1. Arizona Cardinals (13–3)
Egyértelműen a Cardinals az egyik legnagyobb esélyese a mostani kiírásnak. Bruce Arians vezetőedző fantasztikus munkát végzett a csapattal: nem elég, hogy a draftok jól rendre jól sikerülnek, a drágán szerződtetett szabadügynökök is hozzák azt, amit elvárnak tőlük. Kőkemény védelem és támadóalakulat jellemzi az Arizonát, amely ugyan nem nevezhető tapasztalt rájátszáscsapatnak – talán ez lehet az egyetlen, ami a gárda végső sikere ellen szól –, ám Arians pittsburghi múltja alatt megtanulta, hogy lendítse túl a holtponton a játékosokat. Az NFC-ben a Panthers és a Seahawks az a két együttes, amely stílusát tekintve borsot törhet a Cardinals orra alá.

2. Seattle Seahawks (10–6)
Senkit se tévesszen meg a 10–6-os mérleg, a Seahawksnak egyértelműen ott van a helye a rájátszásban. Óriási teljesítmény, amit Pete Carroll gárdája véghez vitt: a szezon eleji botladozások után egy kritikán aluli támadófallal, hullámzó védelemmel és egy csodálatosan játszó Russell Wilsonnal végül továbbjutott, a kieséses szakaszban pedig pont ez a Seattle az, amelyet legszívesebben mindenki elkerülne. Richard Shermanék az elmúlt két kiírásban is ott voltak a nagydöntőben – az egyiket meg is nyerték –, így elmondható, tudják, hogy miben más a rájátszás, mint az alapszakasz és megvan a kellő tapasztalatuk ahhoz, hogy sorozatban harmadszorra is Super Bowlba jussanak. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy a Seahawks az NFC egyik legnagyobb esélyese.

3. Carolina Panthers (15–1)
Kíváncsian várjuk, mit tud a Panthers a rájátszásban. Nem volt könnyű dolga Ron Rivera vezetőedzőnek, hiszen Kelvin Benjamin, a gárda első számú elkapója már a szezon előtt súlyos sérülést szenvedett, így Cam Newtonnak – ha a neveket nézzük – papíron egy kifejezetten gyenge támadóegységgel kellett sikert sikerre halmoznia. A fiatal irányítónak ez össze is jött, de még hogy! Newton parádés alapszakaszt tudhat maga mögött, ami után az sem lenne meglepő, hogyha őt választanák a szezon legértékesebb játékosának. A győzelmekkel egyre nagyobb lett az arc is, ez egy bizonyos határig nem üt vissza, de az utolsó hetekben már negatív jelei is voltak – például a Falcons ellen. Newtont nem kell félteni, a védelem viszont megmutatta, tud hibázni és akad gyenge pontja. A hátsó négyesből végleg kiesett a veterán Charles Tillman, mellette pedig Bené Benwikere sem állhat már az együttes rendelkezésére, így passz ellen sebezhető az egység. Nagy kérdés, hogy mennyi maradt a Panthersben a nagyszerű alapszakasz után, az utolsó hetekben már lehetett érezni a fáradtságot a csapaton.

4. New England Patriots (12–4)
A címvédő simán megnyerte a csoportját, ám az utolsó hetekben elszórakozta az első kiemelést, ami még visszaüthet. Nagyon jól kezdte a szezont a Patriots, Tom Brady hétről hétre remekelt, a nyáron még lesajnált védelem erőn felül teljesített, minden tökéletes volt, aztán sorra jöttek a csapások és szinte minden héten kidőlt a csapatból egy-egy kulcsember, ezt pedig már nem bírták el és az utolsó hetekre kipukkadtak. Noha most papíron nem a New England az AFC legerősebb együttese, a rájátszásra több fontos játékos is visszatér, így a Pats mondhatni frissen, újult erővel várhatja a folytatást, amelyben már van elég tapasztalata, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha Bill Belichickék megnyernék a konferenciájukat és ismét ott lennének a nagydöntőben.

