Ki bírja a nyomást? – Bobory Balázs publicisztikája

NYOLC FORDULÓ VAN HÁTRA, huszonnégy pontot lehet szerezni, semmi sincs lefutva a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokságban.

A tavaszi szezon kezdetekor, nagyjából két hónapja már lejegyeztem ezt-azt ezeken a hasábokon, mire számítok az élvonalban, akkor azért kaptam érte egyes fórumokon hideget-meleget. Sokaknak biztosan csalódás, és nem is szeretném a saját vállamat veregetni, de egyelőre bejön, amit gondoltam. 

Két fő állításom volt, az egyik a bajnoki címmel kapcsolatban. Visszafogottan megjegyeztem, hogy a Ferencváros az aranyérem nagy esélyese, főleg, ha kiszáll a nemzetközi sorozatból, de azt is hozzátettem, nem várom a zöld-fehérektől, hogy parádéznak majd a tavasszal, egészen egyszerűen nem dominálják úgy a ligát, ahogy eddig. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Fradi négypontos hátrányban van a Puskás Akadémia mögött és kettővel előzi meg a harmadik Paksot, vagyis most már nem nagyon hibázhat. Ebben a helyzetben végképp nem várható el, hogy ötöket-hatokat rúgva hajrázik egy nagyot a csapat, más a nyomás, a lelki teher, de a IX. kerületiek az én szememben még mindig favoritok, lehet, ahogy Verebes József hangoztatta egy-egy sikertelen széria során: egyszer valaki nagyon bele fog szaladni a késbe, és ott átszakad a gát.

És bár tudom, hogy a Puskás masszív, jó együttes, azért egy kicsit meglep, mennyire kiegyensúlyozott a felcsúti legénység. A legnagyobb ereje, hogy még gyengébb játékkal is tud nyerni, de legalább pontot szerezni, és nagyon stabil az a mag, amivel Hornyák Zsolt végigviszi az idényt. Ami azonban az FTC-re vonatkozik, az a Puskásra talán kétszeresen: a hajrában derül ki, mennyire győztes típus a csapat, hiszen űzött vadnak talán még nehezebb lenni, mint üldözőnek. Ha Nagy Zsolték állják a próbát, és nem folyamatosan azt lesik, mi történik mögöttük, meglepetést is okozhatnak.

S bár szeretik elhessegetni Tolna vármegyében a felvetést, de ott áll lesben a Paks is, amely még nem kapott ki a naptári évben, persze a közvélemény szerint nem sok esélye van az aranyra. De ezzel Bognár Györgyéknél nincs baj, épp a nyomásmentesség az, ami miatt eredményes a társaság, és ugye ott van még a Magyar Kupa is, ahol bármi lehet. Akármi történik, a Paksnak megint sikeres idénye van, a jelenlegi forma alapján meglesz a dobogó, a nemzetközi kupaszereplés és az igazolás: meg lehet ezt csinálni színmagyar együttessel is…

No, ennyit a bajnoki címről, de ne menjünk el a kiesés kérdése mellett sem. Az látszik, hogy a hónapok óta két legrosszabb pozícióban álló Kecskemét és Debrecen játékban előrelépett – főleg az utóbbinál fedezhetőek fel azok a jelek, amelyek reményre adhatnak okot. A DVSC pénteken élet-halál meccset nyert meg az utolsó helyezett hírös városiakkal szemben, de már előtte is jól futballozott, csak éppen a Fehérvár vagy éppen a Győr ellen ez nem párosult eredménnyel, hiába sikerült dominálnia. A Lokinak nyilvánvalóan olyan erősségű a kerete, amivel bent kell maradnia, és már csak egyetlen pontra van a tizedik Nyíregyházától, szóval vállalom azt a tippet, hogy a Debrecen a nyártól is első osztályú lesz. Ellenben a Kecskemét iszonyatosan nehéz helyzetben van, és amikor néhány hete azt írtam, egy ilyen csapatnak olyan erősítés kellene, amely a támadójátékot lendíti előre, talán nem tévedtem. A KTE a téli igazolásokkal stabilabb lett, de a győzelmekhez több kreativitás kellene, mert sikerek nélkül nem lehet utolérni az ellenfeleket, és most már nagyon rezeg a léc. Személy szerint ezt sajnálom, hiszen a Kecskemét az élvonalba való visszatérése óta üde színfoltja a magyar bajnokságnak, mondhatjuk azt is, hogy a Paks mellett egy másik példa arra, észszerű gazdálkodással, gondos játékoskiválasztással lehet itthon eredményesnek lenni, de talán erre az idényre kevesebb lett a jó döntés, vagy későn kaptak észbe a vezetők. Persze a Kecskemétnek is van még nyolc meccse, nem reménytelen a helyzete, csak az összképet tekintve borús, mert két klub esik ki, és azért még remeghet a hullámvölgybe kerülő Nyíregyháza, a ZTE, sőt a Fehérvár és talán az Újpest is. 

