Karácsony első ünnepén értékelt a KISZ-titkár

Ahogy azt megszokhatták, olvasóink bőségesen találnak karácsonyi tartalmat kedden megjelenő lapszámunkban, és természetesen a sportélet aktualitásaival is foglalkozunk a teljes elcsendesedés előtt, igyekszünk az ünnephez méltó olvasnivalót biztosítani, amely az étkezések és vendégjárások közti pihenőidőben, akár a karácsonyfa-faragás előtt, vagy után kellemes kikapcsolódást biztosíthatnak. Elődeink célja hasonló volt hatvan évvel ezelőtt, 1964-ben nemcsak december 24-én, hanem másnap is megjelent a Népsport, és az utóbbi volt az ünnepi szám.

Nyilván más idők jártak akkor, de lapunk akkori szerkesztői fikarcnyit sem törődtek a 24-i számban a közelgő ünnepel, helyenként olyan volt a lap, mint a száraz fájdalom, szinte távirati stílusban kerültek be információk arról, ami talán nagyobb érdeklődésre tartott volna számot: az Újpesti Dózsa bebiztosította első helyét a női röplabda MNKban, a férfiaknál a Vasas szerezte meg a harmadik helyet. Vízilabdában a Spartacus a kupa bronzmeccsén legyőzte a Dózsát, a Ferencváros futballistái pedig az előalapozást kezdték el. Mészáros József délelőtt a teremben erősítő gyakorlatokat végeztetett, a bitumenes pályán lövő, fejelő feladatok váltották egymást. Délután a mezei futásé volt a főszerep, összesen 7 ezer métert kellett teljesíteniük a játékosoknak. Ugyancsak kiderült, hogy az MLSZ milyen menetrendet alakított ki az 1965-ös futballidényre. Hangulatos riport született a lovászi Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat sportszerető dolgozóiról, akik a helyi Bányászban teljesedhettek ki a sport és a testnevelés terén. A futballisták okozták a kis zalai településen a legnagyobb örömet, akik a Lenti Vörös Meteort megelőzve megnyerték a megyei I. osztályt és feljutottak az NB III-ba. A tekézők viszont szomorúan zárták az évet, hiába lettek elsők a megyei bajnokságban, az osztályozót az NB II-be jutásért elrontották, „valamiért nem jött ki a lépés...”

Ennél is részletesebb beszámoló született a Szegedi Kenderfonónál zajló sportéletről. A szerző, Z. Vincze György csak helyi boszorkányokként aposztrofálta a fonótanuló hölgyeket, akik közül a legtöbben kézilabdázni akartak, de egymás szavába vágva sorolták, hogy úsznának, tornásznának, atletizálnának is. Átfogó képet kapunk a gyárban dolgozó emberekről, akiknek 75 százaléka nő. Aztán Ambrózy László szakosztály-vezető sopánkodott egy sort, hogy minden sportlétesítményt bérelni kell, a sztori mégis hepienddel zárult: végszóra az egyesület költségvetéséből a tömegsportra szánt összeget sikerült megemelni, így Ambrózy azonnal tárcsázta Tóth elvtársat, hogy mégis rendeznek házi úszóversenyt a fonó hölgyeknek…

Tetemes porté is került a lapba, szinte már nem meglepő módon a hátország egy jeles szakemberét mutatta be a Népsport, mégpedig a két és fél éve edzősködő Jéger Józsefet, aki a BVSC ifjúsági labdarúgóinak lett a mestere. Az egykori remek játékost szerény, ügybuzgó embernek mutatja be az írás, aki „telített a fiatalság erényeivel”. Állandóan képzi magát, a könyvtárban fellelhető összes szakirodalmat olvasta. A munkahelyén, a MÁV-nál büszkék rá, kiváló dolgozó, érdemes vasutas kitüntetéseket kapott, ő az, aki joggal magyarázhat a fiataloknak a munkában való helytállás fontosságáról. A siker így nem is maradhatott el, a BVSC ificsapata nyolcvanszázalékos teljesítménnyel kivívta a jogot, hogy a BLASZ-ból újra NB-s bajnokságba lépjen.

