Teleki Pál, 1934, Egyiptom – játékosnapló az első vb-gólunk szerzőjétől

Rendkívüli kincs akadt a „kezünkbe” az Arcanum digitális archívumba feltöltött sportkönyvek között: a méltatlanul elfeledett Teleki Pál, a világbajnokságok történetének első magyar gólszerzője által írt önéletrajz kézirata. Teleki Pál Aradon született 1906-ban, a trianoni döntés után országhatáron kívül rekedt, de az Arad és a Temesvári Kinizsi korábbi labdarúgója 1927-ben átszökött a határon, mert ajánlatot kapott a debreceni Bocskaitól, amelynek 1939-ig, visszavonulásáig a játékosa volt, onnan lett válogatott is.

A történelmi vb-gólját 1934-ben az olaszországi torna nyolcaddöntőjében szerezte, amikor Nápolyban 4:2-re győztünk Egyiptom ellen, a 11. percben talált a kapuba.

Tehát ez az önéletrajz egy kézirat, írógéppel írva, benne a futballista kézzel beszúrt javításaival, kiegészítéseivel, ez adja a valódi báját. Egyébként két kötetben összesen 443 oldalnyi sűrű szöveg, erősen érződik rajta, hogy nem íróember munkája, túlságosan részletes és fárasztó olvasmány. Ilyen szempontból érthető, hogy nem adták ki, alapos szerkesztői beavatkozást kívánt volna, viszont tudomásunk szerint egy debreceni könyvtárban megőrizték a kéziratot, így kerülhetett az Arcanumra.

Ha nem irodalmi értékeire fókuszálunk, akkor rendkívül értékes kordokumentum. Mivel nem kiadó adta ki, minimális cenzúra sincs benne, a labdarúgó azt írta, amit gondolt. Hiánypótló személyes betekintés egy izgalmas időszakba, amikor kezdett gyökeret verni a magyar futballban a profizmus, miközben az ország labdarúgó-világhatalommá vált. De hamar kiderül a leírtakból, hogy a simliért már akkor sem kellett a szomszédba menni: a Bocskainál rögtön átverték, sokkal kevesebb pénzt kapott, mint amit ígértek neki, és a jelenlétében felhívtak egy újpesti játékost, aki azt mondta a vonal túloldalán, hogy ő kevesebb pénzért is átszerződik, ha Teleki nem akar. Tudták, vissza, Romániába katonaszökevényként már úgysem mehet. Évekkel később tudta meg attól az „újpesti játékostól”, hogy őt sohasem hívták fel a Bocskaitól, vagyis a bolondját járatták vele. És annak bizonyságául, hogy nekünk már akkor sem volt semmi elég jó, kimásolta, hogy a Nemzeti Sport így értékelte Egyiptom legyőzése után őt, mint az első vb-gól szerzőjét: „Teleki roppant passzív játékot folytatott, s ezzel a modorával nem érvényesülhetett a testtel dolgozó egyiptomi védelemmel szemben.”

Az önéletrajz által betekintést nyerünk, hogyan zajlott akkoriban a „clubélet”, vagy mi történt a külföldi túrákon. A két legemlékezetesebb epizód az egyiptomi és a svédországi portya leírása, előbbin a viharos tengeren szegény csatár majdnem belehalt a tengeribetegségbe, teljesen kiszáradt, majd nyitott ablak mellett aludva izzadt testét csaknem halálra csípték a sivatagi legyek, utóbbin pedig nehezen tért napirendre afölött, hogy a szállodában mindenki magának szed ennivalót, és hogy a játékosokat egy nő masszírozta (a svédasztal és a svédmasszázs mifelénk még ismeretlen volt). De kiválóan lehet szórakozni az olyan kifejezésein is, mint hogy  „a Bocskai a táblázat utolsó helyén feküdt”    vagy hogy  „az edzőnk talált egy nagyszerű fiatal hernyót”  (értsd: felfedezett egy ifjú tehetséget). Az is remek látlelet a korszak viszonyairól, amit az 1930-as Magyar Kupa-győzelemről ír: „Amikor a Bocskay részéről a kupa átvétele iránt érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy a kupa nincs a szövetség birtokában, mert azt még a tavalyi győztes Ferencváros tartja birtokában és először onnan kell megkapni, és egyébként is a szövetség arra gondol, hogy a kupát majd ünnepélyes keretek között egy tanácsülésen fogja átadni a Bocskaynak. Bocskay vezetői azonban kérték a szövetség vezetőit, hogy tegyék lehetővé, hogy azt másnap megkapják, mert szeretné a Bocskay, ha a csapat azzal térne haza, ahol a közönség a csapat hazatértével a csapatot ünnepélyesen kívánja fogadni (...) Két debreceni úr, Fényes dr. és Beke Barna, a Bocskay vezetői, pénteken délelőtt megjelentek a futballszövetségben, aláírták a gondosan fogalmazott nyugtát, amelyben kellő hivatalos alapossággal előkészítve átvették a Magyar Kupát.”

Minden hibája és gyermekbetegsége ellenére tehát felettébb érdekes és szórakoztató olvasmány, valóban kuriózum.

(Teleki Pál: Az első magyar vb-gólt szerző Teleki Pál önéletrajza [kézirat] 1–2. rész, Budapest)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 21-i lapszámában jelent meg.)