Az Elefántok győzelemmel keltek át a Halál Völgyén

A bajnoki címvédő Alabama Crimson Tide kiélezett visszavágóra készült tavalyi fináléban megsemmisített Louisiana State (LSU) tigriskatlanjában Baton Rouge-ban. A Tigers tavalyi 21-0-s veresége és nemlétező támadójátéka a nagydöntőben reformokra sarkallta Les Miles főedzőt, aki Zach Mettenberger személyében az utóbbi évek leghatékonyabb irányítóját nevelte ki bíbor-arany színekben. A Georgiától kirúgott Mettenberger előbb alsóbb szintű, junior college-ban tündöklő játékos lett, majd Cam Newton útját követve egy éven belül visszatért a legmagasabb egyetemi szintre és ezzel együtt a legerősebb konferenciába, az SEC-be. Megbízható játékmenedzseri feladatkörén túl passzképessége is megmutatkozott, így kormányozta 7-1-es mérlegű csapatát a Halál Völgyeként (Death Valley) ismert LSU-arénába, az Elefántoknak becézett alabamai játékoshad ellen.

A vendég Bama sikeredzője, Nick Saban az elmúlt évek legsikeresebb egyetemi futballprogramját építette fel Tuscaloosában. A korábban az LSU-t is vezető szakember rövid NFL-kirándulás után a Miami Dolphins vezetőedzői székét cserélte fel az NCAA egyik legfontosabb szakmai pozíciójára. Hat szezonja alatt 2009-ben és 2011-ben is bajnoki címre vezette csapatát, az idei évben pedig 8 győztes meccsel a háta mögött érkezett legnagyobb kihívására. Mivel a védőoldalon a liga talán két legerősebb alakulata csapot össze, itt is a meccset jó eséllyel eldöntő támadószekcióra kellett figyelni. Vajon a Bama támadófala, élén az NCAA legjobb centerével, Barrett Jones-szal megvédi-e a fejlődőképes és az idén hiba nélkül játszó irányítót, AJ McCarront?

Lassan ébredtek a csapatok és LSU-oldalon egy 19 yardos Russell Shepard futás vezette be a támadás fogalémát a mérkőzésbe. Az ígéretesen induló drive-ot Jeremy Hill és Spencer Ware futásai bontajoztatták ki, melynek végén Drew Alleman 38 yardos mezőnygólját véshettük be a jegyzetfüzetekbe (3-0). Az Alabama szinte csak futójátékkal próbálkozott, Eddie Lacy sikerrel rombolta a Tigers-védőfront önbizalmát, de a támadásvezetés végül mezőnyrúgásban halt el. Az ellenakciónál Mettenberger begyűjtötte első sackjét Dee Milinertől, majd rögvest ezután Adrian Hubbard és C.J. Mosley újabb zsákkal adták a tudtára, hogy ennél több kell az Elefánt feldöntéséhez.

Mettenberger pedig megfogadta a kéretlen jó tanácsot. Ugyan az Alabama a második negyedben begyújtotta a rakétákat és egy 7 yardos Lacy-futással, majd McCarron kilencyardos végzónáig rohanásával 3-14-re elhúzott, a meccs közepe egyértelműen az LSU ifjú vezéréről szólt. Nagyszünet után 5 perccel a Boone-Beckham-Landry elkapótriász a vörös zónába vezette a Tigriseket, ahol az pontot a mondat végére Jeremy Hill 1 yardos futása tette ki (10-14). A Bama következő támadása T.J. Yeldon labdavesztésével múlt ki, amit Mettenberger két sikeres Jarvis Landry irányába eleresztett passzával büntetett, az utóbbi ráadásul TD-t is ért. A 17-14-es louisianai előny elviselhetetlenné fokozta a Halál Völgye szurkolói hangorkánját, a több mint 93 ezer LSU-szimpatizáns bajnokverésért kiáltott. Ráadásul az újabb Mettenberger-drive mezőnygól-távolságot ért, de Drew Alleman, aki korábban 38 yardról már kihagyott egy próbálkozást, most is hibázott, időt hagyva a Bamának a fordításra.

És AJ McCarron nem hibázott. A korábban sokat kritizált, szürkének és csak a fala támogatásából és futásokból élő irányítónak sikerült elhallgattatnia kritikusait. Másfél perccel a mérkőzés vége előtt gyors egymásutánban 18, 15 és 11 yardos sikeres passzt osztott ki elkapójának, Kevin Norwoodnak, majd amikor az LSU-védelem blitzet hívott, screen átadással találta meg T.J. Yeldon futót, aki két blokkot lerázva meg sem állt a végzónáig.

