Kerekasztal: Nagyobb kapu? Inkább tanuljanak meg rúgni!

1. Gianluigi Buffon, az olaszok világbajnok kapusa szerint ideje elgondolkodni azon, hogy csaknem százötven év elteltével változtassanak a futballkapuk méretén. úgy gondolja, 1875-ben az akkori átlagmagassághoz lett kitalálva a kapu, ám azóta jóval atletikusabbak a sportolók.

CSANK JÁNOS: Több gól kell? Én például már a kézilabdát sem nézem, amióta kitalálták ezt a kurta-furcsa középkezdős szabályt. Jóformán minden meccsen hatvan gól fölött esik, a végére tízre sem emlékszem. Ha a futballban valóban növelni szeretnék a kapuk méretét, tele leszünk potya gólokkal. Sokkal nagyobb gond, hogy a maiak egyszerűen nem tudnak rúgni! A mi időnkben hol volt olyan, hogy Várady Béla huszonöt méterről tíz méterrel fölé lőtte a szabadrúgást? Most nem egy ilyet látni… Itt ez az új hullámos, belsővel kapura küldött lövés is, rossz nézni. Egyszerű fizika, ha ilyen kifordított lábbal valaki egyszer földbe rúg, elszakad a térdszalagja. A kapuk megnövelésében van némi igazság, de nem hinném, hogy ettől lesz jobb a labdarúgás.

PÁSZTOR JÓZSEF: A foci így jó, ahogy van! Ha Gianluigi Buffon még védene, aligha akarná nagyobbra „varázsolni” a kaput. Nem vagyok anyagias típus, sosem voltam, de gondoljunk bele, mennyi pénz lenne lecserélni a világ összes kapuját… Nem erőltetném. Jóformán még a videóbírót sem szoktuk meg, még most sem tudom eldönteni, jó-e vagy rossz ez a rendszer. Nem azt mondom, hogy csalnak, de gyakran a videószobában is olyan döntéseket hoznak, hogy leesik az állam. Annyi haszna, mondjuk, biztosan van, hogy sokkal sportszerűbbek lettek a meccsek. Most a kamerák minden mozdulatot látnak, ha a mi időnkben van VAR, Láza János öt mérkőzésnél többet nem játszott volna egy évadban. Emlékszem, a Békéscsabával a Szovjetunióban játszottunk nemzetközi kupameccset, hat-egyre kikaptunk, de négy akkora lesgól volt, mint az ólajtó. Most meg egy centimétert is bemérnek.

HAJDÚ B. ISTVÁN: Amit Gianluigi Buffon feszeget, azt a vízilabdázás legendája, Faragó Tamás évek óta mondogatja… Az átlagmagasság valóban nagyot nőtt, de úgy általában a játékosok fizikai adottságai, képességei is, nemhogy százötven éve, de az elmúlt harminc esztendőben is. Vannak apró reformok a labdarúgásban, hogy csak egy példát mondjak, manapság már olyan labdákkal játszanak, amelyek a levegőben szitálnak. A cél nyilván az, hogy több gól legyen. Nem a kapuk átszabásában látom a legfontosabb reformot. Ha valamin mindenképpen változtatni akarnak, inkább legyen kevesebb játékos a pályán, amivel megnőne a tér. Manapság egy jól felkészített csapat úgy be tud állni a kapuja elé, hogy valóban sokkal nehezebb helyzetbe kerülni.

2. Javában zajlik az NB I-es csapatok felkészülése, a Ferencváros Mezőkövesd után Spanyolországba utazik, a Puskás Akadémia már Marbellában van, míg több klub a jól bevált helyszínen, Törökországban gyűjti az erőt a tavaszra. Mentálisan vagy fizikailag megterhelőbb egy ilyen edzőtábor?

CSANK JÁNOS: Az edzőtáborok kellenek. Mi általában egyszer mentünk, de akkor két hétre, a csúcsterhelés alatt. Napi három edzés volt, este nem volt gond a programmal… Most meg poláróra, egyéni edzésporgram a téli szabadság alatt… Minek? A pihenőidő idején két hétig tilos bármit csinálni! Inkább rúgjon be, de az izmoknak kell a pihenés. Az edzőtáborok azért is jók, mert a terhelésre, a pihenésre is oda lehet figyelni, ráadásul jönnek az új játékosok, be tudnak illeszkedni. Más kérdés, hogy miközben javában megy a bajnokság, még tart az átigazolási időszak. Ebből a szemszögből megközelítve minek megyünk edzőtáborba? Ott összerakjuk a csapatot, aztán érkezik három új a harmadik fordulót követően, lehet újratervezni mindent. Elképzelhető, az ilyen edzőtáboroknak a futballistafeleségek örülnek a legjobban, volt olyan csapattársam, akinek a párja alig várta, hogy lelépjünk külföldre…

PÁSZTOR JÓZSEF: Mi nem Spanyolországba, hanem Hajdúszoboszlóra jártunk. Vagy a csabai reptérre… Volt, hogy egy zsebkendőnyi tornateremben edzettünk harmincan, gyakorlatilag semmit sem tudtunk csinálni. Ha leesett a hó, legfeljebb futni tudtunk. Martfűn is alapoztunk, és a harminc játékos két iskolai osztályteremben volt elosztva éjszakára. Amikor Békéscsabára kerültem, négyen laktunk egy lakásban, mind a négyen kezdőjátékosok voltunk az NB I-ben. Ma meg egy NB III-as játékost nem lehet rábírni, hogy valamelyik csapattársával összeköltözzön. Az edzőtáborokra szükség van, a jó közösséget ott lehet kialakítani.

