Lezárult egy tavaly ilyenkor elkezdődő átigazolási saga: a 29 esztendős, 35-szörös német válogatott Jonathan Tah tíz év után elhagyta a Bayer Leverkusent, és a Bayern Münchenhez igazolt – ingyen.
Sokat írtunk tavaly Tah és a Bayern kapcsolatáról, akkor a müncheniek felső vezetői úgy döntöttek, hogy mégsem adnak érte 25 millió eurót, hanem várnak még rá egy évet. A szóbeli egyezség felmondása miatt akkor össze is kapott a két klub, Tah egy nyilatkozata azonban más fénybe helyezi a történteket.
„Tavaly nyáron igent mondtam a Bayern Münchennek, kilencven százalékban kész is volt ez az üzlet, összecsomagoltam a ruháimat, de szó szerint – idézi a védőt a The Players' Tribune. – De kiderült, hogy a kilencven százalék semmit sem jelent a futballüzletben. Elmentem az edzőtáborba a Leverkusennel, annak ellenére, hogy tudtam, hogy bármikor felhívhatnak Münchenből. Azért mentem el, mert a barátaimmal, a testvéreimmel akartam lenni még egy kicsit, néhányukat majdnem tíz éve ismerem már. Egy nap, amikor úgy tűnt, hogy megkötötték az üzletet a klubok, kaptam egy üzenetet Xabitól (Xabi Alonso, a Bayer akkori vezetőedzője – a szerk.), hogy »Jona, beszéljünk!«. Elkezdett beszélni azokról a tulajdonságokról, amiket én adok hozzá a csapathoz, és arról a hatásról, amit a csapattársaimra teszek, és úgy éreztem, hogy tényleg különleges embernek tekint engem. Nem úgy beszélt hozzám, mint egy futball-legenda, hanem mint egy egyszerű ember. Végül azt mondta: »Ez az egész dolog az átigazolásról, ez az egész dolog a szerződésedről... felejtsd el! Most itt vagy, és amíg itt vagy, én támogatni foglak téged.«. Amikor ezt meghallottam... igen, elérzékenyültem. Elzavarhatott volna a tartalékok közé, úgy bánhatott volna velem, mint egy idegennel, de nem, ő Xabi. Úgy bánt velem, mint egy családtagjával.”
Tah elárulta, hogy a felesége is sírva fakadt, amikor megtudta, miket mondott róla a főnöke, és ő is azt tanácsolta neki, még maradjon.
Voltak most más ajánlatai is, de sokat nyomott a latban régi kedvenc védője, Vincent Kompany személye – Tah is játszott hozzá hasonlóan a HSV-ben.
„Mindkettőnknek afrikai az édesapánk, és európai az édesanyánk, mindig is különleges kapcsolat volt köztünk. Amikor beszélsz vele, átérzed a szenvedélyét, az ötleteit és az értékrendjét. Xabihoz hasonlóan ő is először emberként tekint rád, csak aztán profiként. Elmondta, hogyan illeszkednék be a csapatba, és hogyan segíthetne nekem, hogy jobb középhátvéddé váljak. Pontosan ezt akartam hallani! Végül itt, Németországban megkaphattam, amit akartam.”