17-21-es győzelmével az Alabama széles sugárutat nyitott az SEC konferenciadöntő és a BCS nagydöntő felé, amiben már csak jövő heti ellenfele, a Texas A&M és csoportdöntő-riválisa (várhatóan a Florida vagy a Georgia) akadályozhatja meg.

Aki kőkemény védelmi ütközetek és irányítódrámák helyett pontzuhatagra vágyott, annak az Southern California (USC) Trojans és az Oregon Ducks rangadója a Csendes-óceáni (Pac-12) konferenciában igazi csemegének bizonyult. A Los Angeles Memorial Coliseum 93607 nézője mindössze két puntot és 1345 támadóyardot láthatott a két csapattól, a 113 pont összesen pedig egy kosármeccsnek is javára vált volna. A Matt Barkley-dirigálta Trójaiak végig meccsben voltak a Kacsákkal szemben, igaz végig futottak is az eredmény után. Kenjon Barner oregoni running back élete meccsét játszotta és teljesítményével (38 labdából 321 yard és öt TD) felkerült a Heisman-várományosok listájára. Irányítótársa, az újonc Marcus Mariota 96 yardnyi futást tett hozzá ehhez a produkcióhoz, a 20-23-as, 304 yardos és négy touchdownos passzteljesítménye már csak hab volt a tortán. USC-oldalon a mellesleg 484 yardot és 5 TD-t szóró Barkley hiába találta meg sorra remek passzokkal elkapóit, Marqise Lee-t vagy Nelson Agholort, a Quack Attacknek becézett oregoni támadógépezet sebessége a derbi végére felőrölte őket. 62-51-es győzelmükkel a Kacsák beelőzték a BCS rangsorban a Notre Dame-ot.

Azokat a Harcoló Íreket, aki papírforma meccsre készültek Pittsburgh Párducai, a Pitt Panthers ellen, de csak háromszori hosszabbításos dráma végén tudták legyűrni őket. Három negyeden keresztl mindaz csődöt mindott az Irosh-nál, amiért a korábbi meccseiken bámulni lehetett őket: a futás elleni védekezésük semmivé foszlott, erre Ray Graham vendég running back 172 yardos és 1 TD-t érő performansza volt a legjobb bizonyíték. A korábban féltve őrzött tojáslabdát háromszor is eladták a meccsen és a Manti Te'o vezette hazai védelem három negyeden keresztül képtelen volt feltartóztatni a Tino Sunseri-vezette Pitt-támadógépezetet. 6-20-as vendégvezetésnél azután az utolsó negyedre az újonc Notre Dame irányító, Everett Golson elővette az ostort: vezető elkapójának, TJ Jones-nak 11 yardos hatpontos átadást osztott ki, s bár utána egyszer még eladta a labdát, három perccel a rendes játékidő letelte előtt a Theo Riddick irányába terelt 5 yardos passz és a 2 pontos játék is sikerült (20-20).

A hosszabbítás drámája a második ráadásra csúcsosodott ki. A mezőnygól-váltás utáni Notre Dame-drive-ban Cierre Wood hazai RB a végzónában vesztette el a labdát, amit a vendégek kapartak össze, megszerezve az esélyt a meglepetésgyőzelemre. Kevin Harper 33 yardos mezőnygól-kísérlete azonban kimaradt, s bár ugyanő a harmadik hosszabbításban 44 yardról már nem hibázott, a Fighting Irish Everett Golson 1 yardos futásával 29-26-os győzelmet aratott, az első 9-0-ás szezonját produkálva 1993 óta.

Az élboly negyedik veretlenje, a Kansas State Wildcats Oklahoma állam Kovbojait látta vendégül a New York után csak „Kis Almának" becézett kansasi Manhattanben. Az irányítók alkonyát hozta a mérkőzés, először az Oklahoma State elsőévese, Wes Lunt hagyta el sérülés miatt a pályát, majd a nagyszünet után Collin Klein, a hazai Vadmacskák Heisman-favoritja is a partvonalra kényszerült az agyrázkódás később beigazolódott gyanújával. Klein 245 yardos passzmennyiséggel és 64 yardos, 1 TD-t érő futómennyiséggel hagyta el a csatateret, jelentősen hozzájárulva a Kansas State 44-30-as diadalához. A vendégek csere quarterbackje, Clint Chelf ugyan még két perccel a vége előtt is meccsben tartotta a Cowboyst, de Allen Chapman defensive back (Kansas State) harmadik labdaszerzése ellen már neki sem volt ellenszere. A Wildcats 5-0-ra nyerte a labdaszerzési párviadalt és a szezonban +21-es labdalopási arányszámuk a Klein-csoda mellett a másik kulcsát adja veretlenségüknek.