Szomorú lista az öngyilkos futballistáké

A múlt században a harmincas évek végéig a sajtó, benne a sportsajtó is, általában kevés szemérmet mutatott a különféle öngyilkossági esetek közlésekor. Sokszor a legapróbb részletet is feltárták, igazán véres képet festve az aktuális szerencsétlenségről, nem is beszélve a diszkréció figyelmen kívül hagyásáról. Ultrarealista vagy szenzációhajhász megközelítése a témának? A mából nézve talán két igen a válasz – a korabeli sorokat olvasva mégis olyan, mintha horrorfilmek, fekete mozikomédiák képkockái peregnének előttünk.

Az első, öngyilkos labdarúgókról szóló hírek a tízes évek első felében láttak napvilágot a hazai sportsajtóban. 1912 decemberében Bergmann Sándor, a Testvériség játékosa oltotta ki az életét. „Hogy mi késztette a 18 éves ifjút ezen végzetes tettre, nem is sejtik”– tette hozzá a hírt közlő Sport-Világ. Alig egy hónap múlva Bolla Dezső, a TTC kapuvédője végzett magával. A Sporthírlap tudni vélte az indítékot: a Typographiában és a Pestújhelyi SC-ben is megforduló kapus „csak az elmúlt napokban öltötte magára a football-dressz helyett a császár kabátját. Nem tudta megszokni a szolgálatot, s ez adta kezébe a halált hozó fegyvert”  Triesztben. Az év végén Szegeden Vér II István 17 éves  „ismert nevű futballista”özvegy édesanyja lakásán„egy megrongált szerkezetű forgópisztollyal”  mellbe durrantotta magát, ám célt tévesztett. A kórházban javult az állapota.

Kevéssel az első világháború kitörése előtt két esetben is pontosabban céloztak Vér II-nél… 1914 húsvéthétfőjén Gazsó János (Wekerletelep) szíven lőtte magát, és nyomban meghalt, májusban pedig Bukk Sándor volt intéző (VAC) főbe lőtte magát „egy fővárosi szállóban”– közölte a Sporthírlap. Már zajlott a nagy háború, amikor Matkovich Aladár, az Erzsébetfalvai TC híres elnöke, az MLSZ igazgatótanácsának tagja, Erzsébetfalva főbírája maga ellen fordította fegyverét. A Sporthírlap értesülése szerint: „Paula nevű leánya sírján kétszer mellbe lőtte magát. A Szent István-kórházba szállították, ahol most a halállal vívódik.” Túlélte azonban, és tíz év múlva, 1924-ben hunyt el – hosszú betegség után.

Galambos Gyula I. fokú szövetségi futballbíró úgy lett öngyilkos 1921-ben anyagi okok miatt, hogy  „az újpesti hídról a Dunába vetette magát, miután előzőleg borotvával elvágta a nyakát” (Sporthírlap). Gutwillig Sándor, a BAK második csapatának balszélsője – Gutwillig Imrének, a BAK remek hátvédjének öccse – tőzsdei zavarok következtében végzett magával 1923-ban. Mint a Sporthírlap írta, „a Hungária-fürdő egyik kabinjában borotvával elvágta a nyakát, majd revolverrel mellbe lőtte magát”.

A rossz gazdasági helyzet sokakban továbbra is kilátástalanságot szült, meg is látszik ez az 1925-ös hírek tartalmán. Májusban Benderitter Ernő, a Gödöllői SC játékosa vonat elé ugrott, és szörnyethalt. Júniusban Sándor István, a Kecskeméti AC tagja Pestre utazott, felsétált a Lánchídra, és golyót eresztett a fejébe.  „Az öngyilkos futballista zsebei kővel voltak telerakva, nyilván az volt a szándéka, hogy a lövés után a vízbe veti magát, azonban erre már nem volt ereje”– így A Nép. Augusztusban Szabó Andor, a Bicskei TC pénztárosa és mecénása lett öngyilkos.

