A Mmaee testvérek, Ryan és Samy nemcsak a Ferencvárosban, hanem a marokkói válogatottban is csapattársak – hazájuktól több szakértő kiugró szereplést vár a vasárnap kezdődő Afrikai Nemzetek Kupáján (Fotó: FRM)

 

Vasárnap ismerős résztvevőkkel indul az Afrikai Nemzetek Kupája, a huszonnégy csapatos torna talán a kontinensen kívüli szurkolókat nem hozza annyira lázba, mint az Európa-bajnokság vagy akár a Copa América, de azért ezen is találunk bőven topbajnokságokban edződő világsztárokat (Rijad Mahrez, Sadio Mané, Mohamed Szalah), no meg olyanokat is, akik Magyarországon keresik a kenyerüket. A kiszámíthatatlanság pedig még izgalmasabbá teszi az előttünk álló viadalt, hiszen több együttes esélyes a végső győzelemre.

HAT MAGYARORSZÁGON JÁTSZÓ LÉGIÓS IS PÁLYÁRA LÉPHET

Bizonyára a Fehérvár zöld-foki-szigeteki légiósa, Stopira is elszántan készül. Bár december végén ismét pozitív lett a koronavírustesztje, ott lesz a tornán. Ő egyébként a 2015-ös Afrika-kupán mindhárom csoportmérkőzést végigjátszotta, azaz van már rutinja.

„A legfontosabb nekem, hogy csapatként sikeresek legyünk, szeretnénk a lehető legtovább jutni, először azonban a csoportból való továbbjutást kell kiharcolnunk – mondta Stopira a molfehervarfc.hu-nak. – Ez a harmadik alkalom 2013 és 2015 után, hogy a válogatottunk kijutott a kontinenstornára, ami nagy dolog, nehéz kvalifikálni, mert a riválisok játékosai is remek klubcsapatokban játszanak Európában, Amerikában vagy Afrikában. Mi nem vagyunk nagy ország a népességünket tekintve, de annál nagyobb a szívünk és nagyok az álmaink. Egyik fő célom volt, hogy 2015 után ezúttal is ott lehessek a válogatottal az Afrika-kupán, szerencsére sikerült.”

 
33. AFRIKAI NEMZETEK KUPÁJA – PROGRAM, EREDMÉNYEK

A harminchárom éves védőn kívül összesen öt hazánkban szereplő játékos lesz ott a mezőnyben – közülük négyen az NB I-ből. Csak összehasonlításképp: a tavaly nyári Európa-bajnokságon ez a szám tizenhét volt, úgy, hogy ebből tizenketten a magyar válogatottat erősítették. Vagyis azt mondhatjuk, hogy az Afrika-kupán szereplő válogatottak nagyjából ugyanannyi magyarországi légióst hívtak be, mint az Eb-n szereplő együttesek. És itt azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2021-es Copa Américán egyetlen Magyarországon szereplő játékos sem volt kerettag, azaz nekünk ebből a szempontból még mindig az Afrika-kupa az érdekesebb rendezvény.

Stopirán kívül a Ferencvárost erősítő Samy és Ryan Mmaee a marokkói, Aissa Laidouni a tunéziai, a fehérvári Lamin Jallow a gambiai, míg a másodosztályú Nyíregyházában játszó Jaszin Hamed a szudáni keretbe került be.

Balról jobbra: a fehérvári Lamin Jallow a gambiai, a ferencvárosi Aissa Laidouni a tunéziai, a fehérvári Stopira a zöld-foki-szigeteki válogatottban játszik


Érdekesség, hogy Stopirát leszámítva még egyikük sem játszott soha az afrikai kontinenstornán, ami bizonyára mindannyiuknak extra motivációt jelent majd. Feltéve persze, hogy pályára is lépnek. Erre a világbajnoki selejtezők alapján elsősorban Aissa Ladouninak és Ryan Mmaee-nek van a legnagyobb esélye. Előbbi tavaly mind a hat selejtezőmérkőzésen kezdőként kapott lehetőséget, és novemberben gólt is szerzett a Zambia elleni, 3–1-re megnyert hazai összecsapáson. Ryan Mmaee még ennél is jobban teljesített, ő hat találkozón négy gólt és ugyanennyi gólpasszt könyvelhetett el, miután az utolsó két meccsen, Szudán és Guinea (mindkét mérkőzésen 3–0-ra győzött Marokkó) ellen is duplázott. Ha kijön neki a lépés, ő akár a torna egyik legjobbja is lehet, beszédes, hogy róla a külföldi lapok is cikkeztek a torna előtt. Az mindenesetre biztos, hogy többek között Algéria, Szenegál és Kamerun mellett Marokkótól is kiugró szereplést várnak, azaz még az sem lenne meglepetés, ha a ­Mmaee testvérek éremmel térnének vissza Budapestre.