Az utóbbi kettő érdekes meccset vívott egymással vasárnap, és lehet, hogy épp a Vidi játékosai adták végleg rá a kabátot Bartosz Grzelakra. A svéd szakember tavaly nyáron a Sóstói Stadionban csomagolt össze és költözött a IV. kerületbe, magával vitt egy futsalcsapatnyi játékost is a piros-kékektől, a lila-fehérek főszponzora is korábban a fehérváriakat támogatta névadóként, de már a fővárosban próbálja álmait megvalósítani.

De az álom jelenleg rémálom, hiába a pénz, paripa, fegyver, az Újpest nem tud nyerni, Grze­lak éveket öregedett az elmúlt hónapokban, komor nézése, arckifejezése bármelyik spagettiwesternt reklámozó plakátra kikerülhetne. Az egységnek nyomát sem látni, a válogatott Horváth Krisztofer ellen tüntetnek a drukkerek, de másokat is megfeddnek, az önbizalom elszállt, ez a hétvégén is látszott, amikor a lilák a kétgólos előnyt sem tudták megtartani a Vidi ellen. Grzelak a hírek szerint ultimátumot kapott, és nem tudom, hogy ebbe belefért-e a Fehérvár ellen elvesztett két pont, de nem lennék meglepve, ha már meglenne az utóda. A szakember az elmúlt évek egyik legkulturáltabb edzőjeként lépett be a magyar futballba, nyilván csaknem egy éve azt gondolta, hogy a magára hagyott Fehérvárhoz képest jóval nagyobbat dobhat az Újpesttel, de a dolgok néha rosszra fordulnak, vagy éppen a karma dolgozik, jelenleg nem is inog, hanem dől össze alatta a kispad, és nem hiszem, hogy kétségbeesett kapálózással stabilizálni tudja már a helyzetét. És az is biztos, hogy bármi történik ebben az évadban, Újpesten elveszett egy idény, és lehet kirakni az újratervezés táblát. Vagy lehet, hogy tényleg a szakmai stáb nyúl rosszul a jó erőkből álló kerethez, és egy új edzővel varázsütésre megváltozna minden? Nem hiszem, ennél már sokkal nagyobb a görcs és a feszültség a liláknál, egyértelműen a túlélés lehet a cél a következő hetekben.

Az elmúlt évtizedekben gyakran sopánkodtunk amiatt, mennyire gyenge a futballbajnokságunk, és milyen szerencse, hogy a sporttelevízióknak köszönhetően lehet nézni a topligákat. Nos, a fentiekben talán sikerült bizonyítani, hogy a honi élvonal tele van érdekességgel és izgalommal, és a mostani idény hajrája a korábbiaknál is sokkal kiszámíthatatlanabb lesz. Persze vasárnap én is bosszankodtam, hogy a szélsők még mindig képesek kirúgni a lelátóra a beadást, vagy éppen a húszméteres szabadrúgás miért akad el térdmagasságban a sorfalban, ennek ellenére nem a Real Madrid Leganés elleni küzdelme vagy éppen a Bournemouth Manchester City elleni kupameccse ment a tévémen. Jó volt látni, hogy Diósgyőrben szinte megtelt a stadion a Ferencváros vendégjátéka alkalmával, de Újpesten is viszonylag sokan voltak ahhoz képest, ahogy szerepelnek a kedvencek.

Szóval jöhet a hajrá, hárman küzdenek a bajnoki címért és körülbelül öt csapat menekül a kiesés elől. Két-három forduló alatt is eldőlhetnek sorsok, de lehet a mélységből a mennybe vagy a fellegekből a pokolba jutni. A legnagyobb kérdés ilyenkor már tényleg az: ki bírja jobban a nyomást, mentálisan melyik együttes erős, melyik roppan össze a teher alatt, kit ijeszt meg a tét, kiből hozza ki viszont a legjobbat?

Nem kell már sokat várni, május végén mindenre választ kapunk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!