Népsport: mit mesél a leventebajnokság kassai értesítője?

CSILLAG PÉTERCSILLAG PÉTER
Vágólapra másolva!
2022.11.20. 10:02
null
A mérkőzések előtt ünnepélyesen felvonultak a leventecsapatok, a katonás rend a játéktéren is kötelező volt
Címkék
Vadul rángatta a szél a nyírmadai sportpályán a nemzeti színű lobogót 1943-ban egy szeptember végi borongós vasárnapon, miközben a csapatok a pálya közepén fegyelmezetten felsorakoztaka közös imához – a leventebajnokságok második világháborús mérkőzéseinek sajátos hangulatát is megismerhetjük a kassai kerület korabeli értesítőjéből.

 

Különleges dokumentum került elő a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Körét vezető Lenár Györgyné magánarchívumából, a Kazinczy Ferenc Múzeumnak felajánlott kiadvány a magyar futball hátországának ritka kincse a második világháború időszakából. A Magyar Királyi Kassai VIII. Honvéd Hadtest levente labdarúgó-kerületének hivatalos értesítője 1943. szeptember 30-án részletesen beszámolt a Dél-Borsodtól Kárpátaljáig nyúló katonai körzet labdarúgóéletének eseményeiről. Olvashatunk az újonnan nevező csapatokról Tikostanyától Regeteruszkáig, megtudhatjuk, hogy a fegyelmi ügyek megítélésében illetékes egyesbíró a gesztelyi pályán hiába várt Onga csapatát a mulasztás miatt törölte a mezőnyből, Tiszabercelét pedig megdorgálta, amiért „a mérkőzés végén a közönség üdvözlésére nem az előírtak szerint állott fel”.

Utóbbi megjegyzés alapján képet nyerhetünk az 1921-es testnevelési törvény szellemében indított leventemozgalom fegyelmezett jellegéről; a 12–21 év közötti fiúk katonai nevelését célzó szerveződés kezdettől a sport- és a militáris világ határterületén működött és a háborús évek során kiemelt hangsúlyt kapott. A Nemzeti Sport 1943. július 7-i számában közölt összegzés alapján a budapesti és a kilenc vidéki leventekerületben – amelyeknek beosztása egyezett a hadtestek beosztásával – a járási bajnokságokban országos szinten összesen 805 csapat mintegy 12 ezer labdarúgója szerepelt. Itt hívták fel a figyelmet arra a statisztikára is, hogy a márciusban kezdett versengések során összesen 338 mérkőzést óvtak meg a csapatok, többnyire a Magyar Labdarúgó-szövetségnél igazolt játékosok jogosulatlan szerepeltetése miatt. Fontos kitétel volt ugyanis, hogy aki az MLSZ versenyengedélyével a futballszövetség által szervezett bajnokságban játszott, nem léphetett pályára a leventemérkőzéseken (1944 februárjában aztán a három éve nem aktív igazolt labdarúgókat mentesítették a tilalom alól), vagyis a leventebajnokságok egyfajta alternatív versengésként futottak a rendes járási vagy magasabb szintű ligarendszerű küzdelmek mellett.

Az értesítőből mindent megtudhattak a csapatok, körültekintő volt a tájékoztatás
Az értesítőből mindent megtudhattak a csapatok, körültekintő volt a tájékoztatás


A katonás fegyelem, a nemzeti jelleg és a külsőségek szerepe a leventemérkőzéseken fokozottan érvényesült, talán ezzel is magyarázhatók a szabálysértésekért kiszabott, szigorúnak tetsző büntetési tételek. A Perbenyik elleni mérkőzését megóvó Ricse keresetét azért utasították el, mert az előírt három helyett csak két példányban adta be kérését, az ellenfelét megrúgó nagykaposi labdarúgót, Vaszily Jánost „felindult lelkiállapotát”  mentő körülményként figyelembe véve is két hónapra eltiltották, míg az alábbi indoklásból az is kiderült, hogy a játékvezetőről nemhogy rosszat mondani, de szinte még rosszat gondolni sem volt szabad. „A beérkezett játékvezetői jelentésből megállapítottam, hogy a Szepsi–Torna mérkőzésen Babós József tornai intéző a játékvezető működését állandó bekiabálásokkal zavarta. Ez teljesen szabálytalan és sportszerűtlen, sőt tilos. Ha ezt Babós József úr nem tudná, most tudomására hozom, hogy a játékvezető működését még a mérkőzés után, csendben sem bírálhassa. Amennyiben a jövőben panaszok merülnek fel, úgy vele szemben szigorúan fogok eljárni.”

