Magyar az elnök és a sportigazgató – bő 2 év alatt 10 millió euróért adtak el játékosokat

Az idei Football Forum Hungary egyik érdekes kerekasztal-beszélgetésén három különböző ország élvonalbeli klubjánál dolgozó magyar sportvezető, Fekete Tivadar (Nyíregyháza Spartacus), Geri Ádám (Kassa) és Palágyi Szabolcs (Topolya) folytatott eszmecserét a magyar, a szlovák és a szerb bajnokság sajátosságairól, kihívásairól, arról a piaci környezetről, melyben helyt kell állniuk klubjaikkal. A beszélgetés után Palágyi Szabolcsot külön is kérdeztük a Topolya üzletpolitikájáról, hiszen sem az anyaországban, sem a külhoni magyar klubok között nem találunk még egy olyat, amelynek a magyar vezetése egy nem egész 12 ezer lakosú városból, az elmúlt két és fél évben tízmillió euró értékben adott el játékosokat. Dacára annak, hogy a 1913-ban alapított klub 2005-ös átalakulása után előbb a negyedosztályban, majd 2017-ig a harmadosztályban szerepelt.

A 2023-ban BL-selejtezőben és Európa-liga csoportkörében szereplő, legutóbb a Konferencia-ligában induló TSC sikereinek egyik titka Palágyi Szabolcs szerint az állandóságban és a következetességben rejlik. Mint azt az előadásában is hangsúlyozta, Zsemberi János tulajdonossal közösen több mint húsz éve vezetik a topolyai klubot, és ez a folyamatosság eredményezte, hogy lépésről lépésre tudnak előrelépni szakmai és üzleti téren is. Húsz év alatt a negyedosztályból indulva ezüstérmesek lettek a szerb élvonalban 2023-ban, és a nemzetközi porondon az alapszakaszból első nem belgrádi klubként tovább tudtak jutni ebben az idényben az egyenes kieséses körbe, a Konferencia-ligában. Miközben 2022 óta minden évben 1 millió euró fölött értékesít játékosokat a klub a piacon.

„A szerbiai klubok eladási kényszerben vannak, hogy biztosítsák működésüket – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak az üzletpolitika kapcsán a topolyai klub sportigazgatója, Palágyi Szabolcs. – Ez a Topolyára is érvényes, ezért mi minden ügynököt örömmel fogadunk, aki el tudja adni a játékosainkat. Szerbiában nagyon jól működnek a kapcsolatok az edzők és az ügynökök között, és ebben a külföldön dolgozó, illetve korábban ott futballozó, külföldi kapcsolatokkal rendelkező szakemberek is a klubok segítségére vannak. A szerbek nagyon segítik abban egymást, hogy minél több játékost el tudjanak adni, ez a szerb labdarúgás közös érdeke. Még úgy is, hogy nagyon sok félkész játékos kerül külföldre, akik aztán nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.”

A játékospályafutása során 1999-ben, Szegeden az NB I-ben is futballozó Palágyi kendőzetlenül beszélt a pénzügyekről.

„Szerbiában nem csinálunk titkot a költségvetésből és az eladási összegekből. Az európai szereplésnek köszönhetően mostanra tízmillió euróra emelkedett az éves büdzsénk, de ez a rendezési és egyéb költségek jelentős emelkedése miatt nemcsak a bevételeink, hanem a kiadásaink nagy növekedését is jelentette. Ezért fontos részét képezi a költségvetésnek a játékoseladásból származó bevétel. Zsemberi János klubelnökkel közösen a TSC játékfelfogását is úgy határoztuk meg, hogy egyértelműen támadófutballt szeretnénk látni, ennek megfelelően választjuk ki a mindenkori edzőt és állítjuk össze a keretet, mert erre kíváncsiak a szurkolók és a gólra törő támadófutball eredményezhet nagyobb figyelmet és több eladást. Ebben 2022-ben Mihajlo Banjac eladása jelentett egy határvonalat. Előtte is adtunk el játékosokat két-háromszázezer euróért, például Nenad Lukicsot a Honvédnak, de Banjac esetében húztunk egy határt, hogy legalább egymillió eurót szeretnénk kapni érte, és végül 1.6 milliót fizetett az orosz FK Krasznodar. Ezzel pedig sikerült szintet lépnünk a piacon, mutatva, hogy a legértékesebb játékosainkat már nem engedjük el néhány százezer euróért, így pedig megváltozott a játékosaink iránt érdeklődő ügynökök és klubok köre. Ez is eredményezte azt, hogy Petar Ratkovot két évvel ezelőtt már ötmillió euró plusz bónuszokért értékesítettük a Red Bull Salzburgnak, aztán egymillióért eladtuk Nemanja Sztojicsot a Crvena zvezdának, akit rögtön tovább is adtak az izraeli Maccabi Tel-Avivnak, majd télen ugyanennyit kaptunk az orosz élvonalba került Ifet Djakovacért (Akron Toljatti) és több mint másfél milliót a Ferencvárosba szerződött Alekszandar Csirkovicsért. Így értünk el tízmillió eurós bevételt két és fél év alatt.” 

