FIFA klub-vb: a végső győzelemre is képes lehet az önbizalomtól duzzadó Chelsea

CHELSEA FC

Ha a jogelődöket, a BEK-et és az UEFA-kupát egy kalap alá vesszük a Bajnokok Ligájával, illetve az Európa-ligával, elmondhatjuk, hogy a Chelsea idén a Konferencialiga megnyerésével begyűjtötte az utolsó még hiányzó jelentős klubtrófeáját is. A nyugat-londoniak a klubvilágbajnoki serleget 2022-ben, második próbálkozásra tudták megszerezni, elsőre, 2012 decemberében ugyanis 1–0-s vereséget szenvedve elbuktak a Corinthians ellen – ez volt az eddigi utolsó eset, hogy nem európai csapaté lett az aranyérem. A „kékek” három évvel ezelőtt az elődöntőben kapcsolódtak be az Egyesült Arab Emírségekben rendezett tornába, és Romelu Lukaku 32. percben szerzett góljával 1–0-ra verték a szaúdi Al-Hilalt. A fináléban az akkor a jelenlegi angol szövetségi kapitány, Thomas Tuchel irányította londoniak a Palmeirasszal csaptak össze, s ismét csak Lukaku találatával szereztek előnyt, amelyet Raphael Veiga tizenegyesből még el tudott tüntetni, de a 117. percben Kai Havertz büntetőjével mégiscsak legyőzték Abel Ferreira szívós braziljait.

A magunk mögött hagyott szezonban az Enzo Maresca irányította Chelsea a már említett Konferencialiga-győzelmen kívül befutott a negyedik helyre az angol bajnokságban, így ősztől a Bajnokok Ligájában indul, de előtte még megszerezné a klubvilágbajnoki trófeát is. Reece Jamesék Amerikában már az új csatársztárnak kikiáltott 22 éves Liam Delappel szállhatnak harcba, akit az első osztályból kiesett Ipswich Towntól 35.5 millió eurónak megfelelő összegért szerzett meg a klub – a fiatalember nem mellékesen annak a Rory Delapnek a fia, aki jelenleg Robbie Keane jobbkeze a Ferencvárosnál. Delapen kívül a Chelsea 60 millió euróért leigazolta a brazilok legújabb csodagyerekét, Estevaót is, ám a 17 esztendős, ötszörös válogatott szélső a tornán még a Palmeirast erősíti, s csak 18. életévének betöltése után csatlakozik a kétszeres BL-győzteshez. 

Maresca egyébként masszív gárdát csinált a Chelsea-ből, amellyel magas letámadásra és labdabirtoklásra alapuló futballt játszat – általában a 4–2–3–1-es formáció használatával. Az olasz rendszerének egyik kulcsa az ecuadori Moisés Caicedo és Enzo Fernández alkotta védekező középpálya, előttük a Konferencialiga-döntőben is remeklő Cole Palmer szervezi a játékot, míg a középcsatár mellett a jobb szélről Pedro Neto, balról Noni Madueke támadja a kaput. Bár a Chelsea „csak” a harmadik számú sorozatot nyerte meg Európában, a Kl-győzelem egészen biztosan komoly önbizalommal vértezte fel a csapatot, amely egyértelmű favoritja a D-csoportnak.

CR FLAMENGO

Ha létezik dél-amerikai gigaklub, a Flamengót mindenképpen annak lehet nevezni. A riói egylet az egész amerikai kontinens legnépszerűbb futballcsapata, amelynek hozzávetőleg 47 millió szurkolója van, 49 millióan követik a közösségi médiában, s nem mellékesen az utóbbi idők egyik legeredményesebb brazil együttse is. A többek között a „Mengao” becenévre is hallgató skarlátvörös-fekete mezes alakulat fennállása során otthon 8 országos bajnoki címet, 5 Brazil Kupa-győzelmet, 39 állami bajnoki címet, 3 Brazil Szuperkupát gyűjtött be, illetve 3-szor nyerte meg a Libertadores-kupát – eddig utoljára 2022-ben, aminek köszönhetően meghívást kapott az idei klubvilágbajnokságra. 

„Brazília kedvenceinél” – igen, ez is az egyik becenevük – olyan játékosok szerepeltek hosszabb-rövidebb ideig, mint a korai idők ikonja, Domingos da Guia, az 1970-es világbajnok selecao „agya”, Gérson, náluk kezdte a levezetést a 2002-es vb-győztes Ronaldinho, náluk nevelkedett a Ronaldo-utódnak kikiáltott, ám az édesapja halála után lezüllő Adriano, valamint a jelenleg Real Madridot erősítő Vinícius Júnior, de olyan hatással egyikük sem volt a klub történetére, mint Artur Antunes Coimbra, azaz Zico, a „fehér Pelé”, aki az egyik legjobb olyan labdarúgó a sportág történetében, aki nem nyert világbajnokságot. Zico ezért is került alacsonyabb „polcra” Maradonánál, de aki látta játszani, állítja, hogy ott a helye a világ valaha volt legjobb játékosainak felsorolásánál. 

