mire emlékezni, miről mesélni. A kontinensbajnokság résztvevői között amúgy kis különbséget látok, de a norvég, dán, montenegrói és persze a magyar válogatott játékerejét tekintve esélyesebb az elődöntőre, mint riválisaik. Aztán hogy a favoritok mire jutnak a riválisokkal, és főként egymással, az majd elválik.
Siti Eszter: – Hat-nyolc válogatott is odaérhet az elődöntőbe – mi is –, bár lehet, hogy még ezzel is keveset mondtam. Ráadásul az esélyek is közel azonosak. Pillanatokon múlhat, hogy a torna végeredményét tekintve a mennybe kerülsz vagy a pokolba. Például a tavalyi vb-n a negyeddöntőben csak kétszeri hosszabbítás után kaptunk ki a braziloktól. Ők utána nyertek, minket meg a nyolcadik helyre rangsoroltak, pedig a két csapat ereje között nem is volt különbség.
Tóth Tímea: – Egy dolog biztos csupán, hogy nincsenek előre leosztott lapok, már ami az érmeket illeti. Nyolc-tíz válogatott közül kerülhet ki az a három, amely a végén dobogós helyen végez.

Jegyek anői kézilabda Európa-bajnokságra awww.jegyed.hu-nkaphatók!

• TÖLTSÉK LE A TORNA SZURKOLÓI SZOFTVERÉT!
• SZURKOL, UTAZIK, LÁJKOL? – A KÉZI EB KISOKOSA!

NŐI KÉZILABDA
A MAGYAR NŐI VÁLOGATOTT 18 FŐS KERETE
Kapusok: BÍRÓ Blanka (IPress Center-Vác), HERR Orsolya (Győri Audi ETO KC), KISS Éva (Fehérvár KC)
Balszélsők: ERDŐSI Ildikó (Siófok KC-Galerius Fürdő), KOVACSICS Anikó (Győri Audi ETO KC),
Balátlövők: BULATH Anita (Dunaújvárosi KKA), KLIVINYI Kinga (Érd), TRISCSUK Krisztina (Dunaújvárosi KKA)
Irányítók: SZUCSÁNSZKI Zita (FTC-Rail Cargo Hungária), TEMES Bernadett (Tus Sies Metzingen), TÓTH Gabriella (Mosonmagyaróvári KC)
Beállók: MAYER Szabina (Fehérvár KC), MÉSZÁROS Rea (FTC-Rail Cargo Hungária), SZAMORÁNSKY Piroska (FTC-Rail Cargo Hungária)
Jobbátlövők: PLANÉTA Szimonetta (Győri Audi ETO KC), TOMORI Zsuzsanna (FTC-Rail Cargo Hungária)
Jobbszélsők: BÓDI Bernadett (Győri Audi ETO KC), KOVACSICZ Mónika (FTC-Rail Cargo Hungária)

Szövetségi kapitány: NÉMETH András
Csapatmenedzser: PÁLINGER Katalin
Edző: KÖSTNER Vilmos

A MAGYAR NŐI VÁLOGATOTT UTOLSÓ FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSE AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG ELŐTT
December 4., 17.30: Győr: Magyarország–Franciaország
Jegyár: 2000 forint

A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMÉRKŐZÉSEI AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON
December 7., 20.30: Magyarország–Oroszország (Tv: m1, élőben az NSO-n)
December 9., 20.30: Lengyelország–Magyarország (Tv: m1, élőben az NSO-n)
December 11., 20.30: Magyarország–Spanyolország (Tv: m1, élőben az NSO-n)