Kiégett olajmágnás

"Remélem, megtalálom én is a Helenio Herrera-mat." Nyilatkozta Massimo Moratti valamikor. Akiről köztudott dolog, hogy az Intert újra olyan magasságokba akarja emelni, mint az édesapja regnálása alatt, mikor is a klub az aranykorát élte. Ez rengeteg áldozat árán, hosszú keserves idők után talán mondhatjuk, hogy sikerült is. Moratti beteljesedett, elérte célját. Az Inter, ha csak egy pillanatra is, de újra a legnagyobbak közé emelkedett. Na de, hogyan tovább, mik az új céljai az öreg Massimónak?"Remélem, megtalálom én is a Helenio Herrera-mat." Nyilatkozta Massimo Moratti valamikor. Akiről köztudott dolog, hogy az Intert újra olyan magasságokba akarja emelni, mint az édesapja regnálása alatt, mikor is a klub az aranykorát élte. Ez rengeteg áldozat árán, hosszú keserves idők után talán mondhatjuk, hogy sikerült is. Moratti beteljesedett, elérte célját. Az Inter, ha csak egy pillanatra is, de újra a legnagyobbak közé emelkedett. Na de, hogyan tovább, mik az új céljai az öreg Massimónak?

Massimo Moratti sosem volt rest a pénzt dönteni a klubba és minden cselekedetével a csapat minél előbbi előrelépését és fejlődését szolgálni. Sokáig ez is volt a veszte, a forrófejűség, kapkodás, a csapat körüli állandóság totális hiánya. Az Inter újkori felemelkedéséhez kétségtelenül kellett a calciopoli, ahol az Inter az ellenfelek válláról tudott egyet dobbantani. Ez csak egy lökés volt, önmagában ez semmire sem lett volna elég. Annyiban mindenképp segítség volt, hogy az Inter tudott annyit erősödni, hogy a további fejlődéshez szükségek feltételeket betudta vonzani. A liga legjobb játékosa, Ibrahimovic, a jelenkor egyik legjobb edzője Mourinho. A svéd-bosnyákot a későbbi fejlemények tükrében lehet utálni, de hiba lenne nem elismerni, hogy ők ketten voltak az elmúlt évek sikereinek a legmeghatározóbb elemei. Ibrahimovic a bajnokságban kialakult egyeduralmat adta a csapatnak (ahogy minden bizonnyal a Milannál is meg fogja), ezáltal egy státuszt, amiben Mourinho-szintű ember már lehetőséget láthatott. Megvolt a megfelelő ember, a lesimult és kikristályosodott koncepció. Volt cél és az is, hogyan lehet elérni. Mindenki tudta, mi a teendő.

Megtörtént a beteljesedés, elértünk a nirvanába, és az a helyzet, hogy nincs tovább. Moratti élet és halál ura a klubnál, ő adja még a legutolsó takarító munkásnak is a fizetését, és ő szabja meg bizony a célokat is, amik valljuk be, eltűntek. Moratti nem akar már BL-t nyerni, nem akar bajnokságot nyerni. Ez ebben a formában nyilván túlzás, de hogy sokkal-sokkal kevesebbet hajlandó tenni érte, az nem. Moratti a BL-cím óta nem akar költeni, egy gazdaságilag kiegyensúlyozott klubot akar, nem akar már komolyabb áldozatokat hozni. Nincs már mit elérni. Nincs miről álmodozni. Benítez jó eszköz lehetett volna, hogy a csapat az elit közelében tudjon ragadni, a spanyol jó választás lehetett volna egy új Inter korszakhoz, egy új Inter csapathoz. Még az akkori rossz formájában és a kisebb válságával együtt is. Több országban is bizonyított, ha a liverpooli kaland csúnya véget is ért, egy hasonló korszakot valljuk be, szívesen bevállaltunk volna, mint amilyen az övé volt a vörösöknél. Benítez teljesen más típusú edző, mint Mourinho, ezáltal egy teljesen más csapatot kellett volna neki építeni. Amit el is lehetett volna kezdeni akkor, lezárni egy érát és elkezdeni egy másikat. Benítez piszok rossz munkát végzett, de mentségére szóljon, hogy a triplázó csapatból elvesztette az egyik legfontosabb elemet, Militót. A csereként meccseket eldönteni képes, alapvetően zseniális Balotellit. Volt egy hulla fáradt Sneijdere, Maicon szinte az egész regnálása alatt sérült volt. És óhatatlanul is volt egy fajta jóllakottsága a csapatnak, a kalkulálható fáradtságról egy ilyen szezon nem is beszélve. Leonardo egy másik érdekes téma, rá is fellehetett volna építeni egy új Intert, de ő alapvetően szakmailag sokkal több sebből vérzett, mint Benítez, ezáltal ő lényegesen nagyobb kockázatot rejtett volna.