5. Denver Broncos (12–4)
Ha csak a névsort nézzük, akkor a Broncos az AFC legerősebb csapata, ám mi mégsem hisszük, hogy Peyton Manningék Super Bowlba jutnak. Az irányítósiettetés a Von Miller, DeMarcus Ware párossal brutális, de a hátsó négyest a szezonban többször is csúnyán megégették az ellenfelek, ennek ellenére a nagy kérdés a támadókat övezi. Brock Osweiler egyelőre nem annyira komplett irányító, hogy nagydöntőig vezesse a Denvert, Manning pedig fejben – és egyre inkább testben – nincs a pályán. Az ütéseket nem bírja, állandóan sérülésekkel küszködik, dobásai egyre pontatlanabbak, ennek következtében tíz összecsapáson 17-szer(!) adta el a labdát, többször is érezhető volt, hogy mentálisan nincs rendben, a rájátszásban pedig ezek a hibák már sokba kerülnek. Noha az utolsó hetekben jól ment a futás, összességében a támadófal nem jó. Manningnek valószínűleg a mostani lesz az utolsó esélye arra, hogy második gyűrűjét is megnyerje, úgyhogy a társaknak mindent bele kell adniuk, hogy méltóképpen búcsúztassák el 39 esztendős irányítójukat.

6. Pittsburgh Steelers (10–6)
Mike Tomlin köszönetet mondhat Rex Ryannek és a Billsnek azért, hogy a Steelers ott lesz a 2015-ös rájátszásban, ám ez a csapat még nagy mázli ellenére is olyan, amellyel az AFC-ben nagyon komolyan számolni kell. Ben Roethlisberger egy zseni, mellette pedig olyan sztárok erősítik a támadószekciót, mint Antonio Brown, a sérüléssel küszködő DeAngelo Williams, Markus Wheaton vagy Martavis Bryant – ennyi jó játékost szinte lehetetlen semlegesíteni. A Pittsburgh az utóbbi hetekben kissé visszaesett, ennek ellenére Big Benék bárkinek képesek berámolni negyven pontot. Hogy a fiatal, teljesen újjáépített védelem mire lesz képes a rájátszásban, talány, de az alapszakaszban többször megmutatta, hogy kiváló támadóegységek ellen is helyt tud állni. Nálunk a címvédő Patriots mellett Steelers az AFC másik favoritja.

7. Minnesota Vikings (11–5)
Mike Zimmer irányítása alatt minden megváltozott Minnesotában. Sorra jönnek a jó draftok, a védelem folyamatosan jobbá válik, a támadósorban pedig végre nem csak Adrian Peterson a húzónév. A liga futókirálya mellé becsatlakozott a fiatal Teddy Bridgewater, a tight end Kyle Rudolph, valamint a 2015-ös börze ötödik körében kiválasztott Stefon Diggs is, aki szenzációs volt első idényében. Ez egy ifjú csapat, amelynek ebben az idényben még nem adunk nagy esélyt a végső győzelemre, viszont az edzői stábnak olyan alapokat sikerült lefektetnie, hogy a Minnesota valószínűleg az elkövetkezendő egyik élgárdája lesz.

8. Kansas City Chiefs (11–5)
Parádés formában van a Kansas City! Az AFC-ben Andy Reid csapata a fekete ló. A Chiefs az alapszakaszban az első fordulóbeli (Houston elleni) siker után öt mérkőzését elbukta, azóta viszont egyszer sem talált legyőzőre, sorozatban tízszer nyert. A védelem elképesztően erős, mindezt úgy, hogy Justin Houston, a liga egyik legjobb passzsiettetője öt összecsapást kihagyott, a támadósor túllépett önmaga árnyékán, és „egyszemélyes hadseregből” indulva Jamaal Charles sérülése után váltani tudott és az Alex Smith, Jeremy Maclin, Travis Kelce hármas átvette a stafétabotot, Charcandrick West és Spencer Ware ráadásul nagyszerűen helyettesítették Charlest és megalapozták a futójáték sikerességét. A wild card találkozó a Texans ellen bőven hozható, azonban a Patriots vagy a Steelers már sokkal nagyobb falat lenne.

