Mino Raiola mindenkin átgázolt a játékosaiért (Fotó: Imago Images)

 

Kedvelték vagy utálták, középút nem létezett. Az április 30-án, 54 évesen elhunyt Carmine Raiola, avagy ahogyan mindenki ismerte, Mino Raiola igazán megosztó személyiség volt. Az őt felfogadó játékosok imádták, mert mindent megtett a lehető legelőnyösebb szerződés kiharcolásáért, és azt követően is egyengette pártfogoltjai sorsát, miután aláírták a papírokat, a vele együttműködni kénytelen klubok viszont ki nem állhatták. Kérlelhetetlen tárgyalási stílusával mindig elérte amit akart, és az üzlet megkötését követően rendszerint csillagászati mértékű jutalékot tett zsebre. Összeállításunkban azt járjuk körbe, hogyan lett a nemzetközi futballélet egyik legrettegettebb alakja és mi várható a halála után?

AZ INGATLANIPARBÓL A FUTBALLBIZNISZBE

Mino Raiola Olaszországban született, ám szüleivel hamar Hollandiába költözött, és ott töltötte a gyerekkorát. Ahogy elég idős lett, a család pizzériájában segédkezett, kivitte a rendeléseket, felmosott, mosogatott. Mivel jobban beszélte a holland nyelvet édesapjánál (sőt, állítólag hét nyelven is megértette magát), idővel a vállalkozás hivatalos ügyeit is ő intézte, tárgyalt a beszállítókkal, vitte az üzletet.

„Kiskoromban az apám azt mondta, mindegy mihez kezdek az életben, az emberek fele úgyis utálni, a másik imádni fog – árulta el a The Athleticnek Mino Raiola. – Megfogadtam a tanácsát. Tökéletesen elégedett vagyok azzal, hogy a családtagjaim és a játékosaim szeretnek, a többieket leszarom.”

Még 20 éves sem volt, amikor egy McDonald's étterem megvásárlásából, és az ingatlan értékesítéséből milliomos lett, így megengedhette magának, hogy legfőbb szenvedélye, a labdarúgás felé forduljon. A helyi HFC Haarlem utánpótlását otthagyva a klub szakmai igazgatója lett, azonban hiába dolgozott ki nagyszabású tervet az Ajaxban futballozó Dennis Bergkamp megszerzésére, a klub vezetősége nem támogatta az ötletet. Néhány év múlva aztán már nem volt szüksége senkire, saját ügynökséget alapítva holland tehetségek Olaszországba vitelével igyekezett megvetni a lábát az iparban.

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Kiváló kommunikációs képességét kamatoztatva szerzett új klubot játékosainak, első nagyobb üzleteként Bryan Royt az Ajaxból az olasz élvonalbeli Foggiába vitte. Az itáliaiak örültek, mert a négymilliárd lírás árat általa lealkudhatták kettőre, Mino Raiola pedig még a beilleszkedésben is segített a holland válogatott középpályásnak, edzésekre fuvarozta, kifestette a lakását. A Serie A tulajdonosainak körében aztán egyre ismertebb lett a neve, egy évvel később Dennis Bergkampot közvetítette az Ajaxból az Internazionaléba, 1996-ban az Európa-bajnokságon csillogó Pavel Nedvedet irányította a Sparta Prahától a Lazióba, majd három évvel később tovább a Juventusba.

„Sergio Cragnotti, a Lazio elnöke imádta Pavel Nedvedet, meggyőzte, hogy a klub anyagi problémái ellenére is hosszabbítson szerződést, ám az elnök fia utálta. Amikor mentünk aláírni a papírokat, úgy bánt vele, mint a kutyával, így Pavel hiába maradt volna szívesen, megkért, állapodjak meg a Juventusszal. Privát géppel utaztunk Torinóban, és bár az érkezésünket titokban akartuk tartani, a Juventusnál kiszivárogtatták. Azt hitték, így nem lesz más választásunk, mint az ő feltételeikhez alkalmazkodva aláírni a szerződést, csak azzal nem számoltak, hogy nem hagyom cserben a játékosaimat. Órákig vitatkoztunk, de addig nem tágítottam, amíg nem sikerült előnyös megállapodást kötni” – idézte fel a juvefc.com Mino Raiola szavaival pályafutásának egyik legfontosabb pillanatát.

