FFT: hogyan mentette ki Pintér Attilát a honvédség markából Mezey György?

(…) Málta ellen így végül a Disztl P. – Kozma, Csuhay, Disztl L., Keller – Kékesi, Kovács E., Csucsánszky, Balog – Kiprich, Vincze összeállításban lépett pályára a magyar válogatott. Sajnos azonban nemcsak a belügyi hatóságok szóltak bele az összeállításba, de – még ha nem is direkt, csak közvetett módon – egy másik egyenruhás alakulat, a katonaság is. Akkoriban ugyanis még rendkívül kevés lehetőség volt megúszni a 18 hónapos, kötelező sorkatonai szolgálatot, de felmentést kaphatott az, aki legalább kilencszeres válogatott sportoló. Bár erre konkrét jogszabályt nem találtunk az akkor érvényben lévő, 1976. évi, a honvédelemről szóló I. törvényben (az 1980-as honvédelmi törvény csupán annyi kiegészítést tartalmaz a négy évvel korábbihoz képest, hogy 24 hónapról 18-ra csökkentette a sorkatonai szolgálat idejét), ám az benne van, hogy „közérdekű mentességben” részesülhet az, aki erre a honvédelmi minisztertől valamilyen okból engedélyt kap, és a szokásjog alapján a válogatott sportolókra ez így vonatkozott.

Tehát kilenc válogatottság mentesített a katonai szolgálat alól, és Pintér Attilát, a Ferencváros akkor 22 éves védőjét, a későbbi magyar szövetségi kapitányt már igencsak fenyegette a besorozás réme, már megkapta a sorozólevelet is, és addig nyolc mérkőzése volt a válogatottban, vagyis eggyel kevesebb a szükségesnél.

Tehát kilenc válogatottság mentesített a katonai szolgálat alól, és Pintér Attilát, a Ferencváros akkor 22 éves védőjét, a későbbi magyar szövetségi kapitányt már igencsak fenyegette a besorozás réme, már megkapta a sorozólevelet is, és addig nyolc mérkőzése volt a válogatottban, vagyis eggyel kevesebb a szükségesnél.