Új kihívót kapott a Bayern München – Xabi Alonso keze alatt varázslatos Bayer Leverkusen formálódik

Bár a Bayer Leverkusent napjainkban mindenki a nagyobb német klubok között tartja számon, összességében eddig nem hagyott mély nyomot a német futball történelmében. A klub még sohasem nyerte meg a Bundesligát, csak a másodosztályt egy alkalommal, 1979-ben. Ami a többi trófeát illeti, a Német Kupát egyszer, 1993-ban hódította el, míg az európai kupaporondon egy jelentős sikert tudott felmutatni, az UEFA-kupa-győzelmet 1988-ból. Ettől függetlenül az elmúlt évtizedekben többször is ütős csapat jött össze a gyógyszergyáriaknál, elég, ha csak a 2002-es, Real Madriddal szemben elvesztett Bajnokok Ligája-döntőre gondolunk. A 2009–2010-es idénytől kezdve ráadásul egy évadot leszámítva mindig bejutott a Leverkusen valamelyik európai kupasorozatba, így egyértelmű a helye a Bundesliga elitjében. Nem volt ez másként a 2021–2022-es idényben sem a svájci Gerardo Seoane irányítása alatt, ám a bajnoki bronzérmes együttes a következő őszt már katasztrofálisan kezdte, a sorozatos rossz eredmények miatt a tabella aljára csúszott. A vezetőségnek 2022 októberére fogyott el a türelme, a kispadra a korábbi világklasszis spanyol középpályást, a játékosként a Liverpoolnál, a Real Madridnál és a Bayern Münchennél is nagyot alkotó, de edzőként addig csak a Real Sociedad második csapatánál bizonyító Xabi Alonsót ültette le. Sokan féltették a gyors bukástól, még többen viszont hatalmas potenciált láttak benne.

Nagyon úgy fest, utóbbiaknak lett igazuk, mert a még mindig csak 41 esztendős Xabi Alonso korunk egyik legnagyobb edzőtehetsége lehet – lássuk, miért! A spanyol szakember tavaly őszi megérkezésekor úgy tűnt, sutba vágja addigi edzői elképzeléseit, hiszen hiába játszatott kombinatív támadófutballt Spanyolországban, a Leverkusennel sokszor visszaállt, csak a kontrára épített. Persze nem véletlenül, hiszen gyorsan felmérte, hogy a kerete leginkább átmeneti játékra alkalmas, abból viszont ki tudja hozni a legtöbbet. Akkor egyértelműen a letámadásra, a labdaszerzés utáni gyors, leginkább a jobb oldalon vezetett kontratámadásra épített a szélvészgyors Jeremie Frimpong, Moussa Diaby kettőssel és a mindössze 20 éves középpályászsenivel, Florian Wirtzcel. Ennek az lett az eredménye, hogy a Leverkusen a tabella aljáról indulva a hatodik, Európa-liga-indulást jelentő helyen végzett, majd következett a nyári átigazolási időszak. A klub ugyan 80 millió eurót elköltött, mégis alig több mint 10 milliós mínusz keletkezett a kasszában az eladások miatt, a keret pedig szemlátomást megerősödött. Távozott például Diaby, akiért az Aston Villa 55 millió eurót fizetett, de a rutinos középpályás Kerem Demirbay és a vele támasztott elvárásoknak megfelelni nem képes Mitchel Bakker is. Csatlakozott a klubhoz többek között a Royale Union Saint-Gilloise nigériai csatára, Victor Boniface, a Southampton tehetséges angol szélsője, Nathan Tella, a német válogatott támadó középpályása, Jonas Hofmann, a Bayern Münchentől kölcsönbe idekerülő horvát válogatott jobbhátvéd, Josip Stanisic, és a Benficától ingyen (!) megszerzett spanyol szélső védő, Alejandro Grimaldo. A legfontosabb érkező azonban az Arsenaltól 15 millió euróért megszerzett svájci válogatott középpályás, Granit Xhaka, aki a Leverkusen támadásainak központja, a csapat esze.

És hogy mi lett a keretátalakítás eredménye? A Leverkusen 4 forduló után 10 szerzett ponttal a tabella élén áll, csak a Bayern München ellen (2–2) idegenben hullajtott el pontokat, ráadásul már 13 gólt szerzett. Az első körben a közvetlen riválisnak számító RB Leipziget győzte le 3–2-re, majd a Mönchengladbach és a Darmstadt ellen is kiütéssel nyert, s a kupában is „hintett” egy nyolcast. Nemcsak a keret, a játék is jelentősen átalakult, a kontrafocit egy labdadomináns, sokpasszos, hátulról építkező, pozíciós futball váltotta fel, amelynek eredményeként a Leverkusen úgy játszik, mint Európa legnagyobb csapatai. Mindez Xabi Alonsónak köszönhető, aki megkapta az általa kért futballistákat a nyáron, így már tudja azt játszatni csapatával, amit Spanyolországban, csak persze magasabb szinten. A szélsők eltűntek a csapatból, a szélességet immár a két szárnyvédő, Grimaldo és Frimpong adja, mögöttük pedig három gyors, technikás belső védő biztosít. A középpálya közepén a világbajnok argentin Exequiel Palacios a labdaszerzésért, Xhaka a csapatrészek összekötéséért, a támadóharmadba eljuttatott labdáért, a helyzetek előkészítéséért felel. Előttük Hofmann és Wirtz dupla nyolcasként a támadás-előkészítésre és -befejezésre koncentrál, míg egy szem csatárként Boniface feladata, hogy megnyerje a párharcait, lekösse a védők figyelmét, s folyamatosan próbálkozzon lövéssel. Ez jelenleg olyan egyveleg, amiből valami nagy dobás is kisülhet a Bundesligában, és hát mi lenne nagyobb, mint tizenegy év után letaszítani a trónról a Bayern Münchent. Persze egyértelmű, hogy még mindig a bajorok a bajnoki cím toronymagas esélyesei, a keretük is jóval erősebb, de csapatként a Leverkusen legalább annyira jó, így kiélezett, izgalmas idény vár a Bundesliga-rajongókra.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. szeptember 23-i lapszámában jelent meg.)