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!



KORÁBBAN CSAK ELVÉTVE SZEREPELTEK NB I-ES JÁTÉKOSOK

Az viszont biztos, hogy ezúttal rekordszámú magyarországi légiós lesz ott a tornán, eddig ugyanis sohasem szerepelt kettőnél több hazánkban játszó futballista az afrikai kontinensviadalon. Ilyen is mindössze kétszer fordult elő, 1996-ban, illetve 2010-ben. Az 1996-os, Dél-Afrikában rendezett tornán (amelyet a házigazdák nyertek meg) ott volt a kameruni Michel Ndoumbé, aki akkoriban az Újpestben szerepelt, valamint a gaboni Brice Mackaya a Vasasból. Utóbbi kimondottan jól játszott. A csoportban büntetőből betalált Zaire ellen, majd a negyeddöntőben gólt szerzett Tunézia ellen (1–1), apró szépséghiba, hogy a tizenegyespárbajban rontott, így Gabon nem jutott be a legjobb négy közé.

Azt azért érdemes hozzátenni, hogy egyikük sem számított az NB I meghatározó alakjának. A magyarfutball.hu adatai szerint Brice Mackaya mindössze kettő, míg Michel Ndoumbé négy élvonalbeli bajnokin lépett pályára Magyarországon.

Ezt követően 14 évet kellett várni arra, hogy ismét Magyarországon szereplő futballista legyen ott valamelyik keretben, és 2010-ben ismét két ilyen játékos volt a mezőnyben. Az elefántcsontparti Benjamin Angoua a Budapest Honvédot képviselhette a tornán, a gaboni Arsene Copa pedig akkoriban a Győr futballistája volt. Apró szépséghiba, hogy a tornán egyikük sem lépett pályára. Igaz, Bejnamin Angoua két évvel később, már a Valenciennes futballistájaként játszott egy meccset a 2012-es kiírásban, amelyen ezüstérmes lett Elefántcsontparttal.

Az Újpestet erősítő, szintén elefántcsontparti Junior Tallo pedig meg is nyerte a tornát 2015-ben (ekkor még a Roma kötelékébe tartozott). Ezzel ő az NB I-es mezőny egyetlen Afrika-kupa-győztes játékosa, és Stopira mellett egyelőre az egyetlen, aki pályafutása során pályára lépett már a kontinensviadalon. Négy mérkőzésen kapott bizalmat, egy gólpasszt adott, bár a köztudatban leginkább az maradt meg róla, hogy a döntőben hibázott a Ghána ellen 9–8-ra megnyert tizenegyespárbajban. Noha rajta kívül is több olyan játékos van a mezőnyben, aki elméletileg ott lehetne most Kamerunban (például a szintén újpesti Mory Kone vagy Abdoulaye Diaby, esetleg a zalaegerszegi Meshack Ubochioma vagy a fehérvári Funsho Bamgboye), egyikük sem kapott meghívót. Ahogy Junior Tallo sem, aki még tavaly januárban a következőt nyilatkozta lapunknak:

„Még 1992-ben a nagybátyám, ­Saint-Joseph Gadji-Celi a tornagyőztes Elefántcsontpart csapatkapitányaként emelhette fel az Afrika-kupa-trófeát, majd 2015-ben én is kupagyőztes voltam, és azóta is folyamatosan tartom a kapcsolatot a válogatott szakmai stábjával, ugyanakkor régóta nem kaptam meghívót, az új generáció tagjaira számítanak a nemzeti csapatban. Két hónappal ezelőtt beszéltem a szövetségi kapitánnyal, Patrice Beaumelle-lel, ő elmondta, továbbra is nyitva az ajtó előttem, dolgozom a visszatérésért, s ha jövőre megrendezik az Afrika-kupát, szívesen játszanék is a tornán.”

KÉT MAGYAR EDZŐ NYERT EDDIG AFRIKAI NEMZETEK KUPÁJÁT
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1956 júniusában rendezett lisszaboni kongresszusán az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) létrehozása mellett az első kontinensviadal rendezése is terítékre került, és az ötletet gyorsan követte a megvalósítás. Dél-Afrika, Egyiptom, Etiópia és Szudán 1957. február 8-án megalapította a CAF-ot, és csapataik részvételével alig nyolc nappal később már véget is ért az első Afrika-kupa. A nyertes Egyiptom lett, amely az elődöntőben 2:1-re legyőzte Szudánt, a vesztes csapatot az 1934-es és 1938-as világbajnokságot is megjáró magyar kapus, Háda József irányította.