Az értesítőben a mérkőzések eredménye, nézőszáma, a csapatok névsora alatt jellemzően rövid, két-három mondatos összefoglalást olvashatunk a találkozók eseményeiről. Ezek többsége a játék jellegének és az erőviszonyoknak sablonos leírására szorítkozik, akad azonban két olyan szöveg, amely ennél érzékletesebben mutatja be a körülményeket. A Nyírmada–Vásárosnamény (8:0) mérkőzés története például jellemző képet ad a leventemérkőzések hangulatáról.

A JÁTÉKVEZETŐ-DINASZTIA ATYJA
Az értesítő közli a leventebajnokság előző fordulójának válogatottját: Velti József (Károlyfalva) – Ramacher Jenő (Újfehértó), Fehér Barnabás (Mátészalka) – Márkus József (Hernádtihany), Vasvári Ferenc (Szerencs), Fetykó János (Perbenyik) – Kaposi Tibor (Nagykálló), Takács Szilárd (Jászó), Szadeczky Imre (Kőrösmező) – Vad István (Sátoraljaújhely), Stefkó Károly (Tokaj). Az unokától kapott megbízható információ alapján a sátoraljaújhelyi csatársorban tündöklő Vad István nem más, mint Vad II István játékvezető nagyapja, az 1953-as születésű korábbi labdarúgó és játékvezető Vad István édesapja, aki a családi hagyomány megalapítójaként futballpályafutása befejeztével maga is bíráskodott.


„Borongós őszi szeles vasárnap délután van. A szél néha vadul végigszánt a sportpályán, meg-megrángatja a nemzeti színű zászlót, de a zászló keményen dacol a szél ellen és hirdeti a magyar feltámadást és a magyar élni akarást. A közönség lassan megindul a sportpálya felé, így a magaslatról nézve a különböző ruhák látványa színes kedves tarka képet nyújt. 16 óra 32 perckor megjelenik a két csapat s a pálya közepén közös imára sorakoznak fel. Felcsendül az ima, a nézőtéren lekerülnek a kalapok, amott feszesen tisztelegnek a leventék. A leventék csillogó szeme az elkövetkezendő nemes küzdelmet árulja el. Már mindig
(sajtóhibáról lehet szó, értelmileg a »mindig« helyére a »mindegyik« szó kívánkozik – Cs. P.) szeretne küzdeni, de még előbb egy pár mondatban Kutszegi József nyírmadai levente főoktató a játékosok előtt ismerteti a levente labdarúgó bajnokság jelentőségét, felhívja a figyelmünket a bajtársias s durvaságtól mentes küzdelemre, majd mindkét csapatnak szerencsekívánatait fejezi ki.”

Hasonlóan tanulságos a Demecser–Kemecse (0:1) mérkőzésről szóló tudósítás a kassai kiadványt szerkesztő, az érintett eseményen játékvezetőként közreműködő Szarka Ferenc tollából.

„Borús, szeles vasárnap délutánon törtetünk a demecseri homoksivatagon át a leventék új labdarúgó pályája felé. A velem lévő helyi leventeparancsnok felvilágosításából értesülök róla, hogy eddig a mérkőzéseket ugyanilyen mély, homokos pályán játszották, de most kivételesen átengedte a főjegyző úr a legelőt erre a célra. Itt már reggeltől szorgos munka folyik, hogy a mérkőzés zavartalanul megrendezhető legyen. Kiérünk a pályára, ahol már készülődik a helyi együttes, és néhány perc múlva megérkezik a vendégcsapat is, mintegy 100 szurkoló kíséretében. A frissen meszelt pálya üdítő zöld gyepével úgy néz ki, mint valami oázis a sivatag közepén. Fél öt órakor, félóra késéssel kezdem meg a mérkőzést (ugyanis a nagyon elhasználódott felszerelés használhatóvá tétele hosszabb időt vesz igénybe). (…) Tíz perccel a mérkőzés befejezése előtt Nagy, a demecseriek védőjátékosa a 16-os vonalon felvágja a támadó kemecsei játékost, a figyelmeztetésnél nem áll vigyázzba s visszafelesel, kiállítás lesz a sorsa. (…) A mérkőzés után boldogan száll vonatra a kemecsei csapat s a mérkőzésre leutazott szurkolókkal együtt vidám nótázásba kezd. Már messze jár a vonat, amikor még mindig hallom: »Hála Isten kisangyalom, csakhogy győztünk, mert Demecserben gólt nem kaptunk, de egyet lőttünk!« kezdetű, alkalmilag kombinált nótát. Demecserben valamivel szomorúbb a hangulat, de a játékosok fogadkoznak, hogy jövő vasárnap majd kiköszörülik a csorbát.”

