Csák Ibolya férfit is legyőzött a berlini aranyéremért

Csák Ibolya Budapesten született, édesapja, Csák József bírósági tisztviselő volt, édesanyja, Zóna Irma a Pénzjegynyomdában dolgozott. Az eleven kislány gyermekkorában színésznő szeretett volna lenni, és mivel igen mozgékony volt, imádott táncolni, tizennégy évesen beíratták sportolni. 1929-től a Nemzeti Torna Egylet tornásza volt, majd ahogy lehetett, átigazolt az egyesület 1932-ben megalapított atlétikai szakosztályába.

A következő évben már magasugrásban versenyzett, és a fűrészporral felszórt Szentkirályi utcai csarnokban végrehajtott 135 centis ugrásával és ruganyos mozgásával fel is keltette a szakma érdeklődését, a Nemzeti Sport egyenesen „új csillagnak” nevezte. Ezt már harmadik versenyén igazolta, amikor beállította a 149 centis akkori magyar rekordot, és bár a léc 150 centin volt, a bírák a sikeres ugrás után, hosszas tanácskozás végén csak a beállítást állapították meg. „Az első országos csúcsomat szeptemberben ugrottam, százötven centiméterrel próbálkoztam, és nagyon örültem, hogy átvittem a lécet. Az utánmérésnél azonban kiderült, hogy nem megjavítottam, csak beállítottam Vértessy Katalin 149 centis rekordját. Kati így is duzzogott egy kicsit, először nem is gratulált, de aztán nagyon jó barátnők lettünk. Sokat utaztunk együtt versenyekre” – emlékezett vissza évekkel később Csák Ibolya.

1935-ben már-már úgy tűnt, abbahagyja a versenyzést, miután összeházasodott Kádár Lajossal, aki azonban végig támogatta sportpályafutását, ha kellett, még az edzésein is segédkezett, gereblyézte a homokot az ugrásai után. Edzője a távolugróbajnok Balogh Lajos lett, aki megtanította neki az átlépős módszert akkoriban felváltó, újszerű Porter-stílust, vagyis a fékező kitámasztást és az ugrás síkjára merőleges ollót, amivel a következő évben már öt centit javított a legjobbján, egyben övé lett az új magyar csúcs is.

Mindössze három éve versenyzett, amikor eredményeinek köszönhetően, 21 éves korában bekerült a berlini olimpiára utazó magyar csapatba, a válogató versenyen közel húsz centivel győzte le hazai riválisait, sőt, a világcsúcstól is csak négy centivel maradt el. A német fővárosba azonban nem tarthatott vele az edzője, így csak az ő edzésterve alapján, egyedül kellett befejeznie a felkészülést, és – talán kora miatt – még a hazai sportsajtó sem számolt vele éremesélyesként, a legnagyobb favorit a tizenhat éves angol világcsúcstartó, Dorothy Odam volt.

A 166 cm magas Csák legnagyobb ellenfele egyébként a német a Margaret Bergmann lehetett volna, akit zsidó származása miatt kizártak a sportegyesületéből, és formahanyatlásra hivatkozva nem engedték indulni az olimpián sem. A szám döntőjére 1936. augusztus 9-én került sor. Csák utólag bevallotta, nagyon motiválta, hogy néhány órával azelőtt Csik Ferenc százméteres gyorsúszásban legyőzte a verhetetlennek hitt japán Jusza, Arai, Tagucsi triót. Mivel estére kiderült, hogy kötöttfogású birkózásban a légsúlyú Lőrincz Mártonnál sem akadt jobb, így három magyar olimpiai arannyal zárult a nap.

A tizenhét fős női magasugrómezőnyből a végére hárman maradtak, a 160 centit csak Csák, Odam és a hazai közönség előtt versenyző német Elfriede Kaun tudta átugrani, igaz, a 162 centivel már egyikük sem bírt. Az akkori szabályok szerint a holtversenyt új ugrással kellett eldönteni, így a három atléta még egyszer próbálkozhatott a 162 centivel, amit egyedül az izgalmában a körmeit lerágó Csák Ibolya tudott átvinni, így az övé lett az aranyérem, igaz, az eredmények közé a 160 centis ugrást vezették fel. „Amíg az öt perc szünetet nem hirdették ki, teljesen nyugodt voltam. Mikor kihirdették, hogy öt perc múlva folytatják a versenyt, belső remegés fogott el. Szerettem volna már túl lenni a dolgon. Valaki megsúgta, hogy Csik győzött az uszodában. Rettenetesen örültem, ez erőt adott nekem is, és talán ennek köszönhetem, hogy átugrottam a 162 centit” – nyilatkozta a bajnoknő az Est tudósítójának.