Rajta kívül eddig öt magyar szövetségi kapitány szállt harcba a trófeáért, és ketten ünnepelhettek győzelmet. Az Olaszország elleni, 4:2-re elveszített 1938-as vb-döntőben gólt szerző Titkos Pál az 1959-es kiírásban Egyiptommal ért a csúcsra (ő lett az első külföldi edző, aki megnyerte a tornát), míg az 1968-as tornán a Kongói Demokratikus Köztársaságot irányító Csanádi Ferenc dicsőült meg. Kettejük közül a később a Ferencvárost is irányító tréner tette számított nagyobb meglepetésnek, a „leopárdok” esélytelennek számítottak, ám a döntőig meneteltek, amelyben a címvédő Ghánát (1:0) fektették két vállra. Az 1968-as viadalon még egy magyar szakember dolgozott, az Orosházi Kinizsi korábbi játékosa, Szűcs Ferenc Etiópia legjobbjaival lett negyedik, az elődöntőben honfitársa ellen maradt alul.

A következő magyar szerepvállalásra 1974-ig kellett várni, Budai Lászlótól (az Aranycsapat klasszisának csapattárs névikrétől) már az is elismerésre méltó teljesítménynek számított, hogy kijuttatta Guineát az egyiptomi tornára, Mauritius legyőzése hab volt a tortán. Legutóbb 1982-ben dolgozott magyar szakember az Afrika-kupán, az Újpesti Dózsa legendás hetvenes évekbeli csapatának másodedzője, Göltl Béla a házigazda Líbia együttesét irányította. Szereplése drámaira sikeredett: miután csoportját megnyerte és az elődöntőben Zambiát legyőzte, a döntőben tizenegyesrúgásokkal maradt alul Ghánával szemben.      
N. ZS.

 

AGGÓDÓ EURÓPAI KLUBOK

Bár arról lehet vitatkozni, hogy a torna a színvonalat tekintve eléri vagy megközelíti-e az Eb-t vagy a Copa Américát de az biztos, hogy Európában a marketing­értékét és a presztízsét tekintve még mindig a másik kettő mögött helyezkedik el. Miként azzal is nehéz vitatkozni, hogy az izgalmat és a szenvedélyt illetően felveszi a versenyt a másik két kontinensviadallal.

A torna ettől függetlenül nem kapja meg a kellő tiszteletet és megbecsülést. Sokan azt is ennek tudják be, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) részéről még tavaly december végén is szóba került a torna újabb halasztása, miután tavaly már napra pontosan egy évvel későbbre tették a kezdés időpontját. Az újabb halasztás ötletét sokan az Afrika-kupa iránti tiszteletlenség jelének tartottak. Ebbe a táborba tartozik minden idők egyik legjobb afrikai futballistája, a kameruni szövetség jelenlegi elnöke, Samuel Eto'o, valamint az Arsenal korábbi labdarúgója, Ian Wright. Mindketten azzal érveltek, hogy a járványveszély ellenére az Eb-t sem halasztották tovább, sőt, szurkolók előtt rendezték meg (azért nagyon nagy különbség, hogy nem a klubidény kellős közepén), miközben az Afrika-kupának egyedül Kamerun ad majd otthont.

Balról jobbra: Nwankwo Kanu, George Weah, Didier Drogba (Fotók: AFP, Getty Images)
SZTÁROK, AKIK SOSEM EMELHETTÉK MAGASBA A TRÓFEÁT
Didier Drogba – Az elefántcsontparti csatár 2003 és 2014 között 105 mérkőzésen 65 gólt szerzett nemzeti színekben, és Európában is fényes karriert futott be (többek között Bajnokok Ligáját és négy angol bajnoki címet nyert a Chelsea tagjaként), a kontinensviadalon viszont nem ért rév­be. A legközelebb 2006-ban és 2012-ben állt a győzelemhez, ám Elefántcsontpart mindkétszer tizenegyespárbajban maradt alul a döntőben, előbb Egyiptommal, majd Zambiával szemben.

George Weah – Afrika egyetlen aranylabdás futballistája, 1995-ben nyerte el az elismerést. Pályafutása során leginkább Franciaországban (Monaco, PSG), és Olaszországban (Milan) lőtte a gólokat, de ahogyan klubjaival Bajnokok Ligáját, Libéria válogatottjával Afrika-kupát sem sikerült nyernie. A kontinensviadalon 1996-ban és 2002-ben lépett pályára, de a csoportból ő sem tudta továbbjutáshoz segíteni a csapatát.

Nwankwo Kanu – Az 1976-os születésű nigériai csatár 1993 és 1996 között az Ajaxban robbant be a köztudatba, később az Arsenalnál lett közönségkedvenc. Válogatottként olimpiai aranyérmesnek (1996) mondhatja magát, az Afrika-kupával viszont nem volt szerencséje. Bár az elődöntőig ötször jutott el, döntőt csak 2000-ben játszhatott. Kamerun akkor tizenegyespárbajban nyert, a nigériai rúgók közül Kanu is rontott.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy itt is volt némi kavarodás. Kamerun eredetileg a 2019-es tornát rendezte volna meg, ám akkor az előkészülettel kapcsolatos problémák miatt elvették tőle a jogot, amit most visszakapott. Így az eredetileg a rendezési jogot megkapó Elefántcsontpart 2023-ban adhat otthont a kontinensviadalnak, Guinea pedig 2023 helyett 2025-ben. Szóval akadt némi gond, arról nem beszélve, hogy a Covid-helyzet miatt Szenegál el sem utazott időben Kamerunba. És még nem is ez a legnagyobb probléma. Az európai klubcsapatok aggódnak, hogy a szervezési hiányosságok miatt a futballisták egészségi és biztonsági szempontból is fokozott kockázatnak vannak kitéve, ezért több ismert játékost el sem engednek a tornára, ami további feszültséget szül.

„Sokkal jobban kellene tisztelni az Afrika-kupát, ami ugyanolyan fontos torna, mint az Európa-bajnokság  – idézte az Eu­rosport Patrick Viei­rát,  a Crystal Palace korábbi francia válogatott menedzserét. – Megértem, hogy a játékosok szeretnék a hazájukat képviselni, és én egyetlen futballistának sem tiltanám meg, hogy ott legyen a kontinensviadalon. Sajnos sokan még mindig nem igazán értik, mennyire fontos ez az esemény az afrikai labdarúgóknak”.

A NYÍREGYHÁZI JASZIN HAMED MOHAMED SZALAH ELLEN IS KÉSZÜL
– Nem lesz könnyű dolguk, Bissau-Guinea, Nigéria és Egyiptom szerepel a csoportjukban.
– Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok. Ahogy minden játékosnak, nekem is nagy dolog, hogy ott lehetek a tornán, és képviselhetem az országot. Az persze igaz, eléggé nehéz négyesbe kerültünk. Ám nem ezzel foglalkozom, hanem azzal, hogy ott lehetek a tornán, és ha megkapom a lehetőséget jól teljesítsek majd, úgy érzem, a kapitány bizalmat szavaz nekem. Fiatal csapatunk van, tanulunk majd ezekből a mérkőzésekből, jó teszt lesz az Afrika-kupa, hogy hol is tartunk a csapatépítésben.

– Hétről hétre a magyar másodosztályban lép pályára, ám most olyan sztárok ellen futballozhat, mint Mohamed Szalah. Izgatott?
– Persze, egy kicsit izgatott vagyok, de nem félünk senkitől. A mi csapatunkat is remek játékosok alkotják, bízom a társaimban. Egyébként játszottam már világsztár ellen, tavaly szeptemberben a Marokkó elleni világbajnoki selejtezőn szűk fél órára álltam be, és a Paris Saint-Germain játékosa, Asraf Hakimi is ott volt a pályán.

– Az NB II-ből válogatták be, mennyire erős a magyar második vonal?
– Remek csapatok vannak a másodosztályban, erős a bajnokság. Az, hogy innen válogattak be, azt mutatja, hogy jó a magyar futball. Remekül érzem magam a Nyíregyházánál, ám később szeretnék magasabb szinten is játszani. Burhan Tia kapitány is követi a pályafutásomat, s ha teheti, megnézi a mérkőzéseimet videón.

Jaszin Hamed (Fotó: Kelet-Magyarország/Pusztai Sándor)

PROGRAM
AFRIKA-KUPA, CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
A-CSOPORT

Január 9. (vasárnap)
17.00: Kamerun–Burkina Faso
20.00: Etiópia–Zöld-foki-szigetek
B-CSOPORT
Január 10. (hétfő)

14.00: Szenegál–Zimbabwe
17.00: Guinea–Malawi
C-CSOPORT
Január 10. (hétfő)

17.00: Marokkó–Ghána
20.00: Comore-szigetek–Gabon
D-CSOPORT
Január 11. (kedd)

17.00: Nigéria–Egyiptom
20.00: Szudán–Bissau-Guinea
E-CSOPORT
Január 11. (kedd)

14.00: Algéria–Sierra Leone
Január 12. (szerda)
20.00: Egyenlítői-Guinea–Elefántcsontpart
F-CSOPORT
Január 12. (szerda)

14.00: Tunézia–Mali
17.00: Mauritánia–Gambia