Több tízmillió fontot keresett pályafutása során
Mino Raiola sok szempontból kiemelkedett a szakmájában, azt pedig szinte lehetetlen kiszámolni, hogy összesen mennyi pénzt keresett ügynökként. Támpontnak mindenesetre jó a Daily Mail tavaly júliusban megjelent cikke, amely szerint egy-egy átigazolásért átlagosan nyolcszázezer fontot, azaz csaknem 360 millió forintnak megfelelő összeget kapott. Mindezt úgy, hogy a cikk megjelenésekor „csak” hetvenhét futballistát képviselt, miközben az ügynöki szakmában szintén húzónévnek számító Jorge Mendes ügynöksége 149-et, Jonathan Barnetté pedig 673-at. Ehhez képest előbbi transzferenként átlagosan ötszázezer fontot tehetett zsebre, utóbbi pedig 153 ezret, de ebben persze az is szerepet játszhat, hogy ki milyen kaliberű labdarúgókkal üzletelt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a Daily Mail cikke szerint addig összességében Jonathan Barnett (103 millió font a jutalékokból) és Jorge Mendes (75.2 millió) is többet keresett Mino Raiolánál (63.1 millió). Érdekesség, hogy hármójuk közül a nemrég elhunyt menedzser dolgozott a legkisebb, átlagosan 9.99 százalékos jutalékkal, de ezen a téren egyébként nincsenek nagy különbségek.
A nemrég elhunyt holland-olasz ügynök a legnagyobbat akkor kaszálta, amikor Paul Pogba 2016 nyarán a Juventustól visszatért nevelőklubjához, a Manchester Unitedhez. Az angolok akkor klubrekordot jelentő 105 millió eurót fizettek a francia középpályásért, Raiola pedig 27 millió eurót (más források szerint még ennél is többet) kapott az átigazolás után, amelyben papíron mindhárom érdekelt oldalt ő képviselte. (S. Á.)

NEVETSÉGESSÉ TETTE A MANCHESTER UNITEDET

A történteknek híre ment a szakmában, s egy idő után a játékosok jelentkeztek Mino Raiola ügynökségéhez. Az Ajaxban futballozó Zlatan Ibrahimovic csapattársát, Maxwellt kérte meg, hogy segítsen kapcsolatba lépni vele, az ügynök válaszul obszcén üzenetet küldött:      „Rúgj több gólt, és eladlak bárhová.”      A svéd csatárnak megtetszett az ügynök szokatlan stílusa, ezért találkozót beszélt meg vele, ahol még jobban megdöbbent. Fogalma sem volt róla ugyanis, hogy a híres Mino szándékosan nem adott a megjelenésre. Hiába szólták meg miatta magasabb körökben, stratégiájának része volt, hogy öltözetével megtéveszti tárgyalópartnereit. Rengetegen alábecsülték emiatt, amit a javára fordított, a saját módján vívta ki magának a tiszteletet.

Zlatan Ibrahimovic csaknem húsz évig dolgozott Mino Raiolával, s azon kevesek közé tartozik, akik az utolsó napokban meglátogathatták a kórházban (FOTÓ: IMAGO IMAGES)

 

„Egy amszterdami hotelben találkoztunk először, fogalmam sem volt mire számítsak – írta Zlatan Ibrahimovic önéletrajzi könyvében. – Jól öltözött, öltönyös figurát képzeltem el, hatalmas arany karórával a csuklóján, ehelyett ki a fene jelent meg? Egy pasas farmerben, Nike pólóban, olyan termetes hassal, mintha csak a Maffiózók című sorozatból lépett volna elő.”

A fiatal svéd csatár az első megdöbbenésből felocsúdva hamar megtalálta a közös hangot jövőbeni pártfogójával, a kettejük között kialakuló mély barátságot mutatja, hogy Zlatan Ibrahimovicot még közvetlenül a halála előtt is beengedte a kórházba az ügynök családja. Mino Raiola tett is a bizalomért eleget, a háttérből irányította a svéd klasszis pályafutását, s amikor úgy érezte, a médiában is felszólalt mellette.

