Fabio Capello: Jude Bellingham és Kylian Mbappé a világ legjobbjai

– A Milanban még a játékosa volt, manapság pedig a világ egyik legjobb edzőjének tartják Carlo Ancelottit. Egyetért?
– Nem az egyik legjobb, hanem a legjobb – mondta Fabio Capello a Marcának adott interjúban. – Bárhol dolgozott, mindenhol nyert valamit.
 
– Mi a titka?
– Rendkívül intelligens. Nem ragaszkodik egyetlen játékrendszerhez, hanem a játékosaihoz alkalmazkodik. Márpedig az alkalmazkodás mindig az intelligencia jele.
 
– Így elmondva egyszerűnek tűnik.
– Pedig nem az. Sok edző ragaszkodik az általa kedvelt taktikához, és mindenáron azt erőlteti. Elég megnézni a legutóbbi Real Madrid–FC Barcelona meccset. A katalánok tudták, hogy a madridiaknak nagyon gyors és jó csatáraik vannak, mégis feltolták a védekezésüket a középpályára, tálcán kínálva a győzelmet az ellenfélnek. Vannak edzők, akik görcsösen ragaszkodnak a játékfilozófiájukhoz. Pedig az egyik legfontosabb, hogy ismerd az ellenfeled, tudd, hogyan játszik, mik az erősségei és a gyenge pontjai. 

– A legtöbben azt mondják, Carlo Ance­lotti legnagyobb erénye az, hogy kiválóan szót ért a játékosaival, és mindenkivel megtalálja a közös hangot.
– Bocsánat, de ezen nevetnem kell… Aki ilyet mond, az nem ért semmit. A világ legnehezebb dolga egy öltözőt kezelni a sok különböző játékossal és egyéniséggel. És minél több a sztárjátékos az öltözőben, annál nehezebb. Ráadásul a Real Madridnál mindenki az első számú klasszis akar lenni, nem csak egy sztár a sok közül.
 
– Mi a véleménye az egyre többet kritizált Xaviról?
– A legnagyobb probléma Xavi Barcelonájával, hogy Robert Lewandowski nem azon a színvonalon futballozik, ahogyan tud. Meg sem közelíti azt a szintet, amit az előző idényben, és ez a legfőbb probléma. Pedig manapság nagyon kevés az igazán jó klasszikus középcsatár.
 
– Mi a véleménye Diego Simeone munkásságáról? Manapság egy-két rossz eredmény után azonnal edzőt vált egy klub, ehhez képest ő tizenkét éve irányítja az Atlético Madridot.
– Ez nekem is hihetetlen. Sokan említik vele kapcsolatban a korábbi angliai menedzsereket, Sir Alex Fergusont vagy Arsene Wengert, ám ők nem voltak klasszikus edzők. Lementek az edzésre, csináltak ezt-azt, de nem voltak ott mindennap. Ferguson négyévente lecserélte az edzői stábot, mert időnként szükség van a megújulásra. Ezért csoda az, amit Simeone csinál. Ő mindennap lemegy és edzést vezényel a csapatnak, márpedig nagyon nehéz folyamatosan motiválni a játékosokat. Szerintem sokat segíthet neki az, hogy az öltöző hangadói elérik a többieknél, hogy azt tegyék, amit ő szeretne. 

– Önnél kik voltak a vezérek a Real Madrid öltözőjében?
– Fernando Hierro, Fernando Redondo, na és persze Raúl. Raúl igazi vezér volt a pályán, ha a többiek kicsit elkényelmesedtek, azonnal felrázta a csapatot. 

– Térjünk át kicsit a mai játékosokra! Jude Bellinghammel kapcsolatban mi lepte meg jobban? Az, hogy egyből gól­erős lett Madridban, vagy az, hogy ennyire fiatalon ilyen gyorsan beilleszkedett?
– Egyértelműen a második. Az angol labdarúgóknak általában nagy kihívást jelent, ha külföldre szerződnek, ám neki valószínűleg sokat segített, hogy előtte Németországban futballozott. Már most kész játékos, mindent tud, amit kell, ráadásul nagyon magas szinten. A mozgásán és a passzain is látszik, különleges futballista. Ő is tökéletes példa arra, amit korábban említettem. Carlo Ancelotti feljebb tolta, és olyan poszton játszatja, ahol a legjobb teljesítményre képes. 

– Mit gondol, a következő évtizedben Kylian Mbappé és Erling Haaland veszi majd át Cristiano Ronaldo és Lionel Messi helyét a világfutball csúcsán?
– Nem, Bellingham és Mbappé.
 
– És Haaland?
– Haaland elképesztően jó befejező csatár, egy igazi vadállat a tizenhatoson belül, de Mbappé és Bellingham sokoldalúbb és technikásabb nála. 
 
– Ha ön lenne most a Real Madrid edzője, kit szerződtetne? Mbappét vagy Haa­landot?
– Nézze, amikor a Milan edzője voltam, egyszer a Bordeaux ellen játszottunk, és volt ott egy fiatal, nagyon tehetséges futballista: Zinédine Zidane. Csakhogy nekem akkor arra a posztra ott volt Donadoni, és máshol kellett erősíteni. Hasonló a helyzet most a Real Madridnál. Mbappé nem középcsatár, ő a szélen érzi jól magát, ahol Vinícius is játszik. A csapatnak most sokkal nagyobb szüksége van egy jó befejező csatárra. De ha az a kérdés, hogy ki a jobb futballista, akkor Mbappé simán megelőzi Haalandot.

– Mi a véleménye a sokat kritizált VAR-ról? Sokszor már a játékosok sem értik, mit miért fújnak le vagy engednek tovább.
– Erről órákat lehetne beszélni. A legfőbb probléma, hogy sok játékvezető sohasem futballozott, és fogalma sincs egy adott játékhelyzetben hogyan mozog egy játékos. Ezért javasolják sokan, hogy a VAR-szobába kellene egy korábbi futballista. De a bírók ilyenek. Vannak ők és vannak a többiek. Elvárják a tiszteletet, de sokszor a saját makacsságuk miatt tévednek. 

– Mit gondol, az utóbbi tizenöt évben jobb vagy rosszabb lett a futball?
– Gyorsabb lett a játék, és sok az újítás. A kapusok például sokkal többet vannak játékban, ám nem minden csapat alkalmas arra, hogy ezt a fajta futballt játssza. Ilyenkor viszont jön a kritika, hogy túl régimódi a stílus, és nem elég szórakoztató. De kérdem én, az szórakoztató, ha a kapus tizenötször ér labdába, a csatár meg csak ötször? A védők nem mernek kockáztatni, azonnal hátrapasszolják a labdát a kapusnak, és ezzel hárítják is a felelősséget. 

– Végezetül egy friss téma: nemrég élesen kikelt José Mourinho Romától való menesztése miatt. Mi volt ezzel a problémája?
– A tisztelet hiánya. Hasonló történt Pao­lo Maldinivel a Milannál. Az edzői szakmában mindig benne van a kockázat, hogy menesztik az embert. Ám hogy ezt az öltözőben, mindenki előtt jelenti be a tulajdonos, az abszurd, ez a tisztelet teljes hiánya. Igaz, ez manapság nemcsak a futballban van így, az üzleti világban is így működnek a dolgok. Csakhogy én ezzel nem értek egyet. Maldininek, aki hozzátartozik a Milan történelméhez, meg kell adni a kellő tiszteletet, és José Mourinhóval sem az öltözőben kell közölni, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára. 

Forrás:  Marca