A december 24-i számban az impresszum fölött egy halálhír is helyet kapott, amiből a nevek alapján lehet kikövetkeztetni, hogy köze van a sporthoz. Gelei József és Kazinczy László a Budaörsi úton karambolozott egy teherautóval, a Népsport egy szóval nem jelezte, hogy a Tatabánya két labdarúgójáról van szó, az előbbi éppen 1964-ben nyert olimpiai bajnoki címet. A 18 soros hír szerint Gelei súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel került kórházba, Kazinczy fejsérüléseibe halt bele…

Szerencsére a december 25-i szám sokkal vidámabb témákat dolgozott fel, és a fejlécben a Népsport felirat alatt ünnepi motívumként megjelent néhány fenyőág is. A címoldalon szerkesztőségi vezércikkben tekint vissza a szerző 1964-re. Új tömegek kapcsolódtak be a mozgalomba, kiszélesedett a sport fogalma, sikerült nagy lépést tenni az utánpótlás újszerű kiválasztásának és korszerű nevelésének terén. Az élsportolók pedig kitettek magukért a nagy nemzetközi találkozókon, majd az olimpián is. A cikkben megjelenik az aggodalom: takarékosabban kellene bánniuk a sportba beáramló pénzzel az egyesületeknek, a társadalmi szerepvállalásnak pedig nőnie kell. A társadalmi munkának és az ellenőrzésnek köszönhetően puritánabb lesz a sportszervezetek gazdálkodása, tovább tisztul a vezetők és a versenyzők gondolkodása, egészségesebbé válnak, szilárdulnak a sportmozgalom erkölcsi alapjai…

Karácsony első napján értesülhettek az olvasók arról, hogy a Magyar Sportújságírók Országos Szervezetének szavazásán Újlakiné Rejtő Ildikót és Török Ferencet választották az Év sportolójának, a legjobb csapat az olimpiai bajnok labdarúgó-válogatott lett. A lapban egy teljes kolumnát kapott némi visszatekintés az olimpiára, a szerzők alaposan kitárgyalták vízilabdázóink, öttusázóink, tornászaink, atlétáink és vívóink szereplését, elégedett és további munkára sarkalló vélemények váltották egymást.

Az ünnepi lapszám 3. oldalán található az újság egyik legterjedelmesebb anyaga, interjú Méhes Lajossal, a Kommunista Ifjúsági Szervezet Központi Bizottságának első titkárával. A hiánypótló beszélgetés a sport és az ifjúság kapcsolatának apropójából készült el és jelent meg szent karácsony napján. Méhes elvtárs Kádár Jánostól idéz az első bekezdésben, amikor a fiatalokról beszél:

„Nagyobbra is nőttek, mint mi annak idején. De ahogy nézem őket, azt mondom, ha okosabbak vagytok, nagyobbra is nőttetek, legyetek szívósabbak és állhatatosabbak is, mint mi voltunk!”

Szerencsére a magvas gondolatok után a lap alján valódi sportoló is megszólal, mégpedig a győri friss olimpiai bajnok labdarúgó, Orbán Árpád, aki nemrégen kapta meg a számára kiutalt lakást, amely a vendégségbe érkező szerző szerint olyan szép, hogy legszívesebben nem is távozna belőle. A remek futballista kerékpárral jár, nincs autója, de a lakás többet ér számára tíz Jaguarnál. Meglepő módon a tokiói élmények felsorolása után szóba kerül az akkori magyar labdarúgás egyik legnagyobb problémája, a Budapest–vidék ellentét, amelyet utólag minden fél elismert, akkor viszont az újságíró tompítani akarja már a probléma felvetését is, de Orbán nem hagyja magát, és kijelenti: nem esett a győrieknek jól, hogy miután megnyerték a bajnokságot, senki sem hitt abban, hogy vidéki együttesként a nemzetközi porondon is eredményesek lehetnek. A cigarettafüstben lezajlott beszélgetés baráti öleléssel, és karácsonyi békességből fakadó búcsúval zárult…

Könnyed olvasnivalónak szánhatták karácsonyra Devecseri Gábor összeállítását a sport és a mitológia párhuzamáról. Nos, csodákat tudtunk meg az írásból: Herkules a görög folyamisten, Akhelóosz ellen vívott küzdelméről, amely a birkózás szépségeit tartalmazta, míg a napisten, Phatheón az Iliász című remekműben csodálatos kocsihajtóként jelent meg. Hippomenes valódi futóversenyen vett részt, amikor Atalanta kegyeiért rohant. Kissé erőltetett módon még a vitorlázórepülés is képbe kerül, mégpedig Daidalosz és Ikarosz történetén keresztül, akik az ember repülés iránti vágyát testesítik meg.

Ahogy mi most a hatvan évvel ezelőtti lapszámra, úgy 1964-ben az 1944-es sportnapilapra tekintettek vissza, két évtizeddel korábbi történetek elevenedtek meg, és kaptak új köntöst is. Érdekes megszólalásokat is találunk karácsonyi programokkal kapcsolatban a lapban: Kovácsné Mák Gyöngyi mestertornász arról mesélt, hogy pár napig nem edz, egyenesen semmit sem csinál majd, három színházjegye azért van az adott évre, de az is a semmittevéshez tartozik. A kétszeres olimpiai bajnok pólós, Kanizsa Tivadar másfél éves kisfiára, a családjára akarta fordítani az időt, ezen kívül hivatali teendői mellett a jogtudományi karra való felvételijére is készült.