Dárdai Pál szerint olyan teher szakadt Lőw Zsolt nyakába, hogy örül, ha másfél órát tud aludni

– Milyen nehézségekre kell számítania egy magyar szakembernek, ha a Bundesligában lesz vezetőedző?
– Nehéz erre válaszolni – mondta lapunk kérdésére a 49 éves Dárdai Pál, korábbi szövetségi kapitány, a Her­tha BSC volt vezetőedzője. – Lőw Zsolt kapcsán szerintem a magyar állampolgárságnak, annak, hogy ő a magyar futballban nevelkedett, nem sok szerepe van. Az én esetemben sem volt. Persze mind a ketten otthonról indultunk, de hosszú éveket, évtizedeket töltöttünk el Németországban, és az itt elért eredmények, a mutatott teljesítmény alapján fogadtak el engem és fogadták el Zsoltot is. Emiatt eshetett rá a választás, mert pontosan tudom, Lipcsében mennyire szeretik őt.

– Ezt honnan lehet tudni?
– Tisztán emlékszem egy régi mérkőzésre: 2017. december közepén játszottunk a Herthával Lipcsében. Az egyik játékosunkat már a hetedik percben kiállították, mégis nyertünk három-kettőre – Davie Selke nagy mérkőzése volt az. A csatárunk éppen Lipcséből érkezett Berlinbe, és nagyon meg akarta mutatni az ellenfélnek, kár volt lemondani róla. Rúgott is két gólt, de főleg azért emlékszem erre a meccs­re, mert másnap Pécsen eltemettem édesapámat.

– Szomorú emlék – de ha megengedi, visszakanyarodhatunk Lőw Zsolthoz?
– Ja, persze! Willi Orbán rúgta aznap a lipcseiek egyik gólját, és akkor Zsolt is a stábban dolgozott. Jóban voltunk, és bárkivel beszéltem azok közül, akik az RB Leipzignél dolgoztak, mind elismeréssel szóltak róla. Aztán évekkel később Kölnbe hívtak, mégpedig egy olyan vezető, aki korábban Lipcsében dolgozott. Végül nem egyeztünk meg, nem vállaltam a feladatot, de amikor beszéltünk, Zsolt akkor is szóba került, és ez a klubvezető is a legjobbakat mondta róla. Emberileg is nagyon dicsérte, a munkamorálját pedig kiemelkedőnek nevezte.

– Segíthet ez most a csapaton?
– Nézze, két közös edzés után óriási szerepe van a szerencsének. Olyan teher szakadt most a nyakába, hogy örül, ha másfél órát tud aludni. Jó játékosok szerepelnek a csapatában, nagyon tehetséges edző – de a szerencsére is szüksége van. Amikor Mainzban bemutatkoztam mint Bundesliga-tréner, megadtam a módját: felvettem egy elegáns olasz cipőt, egy márkás farmert, egy frissen vasalt fehér inget, rá egy fekete pulóvert és egy steppelt zakót – még a stylistok is megdicsértek, milyen jól öltözködöm. Aztán a hetvenedik percben hátrafordultam a kispad felé, és megkérdeztem azokat, akik korábban is a csapat mellett voltak: ti mit csináltatok eddig edzésen? Teljesen elfogyott a srácok ereje, lépni alig tudnak. Valahogy fenéken csúszva, óriási mázlival nyertünk, ezért nem győzöm hangsúlyozni a szerencse fontosságát.

– Azt hittem, az olasz cipő volt a győzelem titka…
– Dehogyis. Rájöttem, lehetek akármilyen elegáns, ez kőkemény munka, ahhoz pedig jobban illik, ha felveszem a melegítőt, felgyűröm az ujját és nekiállunk együtt dolgozni. Szerintem Zsolt is ezt csinálja. Ha akkor kikapunk Mainzban, amire bizony nagy esélyünk volt, és elveszítjük az Augsburg elleni mérkőzést is, már mondták is volna: danke, Pál, mehetsz is…

– Az RB Leipzig VfB Stuttgart elleni kupamérkőzése nem sikerült.
– Mondom: két közös edzés után kell a szerencse, és a Lipcse jól futballozott. Nagy sansz volt ez, mert bár minden tiszteletem a kupadöntőbe jutott Arminia Bielefeldé, mindenki tudta: a döntőben a stuttgarti elődöntő győztese lesz a favorit.

– Innentől lehet a bajnokságra összpontosítani.
– Kulcsfontosságú, hogy Bajnokok Ligáját érő helyen, vagyis az első négyben végezzen a csapat. Nagyon szurkolok neki, és azt gondolom, Zsolt megoldja ezt a feladatot. Azt viszont nézze el nekem, hogy fiam, Bence csapata, a Wolfsburg ellen nem neki drukkolok majd. Azért az nagy különbség közöttünk, hogy hiába voltam én is vezetőedző a Bundesligában, ahogyan most ő is az lett, én nem dolgoztam top­játékosokkal, ő viszont igen. És az, amit Londonban, Párizsban vagy Münchenben tapasztalt, most nagyon sokat segíthet.

– És mennyit segíthetnek a magyar válogatott játékosai? Hiszen ott van a már említett Willi Orbán, valamint Gulácsi Péter.
– Willivel nagyon régi a kapcsolata, remek játékos, Zsolt biztosan támaszkodhat rá. Gulácsi Péterre ugyanúgy: ahogyan én látom, a válogatott sikereiben hetven százalék az övé, sokszor úgy értünk el döntetlent vagy nyertünk egy góllal, hogy Péter védett négy nagyot hátul. Lipcsében is rengeteg meccset hozott a csapatnak, egy-egy hiba meg mindenkinél belefér. Szóval intelligens fiúk, biztos, hogy minden segítséget megadnak Zsoltnak, akinek már én is üzentem: nagyon sok sikert kívántam neki.