Győzelmével ő lett a magyar atlétika első női olimpiai bajnoka az 1936-os, Adolf Hitler náci Németországa által rendezett berlini nyári játékokon, és a tőrvívó Elek Ilona után a második magyar női olimpiai aranyérmes. Egyébként ez volt az első olimpia, amit a televízióban is közvetítettek, Leni Riefenstahl felvételeinek köszönhetően Csák Ibolya kísérleteit és győzelmét is újra végignézhetjük.

Hazatérése után győzelméért itthon ötven pengő pénzjutalmat kapott, és egy lelkes német bútorasztalosnak köszönhetően egy intarziás asztalt. A civil élete is jó irányba fordult, hiszen bár az olimpia előtt elutasították, utólag mégis felvételt nyert a Nemzeti Bank pénzjegynyomdájába, sőt, férje is alkalmazásba került ugyanott mint köztisztviselő. A versenyzést a munka mellett is folytatta, 1937-ben megpróbálta megdönteni a világcsúcsot, de nem sikerült neki.

Legkülönösebb győzelmét egy évvel később aratta a berni Európa-bajnokságon, ahol eredetileg 164 centis magyar csúccsal lett második, de az őt 170 centis világcsúccsal legyőző, már akkor is gyanús, zengő baritonjáról felismerhető német Dora Ratjent utólag kizárták, ugyanis kiderült, hogy civilben Hermann Ratjen álnéven pincérként dolgozik. Egy rendőri igazoltatás során ő maga is bevallotta, hogy bár az iratai alapján nő, valójában férfi, és miután a bírósági eljárás végén a nevét az irataiban Heinrichre változtatták, megnősült és minden sporteredményét, így berlini olimpiai 4. helyét is törölték.

„Már korábban is éreztük, hogy Ratjennel valami nincs rendben, és érdekes emlékem is van vele kapcsolatban. Egy versenyen a szálláshelyünkön a fürdőben zuhanyozófülkék is voltak. Az egyik reggel többen is készülődtünk a mosdóban, amikor valaki mély hangon ránk köszönt: Guten Morgen! Azt a sikoltozást, ami Dora Ratjen miatt ott kitört!” – mesélte 2003-ban a Nemzeti Sport újságírójának, a későbbi egyébként fedett pályán szintén világcsúcstartó magasugró Mátay Andreának. Csák Ibolya így az 1938-as Eb győztese lett női magasugrásban, az aranyérmet utólag postán küldték el neki, az ott ugrott 164 centi pedig huszonnégy évig maradt magyar rekord, csak 1962-ben tudta megdönteni Mihályfi Éva.

Csák a következő évben, 23 évesen visszavonult, kilencszeres magyar bajnokként, hétszer magas-, kétszer távolugrásban diadalmaskodott, amiben egyébként szintén volt országos csúcstartó, kétszer is, 1937-ben 531, két év múlva 535 centis ugrásával. A második világháború után még megpróbált visszatérni, de az 1948-as londoni olimpiára már nem jutott ki. Családjával a főváros XII. kerületében élt, férjével két gyermekük született, 1940-ben Ibolya és 1942-ben Attila.

Budapesten négy polgárit végzett, 1970-ig a pénzjegynyomda telefonközpontjában dolgozott, de alacsony jövedelme miatt a munkát, amit egészen 1993-ig egy orvosi rendelőben végzett, később sem hagyhatta abba. 1990-ben az újjáalakult Nemzeti Torna Egylet tiszteletbeli elnökévé választották, 1996-tól pedig már neki is járt az olimpiai bajnokok járadéka, sokáig ő volt a legidősebb itthon élő olimpiai bajnok. Csák Ibolya 2006. február 9-én, 91 éves korában hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

NÉVJEGY
KÁDÁRNÉ CSÁK Ibolya
Született: 1915. január 6., Budapest
Meghalt: 2006. február 9., Budapest
Sportága: atlétika (magas, távol)
Klubja: Nemzeti Torna Egylet
Egyéni csúcsa: 164 cm (1938)
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1936); Európa-bajnok (1938); 9x magyar bajnok (magas: 1933–1939; távol: 1937, 1939)
Elismerései: a Halhatatlanok klubjának tagja (1993), Mező Ferenc-emlékérem (1994), MOB-érdemérem (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995), Csik Ferenc-díj (2001), Nemzetközi fair play-életműdíj (2005)