Dárdai Pál még egy évet szeretne eltölteni a Herthánál

–Sima meccs volt?
–Azért az túlzás – felelte a 248. Bundesliga-fellépését letudó középpályás. – Az első félidei játékunk gyengére sikerült, de a másodikban már a Hannover fölé nőttünk. Jó egy óra elteltével jutottunk vezetéshez, kár, hogy azt követően több helyzetet is elpuskáztunk, mert ha csak egyet is értékesítünk, korábban tehettük volna biztossá a győzelmünket. Így viszont az utolsó percekig hajtanunk kellett, ami egyfelől nem volt baj, hiszen a végén rúgtunk még kettőt, másfelől igenis baj volt, mert emiatt nagyon elfáradtunk. Ha látott volna csütörtök reggel lekecmeregni a lépcsőről, tudná, miről beszélek…

–Tesközelből láthatta: Huszti Szabolcsnak hogy ment?
–A rá jellemző módon hajtott, ugyanakkor kicsit fáradtnak tűnt a mozgása, ezúttal nem emelkedett ki társai közül. Mint utóbb kiderült, fájlalta a lábát, de ez a német élvonal, itt nincs megállás, ezt el kell viselni. Hogy ezt saját, ráadásul friss példával támasszam alá: egy hete, a Benfica elleni UEFA-kupa-találkozó szünetében cserét kellett kérnem combsérülés miatt. A vasárnapi, dortmundi bajnokira nem is akartam elutazni – rávettek, hogy tartsak a többiekkel. A melegítésnél éreztem, hogy nem jó a lábam, le sem akartam ülni a kispadra – rávettek, hogy üljek le. Játszani végképp nem akartam – a hatvankettedik percben beállítottak. Hogy volt-e értelme, nem tudom, hiszen egy sprintre sem voltam képes, csak tolódtam jobbra-balra, miközben kizárólag arra ügyeltem, hogy ne hibázzak. Végül kihúztuk egy eggyel, az edzőnk állította, ehhez szükség volt a rutinomra. A lényeg végül is az, hogy ne legyen rám panasz – eddig, hála Istennek, nem volt.

–Dárdai Pált meddig láthatják még a berliniek?
–Ez még a jövő titka.

–Akkor úgy kérdezem: boldogan maradna még egy évig a Herthánál?
–Tudja, hogy van ez, ha az ember érzi a bizalmat, szívesen marad, ha nem, szívesen továbbáll. Azt azért megsúgom, az én koromban már elég lenne a heti egy meccs. Egyébként az a fiataloknak sem tesz jót, amilyen terhelést mostanság kapnak. Ez természetesen csupán az én véleményem, de ha valaki beszélhet tapasztalatból, az én vagyok.

–Na igen, már csak Michael Sziedat, Holger Brück, Erich Beer viselte többször a Hertha-dresszt bajnokin.
–Beert és Brücköt még ebben az idényben behozhatom, hiszen előbbi öt, utóbbi tizenhárom fellépéssel jár előttem, vagyis ha minden jól megy, a bajnokság végére már felkapaszkodom a második helyre. Sziedat lekörözése ellenben kemény dió, ő ugyanis kétszáznyolcvan meccs után hagyta abba; ma még harminckettővel vezet, ám amire lefújják a Werder elleni szombati mérkőzésünket, remélhetőleg már csak harminceggyel.

–Csak jó lenne még egy esztendőt Berlinben tölteni.
Úgy vagyok a Herthával, mint a válogatottal: ha kellek, rám számíthatnak. A nemzeti együttessel különben is vannak terveim kettőezer-tíz nyarára, addig tehát mindenképp jó lenne magas szinten futballozni.

A DÁRDAI PÁLLAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN TALÁLHATJA MEG.