NS-szakértő: GEORGI Attila a holland Sports Entertainment Group játékosügynöke
Noha a konkurenciánknak számított, mindenki elismerte, mert Mino Raiola a maga területén zseni volt. A szakmánkban az ügyfelek elégedettsége méri, hogy egy ügynök jó-e vagy sem, márpedig ő csak a futballistáinak az érdekeit nézte, ezért is kedvelték annyira. Van, aki nem kon­frontálódik a klubokkal, ő viszont abban hitt, hogy az általa képviselt játékosok minősége alapján nem kell jóban lennie senkivel. Legendák keringtek arról, időnként milyen arrogáns, pofátlan stílusban kommunikált. Amikor Erling Haalandról tárgyalt, neves klubok elöljáróinak mondta, öt percük van, hogy beszélgessenek, de megesett, hogy egy topcsapattal tárgyalva hátradőlt a székben, feltette a lábát az asztalra, úgy beszélgetett az elnökkel. Az imidzse, miszerint nem érdekli, hogy a Heerenveen- vagy a Barca-elnökkel egyeztet-e, mindvégig megmaradt. Magyarországon két perc alatt záródnának be az ajtók egy ilyen stílust képviselő ügynök előtt, hacsak nem hoz zseniális játékosokat – de ebben sem vagyok biztos. Határozott ember volt, mégsem mondanám nagyképűnek. Néha keresztezték egymást az útjaink, egy meccsen találkoztam vele először, egy barátom mutatott be neki. Fura megjelenése volt, olyan pólót viselt, amilyenben legfeljebb füvet nyírni szoktak. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, rögvest Puskás Ferencet említette, s megjegyezte, ha egy korban élnek, szívesen dolgozott volna vele. Zlatan Ibrahimovic neve hozta magával sikert és a többi sztárt, majd miután elindult fölfelé a ranglétrán, fizetett a futballistáknak, hogy az ügynökük lehessen: visszaforgatta a pénzét, Erling Haaland, Denzel Dumfries vagy Matthijs de Ligt is ily módon lett a játékosa.
A jutalékból Al Capone egykori villájára is futotta

Összeakaszkodott Josep Guardiolával, miután védence nem kapott elég játéklehetőséget a Barcelonában, a jelenleg a Manchester Cityt edző spanyolt gyáva kutyának nevezte. Nem ez volt az egyetlen híres konfliktusa, 2012-ben Sir Alex Fergusonnal került vitába Paul Pogba kapcsán. Új szerződést, jóval magasabb fizetést próbált kiharcolni a Manchester Unitednél szárnyait bontogató francia középpályásnak, ám olyan vehemenciával, hogy a tárgyalás során a skót menedzser elutasította és szarházinak titulálta. Visszanézve már valószínűleg bánja a döntést, Paul Pogba ugyanis a Juventushoz szerződött, ahonnan aztán az angol klub akkori világrekordot jelentő 105 millió euróért vitte vissza 2016-ban a Manchesterbe – a menedzser ebből vásárolta meg Miamiban azt a házat, amelyben korábban a híres amerikai gengszter, Al Capone lakott. Egyébként játékosait is arra sarkallta, hogy fektessék pénzüket ingatlanba, neki Monacóban volt a „főhadiszállása”, de a Financial Times szerint évente nagyjából harminc napot töltött otthon.

„Sosem kaptam nagyobb dicséretet annál, mint amikor Sir Alex Ferguson kritizált – nyilatkozta még 2021-ben a The Athletic­nek. – Túlzottan hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindenki egyetért vele. Imádtam, hogy engem utál.”

BRAZIL ÜGYVÉDNŐ VEHETI ÁT A HELYÉT

Persze vannak olyan üzletek, amelyeket Mino Raiola is megbánt. A Financial Timesnak 2016-ban elismerte, hogy Mario Balotellit 2013-ban nem kellett volna a Milanba vinnie, meg kellett volna győznie, hogy maradjon a Manchester Cityben. A kapcsolatát az olasz válogatott csatárral ez nem befolyásolta, a legtöbb ügyfeléhez hasonlóan vele is közeli, baráti kapcsolatot ápolt. A futballista egyszer még akkor is őt tárcsázta, amikor tűz ütött ki a házában, az ügynök hívta fel rá a figyelmét, hogy ezzel talán inkább a tűzoltókat kellene keresnie.

Az utóbbi években rengeteg feltörekvő tehetség választotta az ügynökségét, az ügyfelei között tudhatta
Erling Haalandot, Matthijs de Ligtet, Gianluigi Donnarummát, Marco Verrattit, Moise Keant, Donyell Malent és Justin Kluivertet is. A hírekben természetesen a Dortmund norvég csatárával kapcsolatban szerepelt a legtöbbet, a küszöbön álló klubváltást készítette elő.