HAJDÚ B. ISTVÁN: Mentálisan semmiképpen se viselje meg a futballistákat az edzőtábor! A felkészülés hozzátartozik az élsporthoz – mit szóljanak akkor a kézilabdázók, akik január első hetében Európa-bajnokságon játszanak, vagy a vízilabdázók, akik ugyancsak végigdolgozták a karácsonyt, hogy mostanra csúcsformában legyenek? Akit megvisel mentálisan, hogy két hetet összezárva kell eltöltenie a saját csapattársaival, az nem alkalmas az élsportra. A nyári és téli edzőtáborok sikeressége nehezen mérhető, olyat nem hallottam még, hogy egy vezetőedző három hónappal a felkészülés után azt mondta volna, bárcsak januárban Marbellában többet futottunk volna. Egyedül a fizikai része mérhető, de például nem tudom, a Ferencvárosnál a Sztanyiszlav Csercseszov-féle felkészülésre hogyan gondolnak vissza a Klaksvík elleni fiaskó tükrében.

3. Bejárta a világhálót egy videó, melyen Lionel Messi nyolcesztendős fia, Mateo mesterhármast vág egy amerikai futballtornán. Magától értetődő, hogy a gének ilyenformán öröklődnek? A Miamiban pallérozódó Messi csemeték közül Thiago tizenegy, Mateo nyolc-, Ciro pedig ötéves.

CSANK JÁNOS: Épp ezen gondolkodtam a minap, nálunk is most itt egy rakás régi futballista, akinek a fiából lett valami. Azelőtt közel sem volt ennyi. Hogy miért lehet ez így, nem jöttem rá. Nekem is volt osztálytársam, olyan „vak” volt a futballhoz, hogy borzalom, pedig az apukája zseniális labdarúgó volt. Egyébként az állattenyésztésnél azt tanultam, a nagyszülőket kell megnézni, az ő tehetségük a lényeges, a lovaknál is az számít igazán. Lionel Messi meg egyszerűen zseni. Lefogadom, sok trükknél neki sincs fogalma, miként csinálta, mert ez ösztönből jön. Nézi az égen szálló repülőt, közben vezeti a labdát. Olyan a periférikus látása, hogy elképesztő. Ha a gyerekek átvesznek tőle ebből valamit, zseniális futballisták lesznek. Hátha Szoboszlai Dominiknak hat gyereke lesz, és mind fiú…

PÁSZTOR JÓZSEF: A képzést egy-két éves korban kell elkezdeni. Egyáltalán nem mindegy, milyen géneket örököl valaki, de az sem, hogy a szülei az első két esztendőben mennyit foglalkoznak vele. Akkor a gyerekek egy hét alatt többet tanulnak mozgáskoordinációban, mint egy egész esztendő alatt tízéves koruk után. Ha valaki tízévesen kap először labdát a kezébe, óriási lemaradással kezdi a sportot. Az sem jó, ha mindent megadunk a gyereknek, mert a futballban sokszor szenvedni kell. Apró faluban nőttem fel, mindent kipróbáltam. Tornáztam, korcsolyáztam, kosárlabdáztam, kézilabdáztam, fára másztam, pingpongoztam, és olyan is volt, amikor kiöntött a Tisza, a befagyott árterületen futballoztunk. Na, ott aztán fejlődött a koordináció. Lionel Messi kisfia nyilván más képzést kap, de akkor is azt mondom, a géneken túl a gyerekkor első néhány éve számít leginkább.

HAJDÚ B. ISTVÁN: A gének fontosak, és a nagy számok törvénye alapján minél több kis Messi születik, annál nagyobb valószínűséggel lesz egyikőjük hasonló zseni, mint az apukája. Azt se feledjük, az ilyen gyerekeknél a hírverés is sokkal nagyobb, lehet hogy a kis Mateónak van egy „mezei” csapattársa, aki rúgott már négyet is, csak éppen Brown a vezetékneve. Idehaza is vannak példák, Alberték, Mészölyék, Dárdaiék, a gyerekek tudnának leginkább mesélni, felnőttként előny vagy hátrány, hogy az édesapjuk kitűnő játékos volt. De ha jobban belegondolok, inkább arra van példa, hogy a gyerek nem vitte olyan sokra, mint az apja. Mindenesetre a Messi névvel biztosan nem lesz könnyű futballozni.