Drapál János, aki az idő nyomába szegődött

Negyven évvel ezelőtt, 1985. augusztus 11-én az öreg pöstyéni reptér kifutópályáján rendezték a gyorsasági motorosok Szlovák Nagydíját. A viadalon 250 köbcentisek között egy Yamaha Production Racerrel mérette meg magát az akkor 37 éves Drapál János, aki négy világbajnoki futamgyőzelmével, kilenc magyar bajnoki címével és további kimagasló eredményeivel nemzetközi szinten is a korszak egyik legjobbjának számított.

Pedig eleinte labdarúgónak készült. Nagyapja, a korábbi kiváló kerékpáros, Garay József készített neki egy kis kétkerekű járgányt, de néhány gyerekkerékpáros bemutatót követően inkább a futball felé vette az irányt, és a Fővárosi Autóbusz színeiben együtt nevelkedett a későbbi kiváló kapussal, Rothermel Ádámmal. Szorgalmának köszönhetően kiérdemelte a „Hangyi” becenevet – derül ki fia későbbi (sportmotor.hu-n megjelent) visszaemlékezéséből.

A magyar motorsport nem abban az időben élte fénykorát, még az is felvetődött, hogy a Budapesti Honvéd szakosztályát megszüntetik, de a sportág nagy szerelmeseként Drapál édesapja – aki nem mellékesen akkoriban magas beosztást töltött be a Honvédelmi Minisztériumban – összefogott két kiváló versenyzővel, Kurucz Györggyel és idősebb Reisz Jánossal, így a szakosztály megmenekült. Kurucz egyszer elvitte az edzésre a kis Drapált, akire akkora hatást tett ez az utazás, hogy a végén megkérdezte sofőrjét, megtanítaná-e motorozni.

Gépjármű-technikusként végzett, versenyzői pályafutását túramotorosként kezdte, ugyanis a Budapesti Honvéd SE-ben ez volt a szabály, eleinte a gyorsasági versenyzőknek is túrázniuk kellett. Használt motorokat kapott, 1968-ban például Kurucz régi 350-es Nortonját, amelyet maga tartott karban. Egy közúti baleset sem vette el a kedvét, még többet gyakorolt, klubja mindezt egy vadonatúj 350-es Aermacchinak a megvásárlásával díjazta.

Ezzel a motorral aratta első nemzetközi sikerét, 1969. május 27-én arról számolt be a Népsport, hogy a 350-esek kategóriájában Drapál győzött Jugoszláviában, Skofja Lokában. 

„Azon a versenyen éreztem, hogy már tudok valamit, amivel el lehet kezdeni a komoly versenyzést. Furcsa érzés volt. Aztán nem történt semmi, szorgalmasan edzettünk. Pályánk akkor sem volt, hát jobb híján az utcán, még télen is. Érdekes volt, a kicsúszási határt tanultuk…” – emlékezett vissza a Képes Sportban. Drapál később kapott egy 125-ös MZ-t is, a két különböző kategóriában még tovább csiszolhatta stílusát.

Egy évvel később, 1970-ben a csapata már egy használt, 250-es Yamahát vásárolt, amelyet Drapál a szerelőjével, Hamar Zsigmonddal tökéletesített. Olyannyira, hogy ezzel a motorral történelmi győzelmet aratott 1971. július 18-án Brnóban.

Már a korábbi futamokon is jól szerepelt a Yamahával, Salzburgban ötödik lett, utána az NSZK-beli Hockenheimben hatodik, a jelzett városok között az utat egy Barkasszal tette meg… Aztán jött a világbajnoki sorozat csehszlovák állomása. Szakadó esőben, százötvenezer néző előtt rendezték a negyedliteresek futamát. Drapál elkapta a rajtot, már az első kör végén 34 másodperces előnnyel haladt, mögötte másodikként Szabó II László tűnt fel két körrel később. A végére támadt egy kisebb műszaki probléma a motorral, de a győzelmet ez sem veszélyeztette, magyar aranynak és ezüstnek szólhatott a Himnusz.

„A csehszlovák televízió egyenes adásban közvetítette a nagy eseményt, s a riporter a nagy siker után leszögezte a tényeket: – Valamilyen csodálatos erő vezérelte ezen a versenyen a magyar motorosokat, hiszen Drapálon és Szabón kívül a másik géposztályban is remekelt a magyar Reisz és Juhos. Aztán a riporter így fejezte be csodálkozását: – Pedig a budapestiek ugyanolyan oktánszámú benzinnel motoroztak, mint a többiek” – számolt be a sikerről a Népsport.