Ami a szívén, az a száján
Mino Raiola arról is híres volt, hogy nem tett lakatot a szájára, előszeretettel szúrt oda azoknak, akik érzése szerint rosszat tettek valamelyik játékosának. Néhány emlékezetes megnyilvánulását gyűjtöttük össze.
JOSEP GUARDIOLÁRÓL
„Josep Guardiola és Johan Cruyff nagy szívességet tenne a világfutballnak és a Barcelonának, ha bevonulnának egy elmegyógyintézetbe, befognák a szájukat és csak kártyáznának.”
ZLATAN IBRAHIMOVICRÓL
„Azonnal észrevettem, hogy egy arrogáns rohadék. Pont, amilyen én vagyok.”
A MANCHESTER UNITEDRŐL
„Paul Pogbának a Manchester United okoz gondot. Ez szakmai irányvonal nélküli klub, amelynek nincs kapcsolata a valósággal. Senkit sem vinnék oda, még Diego Maradonát vagy Pelét is tönkretennék.”
PAUL SCHOLESRÓL
„Néhány ember azért nyilatkozik, mert fél, hogy elfelejtik. Paul Scholes akkor sem ismerne fel egy igazi vezért, ha Sir Winston Churchill állna előtte.”
SAJÁT MAGÁRÓL
„Ha a játékosok bíznak a cégemben, a munkában, akkor valamit jól csinálok, mert vélhetően nem a külsőm áll a háttérben, ugyanis nem választanám képviselőmül azt az embert, akit legutóbb a tükörben láttam.”

források: Daily Mail, La Gazzetta dello Sport, The Athletic,
I am football: Zlatan Ibrahimovic (könyv)

Ezzel a képpel búcsúzott Erling Haaland (balra) Mino Raiolától,
a fotó is érzékelteti családias kapcsolatukat

A hírek szerint öt sztárklubtól is szerzett vételi ajánlatot Erling Haaland­ért, hogy legyen miből válogatnia, de a szerződéskötést már nem élte meg. Betegségéről keveset lehetett tudni, a La Gazzetta dello Sport januárban arról számolt be, hogy Milánóban sebészeti beavatkozáson esett át, amire szinte azonnal jött a cáfolat, hogy csak egy altatást igénylő vizsgálatot végeztek el rajta. A Bild szerint a tüdejével, más források szerint a hasnyálmirigyével voltak problémák, az ugyanakkor sokáig nem szivárgott ki, hogy az életéért küzd. Április 28-án az olasz média tévedésből a halálhírét keltette, amit jól ismert stílusában még kikért magának, két nappal később viszont családja közleményben jelentette be, hogy elhunyt.

Mino Raiola halála után joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi lesz az ügyfeleivel. Mivel a világ legjobb futballistáiból szép számmal vannak köztük, vajon maradnak az irodájánál? Ha igen, ki foglalkozik velük a jövőben? Ha nem, kihez mennek át? A választ ilyen közel a szomorú eseményhez nehéz megmondani. Mino Raiola kisebb létszámú csapattal dolgozott együtt, amelynek fontos tagja Rafaela Pimienta. A brazil ügyvédnő húsz évet töltött az olasz ügynök mellett, hat nyelven beszél, a játékosok ismerik, és az utóbbi hónapokban is főként ő vitte az üzletet. Munkáját segítheti az elhunyt menedzser unokatestvére (Vincenzo Raiola) és fia (Mario Raiola), valamint egy-két bizalmasuk.

Hogy aztán a hűség mennyire múlandó, esetleg más szuperügynökök, mint a Gareth Bale-t menedzselő Jonathan Barnett, a Cristiano Ronaldóval együtt dolgozó Jorge Mendes vagy a Robert Lewandowski érdekeit képviselő Pini Zahavi magukhoz tudják-e csábítani a sztárfutballistákat, az a jövő zenéje. Egy biztos, a futballvilág ellentmondásos, de befolyásos és játékosai által szeretett alakját veszítette el. A futballistáival ápolt kapcsolatát jól jellemzi az FT cikkében idézett eset, amely szerint a felesége egyszer a fejéhez vágta: „Hivatalosan két gyereked van, de nem hivatalosan sokkal több” – mondta neki, amire Mino Raiola annyit válaszolt:

„Melyikek a hivatalosak?”