Fotó: Szabó Miklós (NS-archív)
Dárdai Pál 51-szer szepelt a magyar válogatottban
Fotó: Szabó Miklós (NS-archív)
Dárdai Pál 51-szer szepelt a magyar válogatottban
– Sejtem a választ, de azért megkérdezem: böngészte a Bundesliga következő idényében szereplő külföldi futballisták németországi pályafutását?– Nem jutott eszembe. Miért, kellett volna?
– Csak azért, mert ön lesz a legrégebben légióskodó játékos a német élvonalban.– Ó, csakugyan? Akkor ezt a bosnyák Sergej Barbareznek köszönhetem, aki ezek szerint tényleg visszavonul... Meg talán magamnak is. Amikor Berlinbe kerültem, azt tűztem ki magam elé célul, hogy legalább tíz évet húzzak le a Bundesligában. Sikerült, immár tizenegy esztendeje állok a Hertha alkalmazásában, túl sikereken és kudarcokon egyaránt. Úgy vagyok vele, hogy innentől kezdve csemegének számítanak az együttesnél eltöltött percek, órák, mérkőzések.
– Hogy látja, miben változott a labdarúgás az elmúlt évtizedben?– Szerintem az volt a jó világ, amikor egy-egy csapatban legfeljebb három légiós szerepelhetett. Meg aztán tíz éve több egyéniség tűnt fel a pályákon, ma pedig hihetetlen, mennyire telített a piac. És nem feltétlenül egyéniségekkel. Emlékszem még azokra a mérkőzésekre, amelyeken egyik fél sem vitte túlzásba a védekezést, a taktikázást – talán a nézők is jobban szórakoztak.
– Harminckét esztendős...–...de nem vagyok öreg, komolyan mondom, huszonhét évesnek érzem magam. Ha nem fáj a jobb bokám, márpedig újabban nem fáj, akkor az égvilágon semmi panaszom sincs. A különböző teszteken még mindig az első háromban végzek a csapaton belül, erősnek, motiváltnak érzem magam, továbbá van egy fantasztikus feleségem, három csodálatos kisfiunk, szóval kerek a világ.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN, A 6. OLDALON.