Toldi Géza már világbajnoki sikert jósolt

Az 1934. március 25-i szófiai bolgár–magyar labdarúgó-mérkőzés a sportág magyar történetének első világbajnoki selejtezője. Az ellenfél szövetségi kapitánya a korábbi jeles újpesti futballista, a védő Fogl II Károly volt, aki abban az időben a 68-szoros válogatott Schlossser Imre mögött 50 szereplésével második volt a válogatottsági rangsorban.

Néhány szóban az előzményekről. 1934. január 16-án – két nappal a németektől elszenvedett frankfurti 3:1-es vereség után – a profi liga hallani sem akart a magyar válogatott vb-részvételéről, a testület úgy vélte, ismét az 1924-es párizsi olimpián elszenvedett egyiptomi csapáshoz (0:3) mérhető kudarc várhat legjobbjainkra. Részvételünk mellett sokat nyomott a latban, hogy a baráti Olaszországban rendezték a tornát, s ugyan az MLSZ anyagi gondokkal is küszködött, Usetty Béla elnök a miniszterelnök Gömbös Gyulánál lobbizott, aki biztosította, nemzeti ügynek tekinti a részvételt.

Jó magyar szokás szerint átestünk a ló másik oldalára, a Nemzeti Sport nemsokára már azt latolgatta, világraszóló siker lenne „az utolsó négy közé való bejutás”. Az 1933-ban az olaszok elleni 1:0-s vereség során lábtörést szenvedő ferencvárosi Korányi Lajos helyén játszó újpesti Sternberg László az argentinok, az osztrákok és az olaszok mögött a negyedik helyre várta az együttest, hozzátéve: „Elsők is lehetünk, ha komolyan készülünk és egy icipici szerencsénk lesz.”

Legjobbjaink Budapest néven január 21-én Párizs, 24-én a holland szövetség válogatottját győzték le idegenben 3:1-re, illetve 5:1-re Fábián Pál vezetésével. Kit érdekelt, hogy a ferencvárosi Toldi Gézát a németek durvának tartották…

A bolgárok ellen készülő keretet két részre osztották, március 16-án az Üllői úton a B-csapat Pozsonyt (Bratislava) győzte le 5:0-ra, az A-együttes Floridsdorfot (napjainkban Bécs XXI. kerülete) 3:0-ra. Utóbbit így kommentálta a Nemzeti Sport: „Van még egy-két gyenge pont a csapatban, a Bocskai-csatárhármas azonban a régi magyar iskola legszebb emlékeit hozza vissza.”

Nem véletlenül, a gólokat a debreceni trió, Vincze Jenő, Markos Imre és Teleki Pál szerezte. A Bocskai ebben az időszakban legjobb a vidéki csapat volt, az 1933–1934-es idényben bronzérmes lett. Faragó Lajos, a Budai 11 trénere Toldi Géza játékával volt elégedett – érdekes, az értékelésben az állt, nem volt jó napja… –, szerinte csupán egy balszélsőt kell keresni. A Nemzeti Sport megfelelőnek tartotta a Hungária védője, Kis-Kalkusz Károly teljesítményét – feltéve, ha nem cifrázza a játékot. Vele kapcsolatban Mándi Gyula örök bölcsességét idézzük: „Jobb egy csúnya hazaadás, mint három remek sarkalás, vagy hátrahúzás, amit az ellenfél csatára fog el!”

Ami a bolgárokat illeti, három játékos a görögök elleni találkozó (0:1) előtt pénzt kért, hogy pályára lépjen, ezért eltiltották őket, majd a futballisták bűneiket megbánva kérték játékjoguk visszaadását, amit Fogl szövetségi kapitány is támogatott.

Apropó, Fogl Károly! A Nemzeti Sport levelet közölt a bolgárok kapitányától, aki arra a felvetésre, legyőzik-e a magyarok a bolgárokat, így válaszolt: „A bolgárok még nem nyerték meg ezt a meccset, de nem hiszem, hogy a mieink nagy gólaránnyal nyerhetnek itt. Ezek gyorsak, kemények, erősek. Hétről hétre jobb játékot mutatnak.” S hogyan érzi magát? „Nem mondom, szívesebben készítettem volna elő a magyar csapatot erre a meccsre, hiszen közöttük nőttem fel, de itt is jól érzem magam. Tenyerükön hordanak.” 

Fogl azért írt levelet, mert reggeltől estig dolgozott, nem volt ideje találkozni az őt felkereső tudósítóval. A válogatottja erejét firtató érdeklődésre így reagált: „Olyan eredményt akarunk elérni, hogy ne csak a Balkán-kupában legyünk az élen, hanem Európa is felfigyeljen. (…) Itt mindenesetre az a cél, hogy pardon nincs, mindenkit le kell győzni.” Hozzátette: „A hozzám tartozókat, a barátaimat, az összes sportbarátokat szívből üdvözlöm s a csapatnak pedig csak annyit mondok, hogy nagyon készüljön, mert itt bizony nem lesz könnyű dolguk.” Sorait így zárta: „Szeretetteljes üdvözlet Karcsitól.”

