Népsport: háború miatt törölve

A magyar futballtörténelem le nem játszott mérkőzései közül talán a legfontosabb, de minden bizonnyal a legszomorúbb az 1944. december 25-re kiírt Ferencváros–Újpest rangadó. Az előrenyomuló szovjet hadsereg karácsony napjaiban zárta be a főváros körüli gyűrűt, megkezdődött Budapest 1945. február 13-ig tartó ostroma, a futballélet jó időre ellehetetlenült. A világháborús körülményekhez igazodva, tizenkét fővárosi csapat részvételével megszervezett Hadi Bajnokság utolsó őszi mérkőzését éppen az első két helyen – egyaránt 18 ponttal – álló együttesek vívták volna egymással, ám a jobb gólaránnyal vezető ferencvárosiak és az újpestiek aznap már nem feszültek egymásnak. Az elmaradt sportesemény hátterét és történelmi kontextusát bemutattuk 2011 karácsonyán, Végleg elhalasztva címmel közölt cikkünkben, ezúttal néhány további adalékkal igyekszünk kiegészíteni a rendhagyó eseménysor dokumentálását.

A bajnokság eredeti menetrendje szerint október 29-re volt kiírva a Ferencváros–Újpest mérkőzés, amely zaklatott körülmények között, némi késéssel, de rendben el is kezdődött. A délutáni sötétedés miatt nem tartottak félidei szünetet a csapatok, a 74. percben légiriadó miatt megszakadt a játék, és bár negyedóra után folytatódhatott, a 83. percben, 1:1-es állásnál a rendőrtiszt parancsára végleg be kellett fejezni. A futballszövetség újrajátszást rendelt el december 8-ra, azonban a légiriadók aznap is meghiúsították a találkozó lebonyolítását, a Nemzeti Sport tudósítója az újpesti egyesület illetékeseitől érdeklődött a részletek felől: „2 óra 38 perc volt a pontos idő, amikor megkérdeztük az újpesti vezetőket, miért engedték el játékosaikat, akik már bent voltak a városban (Zsengellér, Bíró stb.) Ezt válaszolták: »Néhány játékosunk kiment a Népligetbe óvóhelyet keresni, mert a pályán és annak környékén ilyen nincs. Játszani már nem lehet, mert a következő elsötétítésig (4 óra) amúgy sem tudnánk befejezni a meccset.«”   

Harmadik időpontnak december 25-ét jelölték ki az akkoriban örökrangadónak nevezett Fradi–Újpest párharcra a Magyar Labdarúgók Szövetsége Vadász utcai székházában, a Nemzeti Sport BÖK (Bolondos Ötletek Képekkel) című viccrovata azonban a december 21-i kiadásban már így élcelődött: „Alig két-három nap és nyakunkon az örökrangadó. Hogy miért örök ez a rangadó? Egyszerű. Azért, mert örökké elmarad.”   

Másnap az MLSZ hivatalos közlönye érdekes ítéletről adott számot, ez alapján az Újpest előzetesen tiltakozott az újrajátszás ellen. Íme, a hivatalos szöveg: „1286/1944. Tárgy: Az Újpest FC megfellebbezi a Ferencváros FC elleni mérkőzés ügyében hozott egyesbírói határozatot. Határozat: Az OFB a Ferencváros FC–Újpest FC félbeszakadt bajnoki mérkőzés ügyében hozott egyesbírói határozatot változatlanul helybenhagyja. A fellebbezési díjat visszatartja. Új mérkőzés határnapját az egyesbíró tűzi ki. Indokolás: Az OFB a mérkőzés újra való lejátszását indokoltnak tartja, mert 15 perces megszakítással folytatott, de befejezést még így sem nyert mérkőzés a csapatok erőviszonyának hű képét nem eredményezi. […] Az általános sportszerűség elvének szem előtt tartásával az OFB a mérkőzés újra játszását rendelte el. Ferenczi Károly elnök, dr. Kovács Endre, dr. Payer Dezső előadók.”  