A TSC-nél most már úgy alakítják a keretet is, hogy a kiszemelteknél figyelembe veszik, kik azok a játékosok, akiket a következő átigazolási időszakban értékesíteni szeretnének.

„A kongói Prestige Mboungout a nyáron már azért szerződtettük, mert számítottunk rá, hogy a posztján szereplő Csirkovicsot a télen el tudjuk adni – mondta Palágyi. – Most pedig már ő is szerzett több mint tíz gólt az idényben, így idén nyáron ő is eladósorba kerülhet, akárcsak a tizenhat gólos csatárunk, Milos Pantovics vagy a két éve a Crvena zvezdától igazolt támadó középpályás, Petar Sztanics. A következő nagy célunk pedig az, hogy olyan fiatalokat is értékesíteni tudjunk, akik már a mi akadémiánkon kezdtek el futballozni. Az akadémiánk hétéves, most jönnek ki azok a 2006 és 2008 között született játékosok, akik már nálunk kezdtek, és többen közülük már a szerb utánpótlás-válogatottakig is eljutottak, már látjuk, kik azok a játékosok, akik beépülhetnek az első csapatba, és aztán tovább is léphetnek tőlünk.”

Palágyi kifejtette, a belgrádi kluboknál, elsősorban a Crvena zvezdánál, de akár a Partiznánnál is, több olyan fiatalt találni, akik nem kapnak bizonyítási lehetőséget, de Topolyán erősítést jelenthetnek, és később tovább is tudják értékesíteni őket, erre jó példa az említett Sztanics, de hosszú távon a saját nevelésű játékosaikra szeretnének támaszkodni. A szerb futballban egyébként négy nagy régióra osztják az országot – kelet, nyugat, Vajdaság és Belgrád –, és 15 év alatti játékosok csak régión belül válthatnak klubot. Viszont a belgrádi egyesületek a legtehetségesebb fiatalokra már nagyon korán igyekeznek rátenni a kezüket, ezért a Topolya számára a hosszú távú jövőt az jelentheti, ha minél több játékost be tudnak építeni az első csapatba a saját utánpótlásból.

A TSC sportigazgatója arról is beszélt, hogy Szerbiában éppen most gondolkodnak azon, hogy 16 csapatról 12-re csökkentik a bajnokság létszámát, mert több első osztályú csapat pályája sem igazán alkalmas élvonalbeli futballra, továbbá abban bíznak, hogy a létszámcsökkentés színvonal-emelkedést is hozhat. A több éles mérkőzés jobban felkészítheti a csapatokat a nemzetközi kupameccsekre, mert fontos lenne, hogy minél több koefficienspontot szerezzenek a szerb klubok, hiszen a TSC is ennek köszönhette a csoportkörös szerepléseit.

Palágyi Szabolcsot arról is kérdeztük, hogyan látja a vajdasági labdarúgás, illetve a Topolya és a magyar futball kapcsolatát, együttműködési lehetőségeit.

„Jelenleg az a helyzet, hogy könnyebben tudunk Magyarországra eladni játékost, mint az NB I-ből szerződtetni bárkit is. A már említett Csirkovics és Lukics mellett a jelenleg Győrben futballozó középpályás, Miljan Krpics is tőlünk került először Magyarországra, akkor még a Puskás Akadémiához. Ez a folyamat pedig a jövőben is folytatódhat. Arra azonban kisebb az esély, hogy hozzánk érkezzenek magyar játékosok az NB I-ből. Korábban játszott nálunk Bocskay Bertalan, most pedig itt van Sós Bence, de mivel Magyarországon magasabbak a fizetések, nem szívesen igazolnak hozzánk NB I-es játékosok (Palágyi egyúttal cáfolta azt a múlt heti sajtóhírt, hogy érdeklődnének az Újpest FC szlovén csatára, Milan Tucic iránt). Pedig, mint a példák mutatják, nálunk hamar piacképessé tudnak válni azok a fiatalok, akik be tudják verekedni magukat az első csapatba. Ugyanakkor a határ közelsége miatt arra látok esélyt, hogy Kerkez Milos példáján is felbuzdulva egyre több vajdasági fiatal folytassa a pályafutását Magyarországon, hiszen Szerbiából nézve a magyar futball nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. A vajdasági magyar válogatottak sora a kétezres években Kerekes Zsomborral kezdődött, aztán a közelmúltban Nikolics Nemanjával, majd Bosnjak Predraggal, aztán a topolyai születésű Könyves Norberttel folytatódott, és bár nem volt válogatott, de az adai Oláh Lóránt is meghatározó játékossá vált az NB I-ben. Könyves története azért is különleges számunkra, mert nálunk játszott a szerb harmadosztályban, amikor felfigyelt rá az MTK, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még követőik, akikre mi, vajdasági magyarok is büszkék lehetünk.” 

A TOPOLYA HETI PROGRAMJA

MÁJUS 7., SZERDA
SZERB KUPA
ELŐDÖNTŐ
18.30: Vojvodina–Topolyai SC – élőben az NSO-n!

MÁJUS 11., VASÁRNAP
SZERB SZUPERLIGA
RÁJÁTSZÁS, 35. FORDULÓ
19.30: Partizan–Topolyai SC – élőben az NSO-n!