Népsport: Albert Flórián duplája döntött

A Ferencváros labdarúgócsapata a Vásárvárosok Kupájában (VVK) a csehszlovák Spartak Brno kiejtése után a Wiener SC-t kapta ellenfélnek. Az első mérkőzést Bécsben játszotta az FTC – az ellenfél kérte a pályaválasztó jog felcserélését –, az akkori legjobbnak tartott osztrák klubcsapat ellen. A zöld-fehérek a tokiói olimpián szereplő Orosz Pál, Novák Dezső és Varga Zoltán nélkül 1:0-s vereséget szenvedett a Práter-stadionban, a Népsport meglehetősen kritikusan fogalmazott: „Akik sokat reméltek a magyar és az osztrák bajnokcsapat versengésétől, azok nagyot csalódtak. (…) Számunkra biztató képet tükrözött az első negyedóra. Ekkor ugyanis a Ferencváros lényegesen jobb benyomást keltett, sokat támadott, irányította a játékot. De később váratlan fordulat történt. A zöld-fehér együttes érthetetlenül feladta addigi játékmódját és átengedte a kezdeményezést a bécsieknek.”

Az FTC-ből csak a kapus Géczi István és a két fedezet, Vilezsál Oszkár és Perecsi Tibor teljesítménye emelkedett ki, Albert Flórián „nem mozgott eleget”, igaz, volt egy tőle szokatlan megmozdulása: a 65. percben „végigszáguldott a pályán, csodálatos érzékkel vezette maga előtt a labdát, s mintegy harminc méterről »megsuhintotta«. Szanwald, a mindig fürge Szanwald ezúttal mozdulni sem tudott: földbe gyökerezett lábbal nézett a bőrgolyó után, amely – szerencséjére – a kapufáról vágódott vissza a mezőnybe.”

A Népsport az elemzésben megnyugtatott mindenkit: „Otthon játszó csapat egygólos győzelme esetén szokták azt mondani: hát bizony, ez vereséggel felérő győzelem volt… És ugyanez így hangzik a másik csapat szempontjából: győzelemmel felérő vereséget szenvedtünk.” 

A lap kiemelte, a Wiener SC nagy sorozatot produkált, nyolc meccset megnyert, csupán a visszavágó előtt szenvedett 1:0-s vereséget a Rapidtól. A cikkíró elismerte, a Ferencvárost a szerencse mentette meg a nagyobb arányú vereségtől, de megjegyezte, hogy a Népstadionban a zöld-fehérek a legjobb összeállításban lépnek pályára. Ugyanakkor Mészáros József edző nem tagadta: „Két gyors szélsőjük, kemény hátvédhármasuk nehéz perceket okozhat nekünk.”

Valóban a két gyors szélső közül az egyik, a bal oldalon játszó Johann Hörmayer megnehezítette az FTC dolgát itthon is: a 33. percben szerzett góljával már kettőre nőtt a különbség az osztrákok javára… Szerencsére nem sokkal később Novák tizenegyesből egyenlíteni tudott. A második játékrészben a Ferencváros legalább akkora fölényben nyomott, mint Bécsben a WSC, ám ezúttal a vendégek mellé állt a szerencse. Varga szép gólját követően Fenyvesi Máté találatát leshelyzete miatt Fritz Köpcke játékvezető érvénytelenítette… Ez azt eredményezte, hogy a bécsi egygólos hazai győzelem után az FTC is egy góllal nyert otthonában (2:1), s mivel akkoriban még nem volt érvényben az idegenben szerzett gólokra vonatkozó szabály, harmadik mérkőzés következett.

De előbb még a visszavágóról.