Kanyarodjunk vissza azonban néhány hetet, december 6-án ugyanis történt egy fontos esemény, amely érintette a készülő karácsonyi csúcsmérkőzést is: mint már többször írtunk róla (legutóbb Hegyi Tamás kollégánk Kertész Gézának nyoma veszett című december 2-i Népsport-cikkében), az Újpest edzőjét letartóztatták, a Dallam fedőnevű titkos ellenálló csoport tagjaként bebörtönözték, helyét a csapatnál játékos-edzői minőségben Bíró Sándor vette át. A további tragikus történések tükrében meghökkentő olvasni Kertész Géza december 8-i Nemzeti Sportban közölt, utolsó nyilatkozatát: „Tulajdonképpen csak egy gondunk van és ez Szűcs sérülése. Én is bízom benne, hogy válogatott kullancsunk mégis játszik, de azért a legrosszabbra is fel kell készülnöm.” Az utóbbi fordulatot furcsa megvilágításba helyezi a tény, hogy a trénert két hónappal később, 1945. február 6-án, Tóth Potya Istvánnal és másokkal együtt kivégezték. Ami pedig a sérült hátvédet, Szűcs Sándort illeti, az újpesti játékost 1951. június 4-én akasztották fel, miután engedély nélkül nyugatra szökött volna szeretőjével, Kovács Erzsi énekesnővel – azokban az években néha igencsak bepörgött a történelem kereke. A december 24-i Nemzeti Sportban egyébként mások mellett Szűcs Sándortól is idéztek előrejelzést a nagy mérkőzésre: „Nem szívesen jósolok, mert ritkán szoktam »ráhibázni« az eredményekre. Érzésem szerint nagy balszerencsével fogunk játszani, ezért az egyik pontot leadjuk majd. Körülbelül 1:1 lesz az eredmény…”     

A Ki fizeti a bajnoki áldomást? című rövid cikk pedig rögzítette, hogy a Hadi Bajnokság értekezlete úgy határozott, az egyesületek vezetői december 27-én fél 5-kor tartanak értekezletet, egyúttal ünneplik meg a bajnokság sikeres befejezését. A felvetett kérdésre pedig kínálta magát a válasz: a bizakodóan előrevetített áldomást az őszi bajnok fizeti, vagyis a rangadó eredményétől függően a Ferencváros vagy az Újpest. A pontegyenlőség és a kiélezett bajnoki versenyfutás az újpestiekre nézve volt hízelgő, ugyanis kitűnő eredményeikkel beérték az őszi elsőségre leginkább esélyes, ám december 17-én meglepetésre a MÁVAG-tól 2:1-es vereséget szenvedő Ferencvárost. A kínos fiaskóban Berkessy Elemér, a zöld-fehérek edzője szerint „a két Rudas volt a ludas”, nevezetesen saját csapatának formán kívüli hátvédje, Rudas Ferenc és a meglátása szerint rosszul bíráskodó, mellesleg három játékost kiállító Rudas István játékvezető. A szövetségben úgy tartották, az újpestiekkel kiéleződő verseny miatt a „Ferencváros szíve sír, a zsebe viszont nevet”, hiszen a nagy érdeklődés jelentős bevétellel kecsegtet.

December 24-én 11 órakor minden nehézség dacára, ezer néző előtt lejátszották a Hungária úton a szintén korábbról elhalasztott Szentlőrinci AC–BSzKRT (0:2) bajnoki mérkőzést, és bármily hihetetlen, a Nemzeti Sport december 26-i beszámolója szerint volt esély arra, hogy a karácsony napjára kiírt Ferencváros–Újpest találkozóra is sor kerül. Érdemes a rövid cikket zárásképpen szó szerint idézni: „Háromnegyed tíz órakor az Üllői úton az FTC-pálya irányába hosszú sorokban ömlik a közönség. […] Amikor az FTC-pálya elé érünk, már nagy tömeg áll a kapuk előtt. Bemegyünk a pályára. A kapun akkor jön éppen Schlosser Imre, a régi csúcsválogatott játékos, Bíró Sándor, Laborcz és Solymosi, a három újpesti fiú. – Elmarad a meccs! – mondják nagy búsan. A lelátó alatti klubirodában Weisz István, az FTC-pálya igazgatója fogad bennünket. – Az előbb kaptam távbeszélő értesítést a rendőrségtől, hogy visszavonják a mérkőzés lejátszására adott engedélyt – mondja. Pedig legalább 15 000 néző lett volna kíváncsi a mai összecsapásra. Azért is sajnálom, hogy a mérkőzés elmarad, mert a pálya kitűnő állapotban van. Az idény közepén sem lehetne jobb. Amíg beszélgetünk, másodpercenkint cseng a telefon. Mindenki azután érdeklődik, hogy a mérkőzést megtartják-e. Csalódottan veszik tudomásul a választ. Elhagyjuk a pályát. A kapu előtt még mindig álldogálnak néhányan. Nem akarják elhinni, hogy a mérkőzés elmarad. Aztán az egyik mélyen a szemére húzza a kalapot és csendesen annyit mond: – Annyi baj legyen, így legalább a Ferencváros végzett a HB őszi fordulójában az első helyen.”