Egy ideig Schön Árminról is azt hitték, hogy önkezével vetett véget életének. Schön Erzsébet körúti ékszerkereskedő, egyben a feltörekvő Ékszerészek SC klubvezére volt. Az ügyét az olvasók elé táró Magyarország szerint  „a tőzsdén elvesztette a vagyonát, úgy, hogy állásszerzés címén különböző kauciószédelgéseket követett el. Négyszázmillió erejéig károsított meg egy csomó embert. Mikor a rendőrségen feljelentették, megszökött, búcsúlevelében azt írva feleségének, hogy nem tudja elviselni a szégyent, és ezért a Dunába öli magát.”Nyoma is veszett, 1925 májusa óta nem látták, halottnak hitték. Novemberben aztán életjelet adott magáról: levélben értesítette hozzátartozóit, hogy Németországban él, de hamarosan hazatér, és rendezi adósságait – számolt be róla a Sporthírlap. Nos, Schön mindenkit átvert, kivéve a rendőrséget. A nyomozók ugyanis kiderítették az igazságot (amit a Magyarország is megírt), hogy Schön eleinte Csehszlovákiában bujkált, szeptemberben hazajött, és Klein Géza álnéven egzisztált, főleg kártyásként. Ilyen minőségben is ütöttek rajta az egyik körúti kávéházban.

Az sem mindennapi történet, amelyet a Nemzeti Sport közölt 1927. november 25-én, Vámos Ernő neve ugyanis nem az áldozat, hanem a megmentő szerepé­ben tűnt fel a hasábokon. A Sabaria válogatott balhalfja egy öngyilkossági szándékból folyóba ugró szombathelyi fogtechnikus életét mentette meg a saját élete kockáztatásával.

Nuszbaum Jenő szeszkereskedő, a Bocskai volt futballigazgatója sem halt meg azt követően, hogy anyagi összeomlása miatt debreceni lakásán gázzal megmérgezte magát, mert idejében észrevették és a klinikára szállították. Az eset már 1928-ban történt, miképpen a BEAC-os Meszlényié is: az ifjúsági játékos szerelmi bánatában mellbe lőtte magát – de elhibázta. Báthory Jenő, a Kecskeméti AC kapusa viszont – mint a Kis Újság tudatta – semmit sem bízott a véletlenre, a szegedi gyorsvonat elé feküdt, és szörnyethalt. „Nyomora miatt lett öngyilkos. Apjának írt levelében azt kéri, hogy fizesse ki februári házbérét, amelyet ő már nem tudott kifizetni.”

Ugyancsak életét vesztette Bernát Béla, a Terézváros fiatal futballistája, aki főbe lőtte magát 1930 decemberé­ben. Ebből az évből való a kor legnagyobb publicitást kapó esete, Simóka Sándor tragédiája is. A magyar források szerint 1898-ban, olasz források szerint 1897-ben született fedezet Vas megyei gyerek lévén Szombathelyen, a SZAK-ban kezdett el sportolni, atletizált. Hamarosan már futballozott is, 1921-et írtunk. 1922 nyarától már egy másik SZAK-ban kergette a labdát, Szegeden, ahol a csapat legjobbjai között tartották számon (B-válogatott is lett). Innen tett villámlátogatást 1925 őszén az olasz Alessandriához, majd januárban visszatért Szegedre. A profi érában a szegedi Bástya labdarúgója, civilben a szegedi Tisza kávéház főpincére, rendszeres kerületi válogatott, népszerű ember. Mígnem 1930 áprilisában kiteszik az első csapatból. Miután napokig nem látták, május 8-án Kiskunfélegyháza közelében a budapesti személyvonat elé vetette magát. Esti Kurír: „Simóka bánatában felhagyott sportszerű életmódjával és inni kezdett, és gyakran lehetett látni őt a hajnali órákban, amint Szeged utcáin ődöngött. Sokat panaszkodott, hogy unja életét és öngyilkos tesz. Ami Simókát végképpen elkeserítette, az az volt, hogy kihagyták a Debrecen elleni játékból. Akkor rendkívül elkeseredett hangon ezt a kijelentést tette barátai körében: – Meglátjátok, nemsokára olvashatjátok a lapokban, hogy öngyilkos lett Simóka Sándor.”

Szinte hihetetlen, de akkoriban nem csak ez a csapás döntötte gyászba a szegedi labdarúgó-társadalmat. Simóka bástyás csapattársa, az egyszeres válogatott Emődi (Emmerling) Rezső Brünnből származó feleségét veszítette el 1934-ben; az asszony a szegedi villamos elé lépett a Kis Újság beszámolója szerint. Béres Gyula, a kaposvári Turul jeles jobbszélsője pedig úgy végzett magával ugyanabban az évben, hogy kútba ugrott a kaposfüredi legelőn, holttestét a gyakorlatozó kaposvári honvédek fedezték fel.

1936 – a Pesti Napló és Az Est is megírta Bacsó Lászlónak, a futballbírák testülete társelnökének halálát. A nyugalmazott MÁV-tisztviselő, bankhivatalnok Bacsóra a margitszigeti pólópálya közelében, egy bokor aljában bukkantak rá. Megmérgezte magát, uzsoratartozásai kergették a halálba.