Az egész Financial Fair Play projekt rosszul van felépítve. Rendben van, hogy kizárnak, ha negatív lesz mérleg, de hiába spórolunk Rihanna-koncert belépőre, ha nem tudunk kimenni a lakásból, mert nincsen cipőnk. Láthatjuk, hogy a csapatra költeni kell, hiába akarjuk megmagyarázni magunknak, hogy a célok eléréséhez még elég erős ez a csapat, látjuk, hogy nem. Gasperini megint a koncepciótlanság egyik következménye volt. Miért szezon közben derül ki, hogy az ember csak egy olyan rendszerben képes gondolkodni ami nem fekszik a csapatnak? Az megint nem fordult meg a vezetőség fejében, hogy Gasperinivel hosszú távra tervezzenek, kiaknázzák az edző erősségeit és hozzá igazítják a keretet. Szerződtettek egy rally sofőrt egy forma 1-es autóba. Nyáron nem költünk, mert amúgy sem akarunk, illetve erősnek hisszük a keretet, télen meg nem győzzük a közepes játékosokat felvásárolni - mert ugye csak azokra van pénz - hogy kinézzen valahogy a tabella. Tavaly is ez történt, idén is ez fog. A treble szezonban szintén nagyot alakító Branca is szenved és tanácstalan. A folyamatosan kifelé tartó Maicon helyére hoz egy embert, közben a brazil marad, eladjuk a legjobb csatárunkat, de Moratti nem ad pénzt a pótlására. Közben vegyünk fiatal tehetségeket is, mint Alvarez, de nincs is posztjuk a csapatban. Mourinhót elhozták és minden kívánságát lesték, hogy ki tudja magából és ezen keresztül a csapatból hozni a legtöbbet, hogy BL-t nyerhessünk. Az utána érkező edzőknél ezt még csírájában sem tapasztalhatjuk. Miért? Mert nincs terv velük, jöjjenek ide, dolgozzanak abból ami van, ha nem megy, akkor viszontlátásra, bizalom nulla. Régi mondás, de annál igazabb, ha nem megy a kupleráj, nem feltétlen a madame-ot kell lecserélni.

Az elmúlt 2 évben leírt görbe Moratti indolenciájának egyenes következménye és diagrammja is. Nem csak az előre lépésre nem törekedik már, de a szinten tartáshoz szükséges lépéseket is nehezére esik megtenni, csak akkor, mikor már muszáj és halaszthatatlan. Moratti a csúcsra ért, talán még mostanában kellene kiszállnia a klubból, ha már nincsenek ambiciózus tervei vele. Most még a triplázó szezon fényében maradna fent a jövő számára a munkássága, nem egy letűnt korszak árnyékában. Ugyanis ennek a klub issza meg a levét, és ha egy kicsit is szereti a klubot - amit nincs merszünk megkérdőjelezni - tovább adja valakinek, akinek a klubhoz méltó tervei és azok megvalósításához kellő kondíciói is megvannak. Mert ez a langyos víz kevergetése és szimplán csak a felszínen maradási koncepció esélytelen, az olyan több lábon álló klubok ellen, mint a Real Madrid, a Barcelona, vagy a Manchester United. Az olyan pénzesekkel szemben is mint a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain. Az egyetlen kérdés, hogy mit akarunk kezdeni a klubbal, mit akarunk elérni, ez határoz meg mindent.