Little Richárd? Magasságos Dombi! – a magyar mágus, aki a Barcelonát és a Bayernt is irányította

Osztráknak írták, sőt angolnak is, magyarnak alig.

Ausztriában Little, Cohn és Kohn néven futballozott – az osztrák és a magyar lapok is így említették. Később, már edzőként, a Dombi nevet használta, és előfordult, hogy Jack Dombynak vagy Ricardo Dombynak hívták, mert Richárd néven született, pontosabban Richardként, ugyanis Bécsben jött világra. Hollandiában, ahol évtizedeket töltött el és haláláig élt, úgy tisztelték, hogy „de Hongaarse wonderdokter”, azaz a magyar csodadoktor.

Édesapja, Kohn Dávid Magyarországon született, közelebbről Ácson, s amikor 1885-ben összeházasodott Steiner Helénával, már Bécsben élt a pár. Hősünk is a császárvárosban látta meg a napvilágot, de nem 1888. február 27-én – ahogy eddig tudtuk –, hanem több mint fél évvel később, szeptember 27-én. A kis Richárd Bécsben cseperedett fel, egyesületi keretek között ott is rúgott először labdába, méghozzá a Wiener Athletiksport Club, a WAC színeiben, amely akkoriban az egyik legnépszerűbb klub volt Ausztriában. 1907-ben mutatkozott be az első csapatban, két évre rá győztes gólt ért el a Sunderland ellen – a 2:1-es eredmény sporttörténelmi, angol profi csapatot ugyanis először győzött le kontinentális gárda a futball történetében.

Hamarosan Magyarországra érkezett, s ekkor (1910. február–április) az MTK szerelését húzta magára. Nemzeti Sport, 1910. február 5.:  „Cohn (Little) Rihárd, a WAC jobbösszekötője állandó tartózkodásra Budapestre költözött, és a MTK színeiben fog szerepelni. Cohn katonai szolgálatait teljesíti Budapesten.” Nem sokáig maradt azonban fővárosunkban, mivel pályára lépett régi bécsi egyesületében, az MLSZ megsemmisítette magyar igazolását, ő meg április közepén elhagyta Pestet. Kénytelen volt visszatérni a WAC-ba. De megint hamar odébbállt, a WAC németországi túráján ugyanis vita támadt a játékosok és a vezetők között, előbbiek több beleszólást követeltek a portyába, s a vége az lett, hogy csaknem az összes spíler (értsd: menő játékos) kilépett a klubból, rögvest megalapítva a Wiener Associations-Football-Clubot. Nos, Kohn a WAF-nál folytatta 1910 októberétől 1912 végéig.

1913-ban már az Amateurében, a mai Austria Wienben játszott, majd még abban az évben visszaigazolt a WAC-ba. Olyannyira formába lendült, hogy 1915 októberében – mint Az Újság megírta – az osztrák válogatott tartalékjai között felbukkant „Kohn (WAC)”  is. Az I. világháború utolsó éveiben aligha látogatta már a futballpályákat, mindenesetre neve nem tűnt fel a sportlapokban – kivéve, amikor 1918 júniusában „R. Kohn”  a WAC-ból pályára lépett Bécs válogatottjában Krakkó ellen. Az utókor több cikkben, könyvben rögzítette, hogy Kohn-Dombi ebben az időben Magyarországon élt, és az MTK-ban futballozott, de láthatjuk, az állítás minden bizonnyal téves.

Legalábbis az MTK-ra vonatkozó része, mert attól még magyar földön élt.

Miután a Monarchia nyugati felében „kitüntették a kis ezüst vitézségi éremmel”  (Illustriertes Sportblatt, 1916), ez a közlemény jelent meg 1917. július 17-én a Budapesti Közlönyben: „Kohn Richárd bécsi születésű budapesti lakos családi nevének »Dombi« névre kért átváltoztatása az 1917. évi 80.319. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett.”  Tehát a Dombi név nem becenév vagy művésznév – mint számos forrás feltételezi –, hanem magyarosítás eredménye.

Terézvárosban, az Aradi utca 11.-ben lakott, ugyanott, ahol az MTK-s Kertész I Gyula (1910-ig szintén Kohn), aki esküvői tanúja is volt, merthogy Dombi 1919. január 23-án megházasodott Budapesten.  „Dombi Rikárd bankhivatalnok, izr.”   – olvasható a házassági anyakönyvi kivonatában. Zeidler Miklós történész a következő megállapítást tette lapunknak a fentiekkel kapcsolatban: „Az, hogy Budapesten lakott, itt nősült meg, és magyar nevet vett föl (a magyar belügyminiszter engedélyével), erősen arra utal, hogy akkor magyar állampolgárnak tekintették Dombit.”

Úgyhogy nemhiába tartotta magát magyarnak Dombi. S nem ok nélkül nyilatkozta a Barcelonából hazalátogató Platkó Ferenc a Sporthírlap 1926. július 6-i számában: „Különösen az utolsó félév óta kitűnő az FC Barcelona, amióta új trénert kapott. Dom Litle [sic], Domby Rickard a neve, akiről Magyarországon bizonyára senki sem tudja, hogy magyar fiú. Mintegy húsz év előtt az MTK jobbösszekötője volt, aztán Bécsen át egész Angliáig vetődött el, ott volt profi játékos [erre nincs bizonyíték – H. T.], és január óta az FC Barcelona trénere. Mondhatom, az újra megerősödött Barcelona neki köszönheti a bajnokságot. Domby 40 éves, de 18-nak látszik. Annyira friss.”

