Kétszersülttel tűzpárbajba

Egy év után játszhattunk újra európai kuparangadót, s pont olyan szépre sikerült, mint amikor megrépáztattuk magunkat az utóbbi évek leghitványabb OM-ével. Kereshettem is meg a '80-as évek sorozatainak adóját, a Story4 nevű csatornát, ahol beékelődtünk egy Suchet-féle Poirot rész és egy According to Jim epizód közé, el is merengtem rajta, hogy a három műsornak hány közös nézője lehet, egy old-school Agatha Christie-krimi, egy focimeccs és egy tucat multi-cam sitcom. Ezt nevezik logikus műsorstruktúrának. De 18 perc után, már nem is tűnt olyan rossz ötletnek, ha ma is inkább a Dallast adnák.Egy év után játszhattunk újra európai kuparangadót, s pont olyan szépre sikerült, mint amikor megrépáztattuk magunkat az utóbbi évek leghitványabb OM-ével. Kereshettem is meg a '80-as évek sorozatainak adóját, a Story4 nevű csatornát, ahol beékelődtünk egy Suchet-féle Poirot rész és egy According to Jim epizód közé, el is merengtem rajta, hogy a három műsornak hány közös nézője lehet, egy old-school Agatha Christie-krimi, egy focimeccs és egy tucat multi-cam sitcom. Ezt nevezik logikus műsorstruktúrának. De 18 perc után, már nem is tűnt olyan rossz ötletnek, ha ma is inkább a Dallast adnák.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, pontosabban 1824-en, Afrikában, az ashanti-brit háború. Az Ashanti birodalom egy nyugat-afrikai szuverén állam volt, ma Ghána része. Ashantiból származik régi ismerősünk,Sulley Muntari is (de nem ettől az Ashantitól). Egy napon 10 000 ashanti harcos vette körül a briteket, akiknek fogyóban volt a lőszerük. A britek gondos alapos felkészült ? ... szóval emberek lévén nem estek kétségbe, hiszen ott volt velük Charles Brandon a brit hadianyag-raktár igazgatója. Mr. Brandon feladata volt, hogy a hadszíntérre vigye, majd kipakolja a muníciót. Neki is látott, de amint kinyitotta a ládákat, lőszer helyett csak kétszersültes dobozokat talált bennük...Arról nincs információnk, hogy pontosan mi történt a britekkel (talán nem volt ki elmesélje?), de akkor még egy Muntari sem szaladgált a harcmezőn, így nem szabotálta senki az akciót. Egy csatában kétszersültekkel felfegyverkezve meg körülbelül annyi sanszod lehet, mint a Fekete lovagnak végtagok nélkül.

Angolok... és mi ezektől kaptunk ki

Nagyjából ilyen érzés volt a Tottenham ellen kiállni, fegyvertelenül vártuk, ahogy elsöpörnek. Nem, hogy a walesi bárdra nem volt válaszunk (mely végül a mi nyakunkon is csattant egyet), de még egy Aaron Lennonra sem. Elnézve a két csapat között lévő óriási sebességbeli és fizikális fölényt, elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehetett Strama haditerve, mivel akarta ezt a cseppet sem elhanyagolható különbséget enyhíteni? Reménykedem benne, hogy nem csak kiálltunk a sínekre és vártuk, hogy elcsapjon a vonat, de sajnos így nézett ki.

Egyéni pontozásba nem is mennék bele, csak néhány mondatot a játékosokról. Handanovic megakadályozta, hogy még csúfosabb legyen ez a kudarc, ebben méltó társa talán csak Zanetti volt. A Capitano egy-két nagy szereléssel most is észrevétette magát, mindegy milyen gyorsak az angolok, egy az egyben akkor sem őt szokás levenni a pályáról. Rutin. Cassano néha olyannak tűnt, mint egy visszavonult sztárfutballista egy gálameccsen, néhány megmozdulásán látszódott, hogy valaha tudott, de a rohanásban vészesen elveszett. Gargano talán a legpocsékabb Interes meccsén van túl, Cambiasso meg csak előre játékban csinált valamicskét (hangsúly a kicsinyítő képzőn), pedig sokatmondóan védekező középpályásnak szoktuk hívni. Szegény Ricky Alvarezt meg nem is venném elő a kihagyott helyzetéért, annyira lerítt róla, hogy ez nem az ő szintje és gondolkodási sebessége, csak vergődött. Őt a Serie A tempójában is akadályozza az egylábassága, a White Hart Lane-n olyannak tűnt, mint akinek egy sincs. A dél-amerikai zsonglőr, aki tud egy-két különleges dolgot, amivel Argentínában A csoda becenévre is rászolgált, húzogat két angol között, akik olyan gyorsan szaporodnak osztódással, hogy Ricky fel sem fogja és erőtől duzzadva, sebesen lekergetik a pályáról. Szegény meg csak húzogat közöttük, amíg el nem tiporják. Hiába ez már egy más futball, egy nagyon más közeggel.

Az EL-t le lehet nézni, de ez a Spurs egyszerűen jobb nálunk. Ennyit érünk jelenleg egy európai élcsapat ellen, mert a Tottenham az, harmadik a PL-ben és szinte biztosan BL induló lesz jövőre. Megnézhettük, hogy mire megyünk egy BL szintű csapattal, mert mi távolról sem tartozunk oda jelenleg. Jó tanulság volt. Örültem volna egy EL menetelésnek - pláne, hogy egy címre vagyunk a rekordtól -, de ennek a csapatnak jelenleg esélye sincs megnyerni a sorozatot. Mondhatjuk, hogy vigyázó szemeinket innentől a bajnokságra vetjük, de ez a hadművelet nem az erők átcsoportosítása néven futott.Ha a Tottenham a purgatórium, akkor mi szénné égtünk benne.

Az angol és az olasz futball között elég látványos különbségek vannak, főleg a játék gyorsaságát illetően. Bizony a Tottenham szintű csapatok nem ész nélkül rohannak, valamit a megállításukra ki kell találni. Nálunk ez nem történt meg, vagy legalábbis nem mutatkozott meg, hogy mi volt a terv arra, hogy az erényeiket kompenzáljuk. Reméltem, hogy a szünetben, mint eddig oly sokszor, valamilyen választ ad a Spursre Strama, de ő csak állt némán. Ennél az is jobb lett volna, ha kétszersültet dobál.