„Csapatomban sok a földműves fiú”
Ha a korszak militarizált szellemiségét erősítő leventemozgalom keretei között is, de a vidéki futballkultúra ma már irigylésre méltó gazdagságáról árulkodik az értesítőben közzétett bőséges mérkőzéslista. A korabeli 200-300-as nézőszámok pedig néhány említett kis településen manapság is kiugróan magasnak számítanának – már ha működik még a helyszínen csapat. A falusi együttesek korabeli társadalmi hátteréről, a paraszti sportélet kialakulásáról szolgál adalékkal Ricse Matisz nevű edzőjének, illetve Kállósemjén Bartha nevű trénerének nyilatkozata: „Fiainkon meglátszott az edzés hiánya, mert mind mezőgazdasági munkás. Javulni fog a csapat.”; „Vereségünkre nagyon sok mentségünk van, elsősorban az edzéshiány. Csapatomban sok a földműves fiú, aki még eddig nem játszott mérkőzésen.”

A helységneveket böngészve képet kaphatunk a futball vidéki beágyazottságáról, ezért itt közreadjuk a kassai leventekerület teljes eredménylistáját az 1943. szeptember 30-i közlönyből. Hernádtihany–Jászó 4:2 (200 néző), Somodi–Kassa 1:11 (300 néző), Csécs–Bárca 0:5 (200 néző), Szepsi–Torna 2:1 (500 néző), Kassamindszent–Kassai RAC 2:3 (nincs nézőszámadat), Encs–Abaújszina 2:0 (nincs nézőszámadat), Gesztely–Onga elmaradt, Szerencs–Abaújszántó 9:0 (200 néző), Tiszalúc–Tokaj 2:0 (250), Tiszadob–Tiszadada elmaradt, Prügy–Köröm elmaradt, Tiszalök–Polgár 1:0 (a játékvezető nem érkezett meg, így a mérkőzés nem bajnoki, hanem barátságos volt), Nagykövesd–Sárospatak elmaradt, Erdőbénye–Sátoraljaújhely 1:7 (100 néző), Károlyfalva–Bodrogszerdahely 1:3 (200 néző), Ricse–Perbenyik 0:4 (350 néző), Nagygéres–Bodrogmező 3:1 (nincs nézőszámadat), Rakamaz–Nagykálló 2:6 (300 néző), Újfehértó–Tiszabercel 9:0 (400 néző), Csenger–Fehérgyarmat elmaradt, Tyukod–Nyírcsaholy elmaradt, Porcsalma–Nagyecsed elmaradt, Nyírábrány–Nyíradony elmaradt, Baktalórántháza–Panyola elmaradt, Nyírmada–Vásárosnamény 8:0 (nincs nézőszámadat), Perecseny–Nagykapos 2:2 (100 néző), Huszt–Nagyszöllős elmaradt, Beregszász–Mezőkaszony 8:0 (200 néző), Taracköz–Hosszúmező 4:2 (nincs nézőszámadat), Máramarossziget–Felsővisó 7:0 (300 néző), Rahó–Kőrösmező 0:3 (600 néző), Técső–Aknaszlatina 1:4 (nincs nézőszámadat), Mátészalka–Kállósemjén 10:0 (150 néző), Demecser–Kemecse 0:1 (500 néző), Szobránc–Szedernye elmaradt, Szentmiklós–Benediki 13:0 (300 néző), Beregkisalmás–Podhering 1:3 (200 néző), Vaja–Ópályi 4:0 (nincs nézőszámadat), Bély–Királyhelmec 1:1 (200 néző), Kántorjánosi–Nyírbátor 1:4 (200 néző).
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik