Szaniszla néni igaza – a gólzsák Kozma „Miska” útja Tápéról a kispesti futballpályáig

„Futballista akartál lenni?
Nem, nem gondoltam arra, hogy...”„Futballista akartál lenni?
Nem, nem gondoltam arra, hogy...”

Meglehet, ahogy ifjúkorában Kozma Mihály nem gondolt arra, hogy – nem is akármilyen – futballista lesz, úgy gyerekfejjel Thiery Árpád sem azzal kelt és feküdt, hogy – nem is akármilyen – író, újságíró válik belőle. Hogy utóbbi valaha megbánta-e, hogy egyetemi tanulmányait félbehagyva (újság)írói pályára lépett, arról nincs tudomásunk, de a munkásságáért cserébe kapott József Attila- és Nagy Lajos-díj arról árulkodik: jól tette! Ha netán a két rangos elismerés nem lenne elég, mintegy százötven oldalnyi „bizonyíték” is van erre...

A gólzsák címet viselő könyvről van szó, persze. Másként fogalmazva (vagy ahogy az alcím is szól): a Kozma-legendáról. Kötelező olvasmány minden Honvéd-szurkolónak – és ajánlott irodalom minden nem Honvéd-szurkolónak. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában 1985-ben megjelent alkotásból kiderül, a történet főszereplője, a Csongrád megyei Tápén született Kozma Mihály gondosan őrizte (és nyilván őrzi a mai napig...) azt a      „...házilag bekötött, írógéppel letisztázott, nyolcvankilenc oldalas kis könyvet, amelynek zárómellékletében huszonnégy fénykép van. Majd mindegyiken szerepel. A könyv címe: Így kezdődött. Írója Dávid Szaniszla, a hatvanas évek közepétől a SZEAC serdülőcsapatának az intézője. Jobban mondva az intézőnője.”

 

Ami azt illeti, Szaniszla néninek is kijárt volna egy díj, olyan szép szavakkal, olyan aggódó szeretettel bocsátotta útjára az ifjú tehetséget. Szavait duplán érdemes idézni, hiszen maga a szerző is megtette A gólzsákban: „Miska! Kívánom, hogy az itt leírtak csak a kezdetet jelentsék labdarúgó-pályafutásodnak. Maradj mindig szerény, becsületes, jó fiú, olyan, amilyennek megismertelek. Találd meg az életben azt, amit keresel, s érd el a tehetségeddel mindazt, amit egyáltalán el lehet érni. Ne felejtsd el azt a helyet, ahol szeretettel kísérték figyelemmel a fejlődésedet. A sok kedves és szép emlék – amit megpróbálok egy csokorban átadni – kísérjen utadon, s akárhová kerülsz is, éljen Benned: a Tisza-partra mindig hazavárunk!”

„Miska” aztán otthonra lelt Kispesten is. Merthogy húszévesen már a Honvéd játékosának vallhatta magát. Eleinte talán arról is mesélt újdonsült társainak, amiről a róla szóló könyv írójának: odahaza, Tápén alaposan kivette a részét a munkából. Sokszor a teheneket vitte ki legeltetni, aminek nemcsak a jószágok vették hasznát – ha már szemben volt a SZEAC-pálya, ő átugrott játszani. Igaz, egyszer kis híján súlyos árat fizetett ezért. Mire visszaért, a tehenek eltűntek, mint szürke szamarak a ködben – nagy kő esett le a szívéről, amikor utóbb kiderült, hogy maguktól hazabattyogtak...

Kozma Mihály ugyanakkor rohamléptekkel haladt előre a maga területén – a gyepen. Meghódította a kispesti publikumot, kétszeres magyar bajnok, háromszoros NB I-es gólkirály, egyszeres Belga Kupa-győztes, 17-szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki negyedik helyezett klasszissá nőtte ki magát. S ha nem műtik annyiszor, bizonyosan még többre vitte volna...

Tápé talán leghíresebb szülöttének, Kispest örökös bajnokának karrierje talán még akkor is nyitott könyv lenne sokak előtt, ha a részleteit nem tárná elénk Thiery Árpád. De hogy így is érdemes fellapozni, az annyira biztos, mint hogy Szaniszla néni kívánsága valóra vált: „Miska” megmaradt annak a szerény, becsületes, jó fiúnak, akit megismert.

S még gólzsák is lett...

(Thiery Árpád: A gólzsák. A Kozma-legenda, Zrínyi Katonai Kiadó, 1985)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 25-i lapszámában jelent meg.)