Dombiból fantasztikus edző lett. 1927 márciusában a lengyel KS Warszawianka trénere lett, és sikerült elkerülnie vele a kiesést. Ezután a Sportfreunde Stuttgart, az 1860 München, a VfR Mannheim és a Bayern München következett a sorban, utóbbival német bajnoki címet nyert. (Bővebben: Népsport, 2022. június 20.)

Amikor munkához lát az FC Bayernnél, már a kontinens egyik legdrágább trénere. Sokat is keres, müncheni fizetése felét azonban a játékosok gondoskodására fordítja. Emellett a Németországban dolgozó edzők legmodernebb és legsokoldalúbb képviselője. A labdával való gyakorlatok állnak edzési metódusának középpontjában, jelmondata: szűk területen és az ellenfél által szorongatva is tökéletesen kell bánni a labdával. Sportorvosi és sportpszichológiai ismeretei is jóval meghaladják a hétköznapi edzőkét. Ám nemcsak mestere, hanem erőnléti edzője, gyúrója, menedzsere, sőt ügyvezető igazgatója is a Bayernnek, amelynél három évet tölt el.

Az FCB 1932. január 1-jén foglalta el a Weinstrasse 14/II. alatt működő vadonatúj hivatalát, itt „egy egész lakást bérelhetett 6 szobával és 1 fürdőszobával ugyanazon az áron, amit addig három szobáért kellett fizetnie”  (Clubnachrichten, 1932). Az átalakítások után orvosi és masszázsszoba, valamint hozzájuk tartozó fürdőszoba állt a labdarúgók rendelkezésére, ami mérföldkőnek számított a bajor egyesület történetében. A vitrinekben különböző díjak, trófeák sorakoztak, a falakat pedig tengernyi zászló díszítette. A klub krónikásai tekintélyes fotó- és újsággyűjteményben merülhettek el. A helyiségegyüttest különösen Dombi használta, aki maga vette kezelésbe a játékosokat. A második világháború alatt az épület a légitámadások következtében megsemmisült, így a teljes archívum odaveszett, a lángok martalékává vált – számos korai dokumentumot sohasem lehetett már pótolni. A Weinstrassén lévő főhadiszállás felállítása mindenekelőtt Dombi és a Landauer elnök munkáját segítő Siegfried Herrmann klubfunkcionárius, későbbi elnök (1933–1934) érdeme; munkájukat dicséri, hogy a gazdasági világválság kellős közepén alkottak rendkívülit.

Dombi Münchenből Barcelonán és Svájcon át végül Hollandiába tette át a székhelyét. Négy évig (1935–1939) dirigálta a Feyenoordot, két bajnoki aranyat nyert vele. A nácik azonban, akárcsak a bajor fővárosban, itt sem hagytak nyugtot neki.

1940. május 10-én Németország megtámadta a semleges Hollandiát, négy nappal később elkezdte bombázni Rotterdamot, a honvédők pedig 15-én megadták magukat, az ország innentől 1945. május 5-ig német megszállás alatt állt. Nem tudni, a Wehrmacht-csizmák masírozása milyen döntésre sarkallta Dombit, maradt-e Hollandiában vagy továbbállt, nem tudni, hogyan élte túl a holokausztot. Mindenesetre a háború befejezése után Hollandiában élt tovább, immár holland állampolgárként, hivatásos masszőrként keresve a kenyerét. Az ötvenes években még kétszer kisegítette a Feyenoordot, és leült még néhány kis csapat kispadjára is, majd 1956 után nyugdíjba vonult. Különleges státusza kitűnik a rotterdami óriásegylet krónikásának szövegéből: „Dombi nagyságát szinte lehetetlen szavakba önteni. Az ég küldte hozzánk, a legnagyobb edzőt, aki Hollandiában valaha dolgozott. Valójában ő tanította meg a Feyenoordot futballozni.”

Dombi Richárd hosszú betegség után 1963 júniusában hunyt el Rotterdamban. A hollandok 1997-ben utcát neveztek el róla a kikötővárosban, a Richard Dombistraat közel van a De Kuiphöz. Emlékét kitüntetett helyen őrzik a Feyenoord és a Bayern klubmúzeumában is.

(Cikkünk megírásához elengedhetetlen segítséget nyújtott Szegedi Péter és Pataki Gyula. Köszönettel tartozunk nekik.)

FRISSÍTÉS
Egy olvasónk hozzászólás formájában felhívta a figyelmünket (köszönjük neki): tudható, hogy Dombi hol, milyen körülmények között élte túl a holokausztot. Nos, utánajártunk, és a következőket jelenthetjük ki:
A Német Labdarúgó-múzeum (Deutsches Fussballmuseum) szerint „a német csapatok bevonulása után Dombi valószínűleg úgy maradt életben, hogy megházasodott és kikeresztelkedett”. Angol források még tovább mennek: „Új nevet [sic], új születési dátumot, új állampolgárságot kapott, és protestánsként könyvelték el – zsidó külseje ellenére láthatatlanná vált a megszállók előtt.”
Új személyi azonossága felvételének pillanata 1941. július 22-ére esett. A háború alatt az Emma, a VOC és a Neptunus csapatát edzette. Vreewijk aan de Leede falujában lakott; a helység ma – Vreewijk néven – Rotterdam Feijenoord kerületének része. Pataki Gyula segítségével megtaláltuk második feleségét is, aki egy bizonyos Piertje Cornelia Groenendijk volt, Wim Groenendijknek, a Feyenoord játékosának a testvére.