Fogl egyébként úgy lett bolgár szövetségi kapitány, hogy beállítottak a lakására, felesége, aki konyított valamennyit a szláv nyelvekhez, megértette, hogy a szövetségbe invitálják, ahol találkozott leendő munkadóival, akik azonnali választ vártak a felkérésre, amit Fgl végül elfogadott – a riport szerint nem bánta meg a döntését.

A mérkőzésre készülve csapata Jugoszláviával játszott Szófiában s 2:1-re kikapott, a bolgárok Ljubomir Angelov góljával szépítettek Blagoje Marjanovics két góljára. Ugyanakkor a tudósító nem mulasztotta el megjegyezni: „Ha csatárait nem üldözi a kapu előtt a balszerencse, akkor nem a jugoszlávok győzelméről számolnék most be.” Írását így zárja: „Nem ajánlom, hogy a magyar csapat elbizakodottan menjen a küzdelembe, mert könnyen meglepetés érheti.” Más kérdés, hogy a bolgár szövetség elnöke, Dimitar Ivanov a magyar együttes erejéből kiindulva 3-4 gólos vereségre számított – még úgy is, hogy a jugoszlávok elleni csapaton öt helyen változtattak…

A hazai bajnoki fordulót követően Nádas Ödön szövetségi kapitány így értékelt a vb-selejtező előtt: „Egy bizonyos: nincs hiány klasszis, jó formában levő játékosokban. Egy hely azonban még mindig sötét előttem: a balszélső helye. Nagyon meg kell gondolni, kit teszünk ide.” Az újpesti P. Szabó Gábor került a bal szélre, aki klubjában is ezen a poszton játszott, a Phöbus elleni 3:1-es győzelem során parádés fejessel a harmadik gól szerzője. Eszerint a csatársor összetétele: Markos, Vincze, Teleki, Toldi, P. Szabó. Nádast már a vb-keret kijelölése is foglalkoztatta, szerinte három kapusra lesz szükség. A Nemzeti Sport a szurkolók szavazatai alapján úgy ítélte meg, hogy a Fradi-kapus Háda József és a Hungáriából Szabó Antal mellett a szegedi Pálinkás József érdemelné meg a kerettagságot, a felsorolás a sorrendet is tükrözte (a szegedi játékos végül 1935-ben védett először a legjobbak között). Az olaszországi tornára Háda és Szabó utazott.

Toldi Gézát is megszólaltatta a lap a vb kapcsán, a Ferencváros csatára elmondta: „Csak Ausztria a veszélyes (…) Az olaszokat a világbajnokság kapujában, saját otthonukban fogjuk két vállra fektetni (…) A világbajnokságra olyan pompás csatársorunk lesz, hogy elsöpör minden védelmet.” Nem lehet azt mondani, hogy önbizalomhiányban szenvedett volna…

Esélyeinket az sem csökkentette, hogy Szófiába utazva, Kiskőrös után a vonaton két kocsit összekötő járat vászon teteje kigyulladt, de labdarúgóink a helyzet magaslatán álltak és eloltották a tüzet.

Átvitt értelemben Szófiában is, bár… A Nemzeti Sport címlapján ugyanis ez állt: „Bágyadtan játszó csatársorunknak akár egy tucat gólra is alkalma nyílott volna.” Az ellenfél 1:0-ra vezetett, de Sárosi György 25 méteres lövése után legalább döntetlennel mehettünk a szünetre. A második játékrészben hiába lőtt gólt P. Szabó 11-esből, volt miért rettegnünk, mert az ellenfél is büntetőhöz jutott, de Aszen Pancsev lövését védte Szabó „Tóni”, majd az ismétlést is. Ám a bravúr(ok) közben megsérült, helyére Hádának kellett beállnia. 

Az eredmény (4:1) csalóka, mert Toldi és Markos csak a vége előtt tette fölényessé a győzelmet. Nádas kritikája jogos: „Teljes fénnyel mutatta meg ez a mérkőzés, hogy mennyire hibás az a játékmodor, amit már évek óta művelnek a magyar futballisták. Ezzel a játékkal a bolgároknál csak valamivel is jobb ellenféllel szemben nincs keresnivalónk.” A Nemzeti Sport sem rejtette véka alá véleményét: „Ennyi célját tévesztett lövést az utolsó évtized egyetlen válogatott meccsén sem láttunk.”
Azért megnyugtatjuk olvasóinkat: a visszavágó szintén 4:1-es sikere biztos vb-részvételt jelentett.

EMLÉKEZTETŐ
Bulgária–Magyarország 1:4 (1:1)
1934. március 25., Szófia, vb-selejtező, 1. mérkőzés
AC 23 Stadion, 15 ezer néző, vezette: Xifandu (román)
Bulgária: Dermonszki (Szavov, 46.) – Nikolov, Mistalov – Gabrovszki, Rafalov, Evremov – Angelov, Georgiev, Bajkusev, Lozanov, Pancsev
Szövetségi kapitány: Fogl II Károly
Magyarország: Szabó (Háda, 71.) – Sternberg, Kis-Kalkusz – Palotás, Sárosi, Szalay – Markos, Vincze, Teleki, Toldi, P. Szabó
Szövetségi kapitány: Nádas Ödön
Gólok: Bajkusev (27.), illetve Sárosi (29.), P. Szabó (61. – 11-esből), Toldi (88.), Markos (89.)