A meccs hőse egyértelműen az ellenfél kapusa volt. „A Ferencváros csatárai nem egyszer és nem tízszer játszották át a bécsi hátvédeket, és már csak Szanwalddal álltak szemben, a bécsi kapus azonban meg tudta akadályozni szinte emberfeletti teljesítménnyel – két eset kivételével – a zöld-fehérek gólra törését.” Az elemzésnek ezt a címet adta a Népsport: „90 perc sűrített izgalom a Népstadionban”

A Ferencváros–Wiener SC találkozó végre igazi kupamérkőzés volt. „Olyan, amilyenre néző és játékos, szakember és szurkoló egyaránt szívesen emlékszik majd vissza. Olyan, amelyen a vérbeli kupaküzdelmek feltételei az első pillanattól biztosítva voltak. (…) A jól felkészült csapatok hatalmas iramot diktáltak, dicséretükre szól, hogy nemcsak a labda volt kilencven percen át mozgásban, hanem szinte szünet nélkül mozogtak a játékosok is.” A lap különösen azért dicsérte az osztrákokat, mert védekezésből villámgyorsan fejlődtek fel támadásba, különösen a már említett balszélső, a villámgyors Hörmayer. Ugyanakkor Albert Flórián remek játéka mellett rengeteget szövegelt, Vilezsál és Perecsi viszont nem tudta megismételni bécsi jó teljesítményét.

Mészáros József így értékelt: „A WSC olyan erényeket vonultatott fel ezen a mérkőzésen, amilyeneket Bécsben nem láttunk tőle. Ott játszottak, támadtak, most viszont a szó szoros értelmében védekeztek, s ez a keménység a mi csatárainknak – enyhén szólva – nem ízlett.” Jól látta: „Null kettőről egyenlített ki csapatunk 2:2-re, s ez már önmagában is nagy dicséret, hiszen az együttes töretlen harci szellemének a bizonyítéka.”

Az ellenfél trénere, Karl Decker dicsért: „Kitűnő játék, kitűnő Ferencváros, kitűnő WSC, kolosszális Szanwald… Régen láttam ilyen nagy iramú, jó színvonalú mérkőzést. Talán sokan megmosolyogtak a magyarok közül, amikor – a mérkőzés előtt – bécsi sikert vártam. (…) Annak örülök a legjobban, hogy a nagy FTC-nyomás alatt sem vesztették el fejüket a mieink, az előzetes taktikai megbeszélésen elmondottakat 90 százalékig sikerült megvalósítanunk.”

A harmadik találkozónak München vagy Budapest adott volna otthont, ám a müncheniek nem vállalták a rendezést, ekkor a WSC Augsburgot javasolta, a Fradi viszont ragaszkodott az eredeti tervhez – sorsolással Budapest nyert.

Varga Zoltán nem léphetett pályára a mindent eldöntő mérkőzésen. Már az utolsó edzésen is a szája elé kötött zsebkendővel futballozott, mert fogműtéten esett át, ám fájdalmai miatt egész éjszaka nem aludt, injekcióval sem vállalhatta a játékot. Friedmanszky Zoltánt a lelátóról parancsolta az öltőzőbe Mészáros edző. Ráadásul Rákosi Gyula vállficam miatt nem lehetett a pályán. Albert viszont igen, és két pazar alakításával eldöntötte a továbbjutást: előbb fejjel, majd kapásból, lábbal talált a kapuba. 

A Fradi megérdemelten nyert 2:0-ra: „A Ferencváros volt a mérkőzés nagy részében a kezdeményező. (…) Ötös fogata egy rövid időszaktól eltekintve igen sokat mozgott.” Az értékelés szerint: „A két fedezet erőssége volt a csapatnak. Vilezsál ügyesen kezelte a labdát és jól passzolt, Perecsi rengeteget volt játékban, sokszor szerezte meg a labdát.” Továbbá: „A támadósorból Albert teljesítménye emelkedett ki. Két szép góljával döntő részesévé vált a továbbjutásnak, küzdőképessége is átlagon felüli volt.” Mészáros edző is a középcsatárt dicsérte: „Ezen a mérkőzésen Albert nagyszerű játéka is döntő volt. A csatár két remekbe szabott gólján kívül a mezőnyben is sokat dolgozott, küzdött.” Decker elsősorban azon kesergett, csapatának Bécsben kellett volna nagyobb előnyt szereznie, Albertről is beszélt: „Ilyen típusú karmester hiányzott a WSC-ből.”

A következő kör az AS Romát sodorta a Ferencváros útjába.