Az ő és társai nevéhez kötődik a klub legnagyobb nemzetközi sikereként számon tartott 1981-es Interkontinentális Kupa-győzelem. A tokiói döntőben a kor toronymagasan legjobb csapatával, Bob Paisley Liverpooljával néztek farkasszemet a cariocák, s egy félidő alatt kivégezték a többek között Phil Neallel, Terry McDermott-tal, Graeme Souness-szel és Kenny Dalglishsal felálló „vörösöket” – Zico az első és a harmadik találatnál két gólpasszt adott a középcsatárnak, Nunesnek, míg a második gólt a védekező középpályás, Adílio szerezte. Aztán 2019-ben, Katarban összejött a visszavágó is, már a klubvilágbajnokság döntőjében, amikor hosszabbításba torkolló mérkőzésen 1–0-s győzelemmel vettek revansot a „vörösök” a 38 évvel korábbi sérelmekért. A brazil országos bajnokságot jelenleg vezető Flamengo azóta is sikertelenül ostromolja a csúcsot, csak egy bronzérem jött össze a klub-vb-n, s most sem számít esélyesnek, de messze a legerősebb kerettel rendelkezik a dél-amerikaiak közül, így nagy blamázs lenne, ha nem jutna tovább a csoportból.

LOS ANGELES FC

Az „angyalok városának” reprezentánsa igen fiatal klubnak számít még az amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (Major League Soccer) is, megalakulásakor tulajdonképpen a 2014-ben feloszlatott Chivas USA helyét volt hivatott betölteni. A nevét hivatalosan 2015-ben kapta az egyesület, amelynek első igazolása 2017-ben a mexikói Carlos Vela volt. A csapat az MLS-ben 2018. március 4-én mutatkozott be, amikor az uruguayi Diego Rossi góljával 1–0-ra legyőzte az idei klubvilágbajnokságon szintén szereplő Seattle Sounderst. Első vereségét tizenhét nappal később a városi rivális LA Galaxytől szenvedte el, David Beckham egykori gárdája 4–3-ra győzte le az LAFC-t. Az indulás óta nem kerülik el a sikerek a nyugati partiakat, akik 2019-ben 72 szerzett ponttal elnyerték az alapszakasz legjobbjának járó Supporters Shieldet, Vela pedig ligarekordot jelentő 34 góllal kiérdemelte az aranycipőt. A Supporters Shield 2022-ben is LA-be vándorolt, ahol az FC a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett, miután a döntőben 3–3-at követően szétlövésben felülmúlta a Gazdag Dániellel felálló Philadelphia Uniont.

A klubvilágbajnokságon újonc csapat a rájátszásból jutott ki az idei rendezvényre, miután Denis Bouanga és Igor Jesus góljával 2–1-re megverte a mexikói Club Américát. Az LAFC keretének böngészésekor találkozunk egy-két ismerős névvel, a gólvonalon ugyanis a Tottenham és a francia válogatott volt kapusa, Hugo Lloris áll, elöl pedig a honfitársához hasonlóan 38 éves és szintén világbajnok Olivier Giroud birkózik a hátvédekkel. A keret legértékesebb játékosának is ismerősen cseng a neve, Cengiz Ündert a Fenerbahcétól kapták kölcsön az amerikaiak, bár nagy kérdés, hogy egyrészt sérülése, másrészt a hónap végén lejáró kontraktusa miatt számíthatnak-e rá a tornán, amelyen a továbbjutást a csoportból nagy bravúrként értékelhetnék Los Angelesben.

ESPÉRANCE

Ha az Al-Ahliról leírtuk, hogy Afrika egyik uralkodója, ugyanez érvényes a tuniszi csapatra is, amely hazája bajnokságát 34-szer nyerte meg, jelenleg sorozatban begyűjtött nyolc bajnoki címnél jár, emellett a Tunéziai Kupát 16-szor, a hazai Szuperkupát 7-szer hódította el, a kontinensen pedig 4 Bajnokok Ligája-, 1 Kupagyőztesek Kupája-, 1 Szuperkupa-és 1 Konföderációs Kupa-cím a termése, sőt egyszer az Afroázsiai Nemzetek Kupája is az övé lett. Ilyen pedigrével még az európai és a dél-amerikai klubok közül sem sokan büszkélkedhetnek, az esélylatolgatáskor mégis azt mondjuk, a Chelsea és a Flamengo mögött az Espérance Sportive de Tunis megküzdhet a harmadik helyért a Los Angeles FC-vel, a továbbjutása viszont elég valószínűtlen, kerete ugyanis nagyjából a tizedét éri a brazilokénak, a londoniakéról nem is beszélve...

Az Espérance egyébként már járt klubvilágbajnokságon, 2011-ben a katari Al-Szaddtól kapott ki a negyeddöntőben, 2018-ban ugyanott jelentette a végállomást az emírségekbeli Al-Ain, egy évvel később pedig szintén ebben a szakaszban a szaúdi Al-Hilal ütötte el a tunéziaiakat az elődöntőbe jutástól. Ami a keretüket illeti, a légértékesebb labdarúgójuk a 27 éves brazil jobbszélső, Yan Sasse 1.8 millió euróval, őt a 16-szoros algériai válogatott Mohamed Tugai követi 1.6 millióval, a harmadik helyen pedig az 1.5 millióra taksált csapatkapitány, Jasszin Meriah áll, aki 87-szer viselte a tunéziai nemzeti csapat mezét.

D-CSOPORT 
Június 16., Atlanta, Mercedes-Benz Stadion
Chelsea (angol)–Los Angeles FC (amerikai)
Június 16., Philadelphia, Lincoln Financial Field
Flamengo (brazil)–Espérance (tunéziai)
Június 20., Philadelphia, Lincoln Financial Field
Flamengo (brazil)–Chelsea (angol)
Június 20., Nashville, Geodis Park
Los Angeles FC (amerikai)–Espérance (tunéziai)
Június 24., Orlando, Camping World Stadion
Los Angeles FC (amerikai)–Flamengo (brazil)
Június 24, Philadelphia, Lincoln Financial Field
Espérance (tunéziai)–Chelsea (angol)