9. Green Bay Packers (10–6)
A Packers szezonját kis híján tönkretette a rengeteg sérülés. Aaron Rodgers már augusztusban elveszítette Jordy Nelsont, aki a liga egyik legjobb elkapója, de az első hetekben az ő hiánya még nem látszott meg, aztán hétről hétre jöttek az újabb sérülések: előbb a védelem hátsó szekciója kezdett megtizedelődni, majd a támadófalból estek ki többen, és ha ez még nem lett volna elég, Eddie Lacy bokagondokkal küzdött, amikor meg játszhatott, a formájával akadtak problémák. Persze Rodgers az NFL történetének egyik legjobb irányítója, sosem szabad leírni azt a csapatot, amelyben ő dobál, ennek ellenére most úgy tűnik, hogy a Green Bay nem lesz komoly faktor az NFC-ben.

10. Cincinnati Bengals (12–4)
Egyáltalán nem váratlan, hogy a Bengals hasított az alapszakaszban. Marvin Lewis csapata erős, ezzel a védelemmel elég egy közepes támadósor is a győzelemhez. Andy Dalton ráadásul kifejezetten jó volt az idény első felében, A. J. Green hozta a szokásos formáját, a tight end Tyler Eifert pedig végre felépült súlyos vállsérüléséből és megmutatta, mennyire tehetséges. A Bengalsszal kapcsolatban mindig is az volt a kérdés, mikor mutat valamit a rájátszásban is, Dalton ugyanis évek óta pocsék játékkal rukkol elő. Ezúttal erre lehetősége sem lesz, ujjsérülése miatt ugyanis A. J. McCarron futhat ki kezdőként a Steelers elleni wild card mérkőzésen. Vajon sikerül kilépnie a Cincinnatinek a saját árnyékából?

11. Houston Texans (9–7)
Előzetesen a Texans mondható az AFC leggyengébb gárdájának. Az AFC-ben az elképesztően gyenge Déli csoportot nyerték meg – ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Andrew Luck, a rivális Colts irányítója megsérült –, ráadásul a továbbjutásukat csak az utolsó héten sikerült bebiztosítaniuk. A csapatban ott van DeAndre Hopkins, aki csupán 23 esztendős, de már most a liga egyik legjobb elkapója, a védelemben pedig J. J. Watt keseríti meg az ellenfelek dolgát, ám itt véget is ér a húzónevek listája. Nincs Arian Foster, a futójáték rendre csődöt mond, míg az irányító Brian Hoyer amikor egészséges, akkor is inkább csak menedzseli a támadásokat – igaz, azt nagyon jól –, de amikor neki kellene meccset nyernie, akkor sokszor megremeg a keze. A Houstonban jelenleg nincs meg az a plusz, hogy egy körnél tovább menjen, Bill O'Brien csapatának a wild card kör túlélése is nagy gondokat okozhat.

12. Washington Redskins (9–7)
Az NFC-ben a fővárosi Redskins az egyik fekete ló. Nem igazán tudjuk eldönteni, mit is várhatunk a csapattól a rájátszásban. A szezon előtt sok helyen 1/1-esnek kikiáltott együttes nem egy meglepetést okozott az alapszakaszban, 9–7-tel pedig sikerült megnyernie a csoportját. Igaz, hogy az NFC Keleti négyese ebben a kiírásban – főleg Tony Romo és a dallasi sérülések miatt – nagyon gyenge volt, így a Washington valódi erejét is nehéz belőni, de már a wild card mérkőzésen kiderül, mit tudnak Kirk Cousinsék – ezt hazai pályán a Packers ellen vívja meg a Redskins. Mi a Packers győzelmét várjuk.