Drapál eredményeire a gyári csapatok is felfigyeltek, köztük a Yamaha és az Aermacchi is, de ahhoz, hogy náluk versenyezhessen, el kellett volna hagynia Magyarországot, ami szóba sem jöhetett. Holott itthon semmiféle technikai feltétel nem állt rendelkezésre, megfelelő versenypálya és motorgyár sem létezett. Fia, Drapál Ferenc lapunknak elmondta, bizony még olyan is előfordult, hogy apjának sérülten is rajthoz kellett állnia egy versenyen, hogy a kapott pénzből hazautazhassanak.

„Rettenetesen szorgalmas volt, és nagyon akart motorozni. Sokat gyakorolt. Kurucz Gyuri bácsi mesélte, hogy egy-egy edzésre látványos sérülésekkel érkezett, mert mielőtt bement az egyesületbe, letekert néhány kört a Népligetben. Műszakilag is képezte magát, egy hosszú nap után még órákig képes volt bújni a német és az angol szaklapokat. A mai napig megvannak azok a feljegyzései, amelyekben egy-egy versenyen az összes kategória összes pilótájának az edzéseredményét leírta. Nem tudom megmondani, miért csinálta…” 

1972-ben a Jugoszláv és az Osztrák nagydíjat is megnyerte, az utóbbit egy évvel később is. 1981-ig mintegy 180 nemzetközi győzelmet aratott és az országos bajnokságon sem lehetett megverni.

„’73 volt a legszerencsésebb, legbalszerencsésebb, de mindenképpen a legszebb évem. Furcsa év volt, egy győzelem, egy bukás. A világbajnokságon holtversenyben két-két futamgyőzelemmel álltunk az élen Agostinivel, éreztem, a következő futamot meg tudom nyerni, de Hockenheimben anyaghiba miatt eltört a hátsó fékfedél, a körülbelül 140-es tempónál az utolsó körben, ki kellett állnom, és nem tudtam indulni a következő futamban sem. Végül is Agostini nyerte a vb-t. Én meg nyolcadik lettem, de ez volt a legszebb évem” – idézi Drapált a Képes Sport 1981-ben, a Szlovák nagydíjat követően.

„Veszélyes sportág?” – tette fel a kérdést az interjút készítő Dobai László.

„Ha úgy érted, hogy meg lehet halni, akkor nem tudom, még nem gondoltam erre. Azt hiszem, aki erre gondol, jobb, ha abbahagyja a versenyzést” – hangzott a válasz.

Négy évvel később szintén a Szlovák Nagydíjon, Pöstyénben állt rajthoz Drapál. Utoljára.

„Két hellyel Jancsi mögött hajtottam – idézte fel a tragikus eseményt versenyzőtársa, Hársfai Lajos. – 180-190 körüli tempóban értünk a lassítóhoz. A kapukat négy-öt egymásra rakott teherautó-abroncsból alakították ki, így ezektől nem lehetett a kanyarba belátni. Ebben a lassítóban volt egy felfestés az úton. Ha az ember szögletesen fordult, ki lehetett kerülni, de ha valaki az ideális ívet használta, akkor pont ráfutott a szélére. A Yamaha gumijain talált festéknyomok alapján a felfestés nem lehetett teljesen száraz, és valószínűleg ezen csúszott meg Jancsi Yamahája. Én a lassítóba érve a földön fekvő motort vettem észre először, de nyomban utána megláttam Jancsit, a pálya szélén fekve. Azonnal kimentem a pályáról, és a motort a földre dobva odarohantam hozzá. Levettem a sisakot a fejéről, de többet nem tudtam segíteni, nem volt eszméleténél…” Az orvosi jelentés szerint Drapál halálát a mellkasára mért nagy erejű ütés okozta.

Drapál János emlékét a Hungaroringen állított márványtábla is őrzi, az egykori pilisszántói lakásától nem messze utcát neveztek el róla.

„A sebesség annak megkapó, akinek van érzéke az idő rohanásához. A száguldás azt az illúziót kelti, hogy utolérhetjük, vagy legalábbis nyomába szegődhetünk az időnek!” – vallotta a klasszis motorversenyző.

 DRAPÁL JÁNOS NÉVJEGYE 

Született: 1948. február 3., Budapest
Elhunyt: 1985. augusztus 11, Pöstyén
Sportága: gyorsasági motor
Eredményei: 4x vb-futamgyőzelem (20 vb-futamon); 5x vb-futam-dobogó; 204 vb-pont