Parateqball: magyar sikerek az első nemzetközi versenyen

Budapesten rendezte meg szombaton a Nemzetközi Teqballszövetség (FITEQ) az első hivatalos parateqball versenyét, a Budapest Teqball és Parateqball Kupán. A nyáron megrendezett XVI. Nyári Paralimpiai Játékokon hét arany-, öt ezüst- és négy bronzérmet gyűjtöttek a magyar versenyzők, és a tokiói sikerek is ráirányították a figyelmet a hazai fogyatékos sportra.

A hétvégi rendezvény célja egyebek mellett az volt, hogy bátorítsák a fogyatékkal élőket a sportolásra, és hogy minél szélesebb társadalmi elfogadottságot kapjon a parasport. Hosszútávon pedig reális elképzelés, hogy a teqball és a parateqball is olimpiai sportág legyen. Ennek érdekében a Nemzetközi Teqballszövetség szorosan együttműködik a Magyar Paralimpiai Bizottsággal.

„Elérkeztünk egy olyan mérföldkőhöz, amit régóta vártunk – mondta lapunknak Borsányi Gábor FITEQ-elnök. – Először szerveztünk nemzetközi parateqball eseményt, nyolc ország részvételével, három kategóriában zajlott a verseny. Óriási öröm, hogy a játék minősége hihetetlenül magas. Ez is azt bizonyítja, hogy a paralimpiai álmainkat is simán elérhetjük ezzel a játékkal. A szabályrendszert próbáltuk úgy megalkotni, hogy egy parasportoló is könnyen belejöjjön. De mint minden sportágban, itt is az a fontos, hogy ha valaki belerakja az gyorsan fejlődik.”

Parateqball egyéniben egyes kategóriában Keresztes Zsolt, kettes kategóriában László Attila, Inclusive páros (egy ép versenyző és egy parasportoló) egyes kategóriában Keresztes Zsolt és Csereklye Martin, Inclusive páros kettes kategóriában pedig az angol Liam Joshua Burbidge és Bakó Ádám nyert. Teqball páros kategóriában a magyar Blázsovics Ádám, Bányik Csaba páros győzött.

„Nagyon tetszett a verseny – mondta a két kategóriában is győztes Keresztes Zsolt. – Eredetileg akadályfutó vagyok, ezt a mai napig űzöm a parateqball mellett. Azért az valamivel összetettebb és fárasztóbb, de összességében a mostani verseny is nagyon kemény volt. Előtte nem fociztam, de szerintem ez látszott is néhány érintésemen. Tavaly szeptemberben volt egy próbajátékom, amit úgy kell elképzelni, hogy amikor a munkatársam dobta nekem a labdát és volt egy szabályos pattanás az asztalon utána én elrúgtam öt méterrel balra, aztán kettővel jobbra, majd eggyel fölé. Asztalt nem találtam akkor. Ha megnézem az akkor készült felvételeket, és összehasonlítom azzal, hogy most hol tartok, akkor azt látom, hogy kitartással és munkával nagyon messzire lehet jutni. Kellett jó pár hónap, mire megszoktam az asztalt, és a labdát, de most is érzékeltem, hogy a jövőben még keményebben kell dolgozni. Megvolt az első verseny, az első mérföldkő, elindultam egy nagy úton, ha szeretnénk tovább fejlődni, akkor együtt kell fejlődnöm a sportággal. A focit egyébként mindig szerettem, csak soha nem voltam tehetséges. Falusi gyerek vagyok, Erdélyből származom, egy nyári délutánon ebéd után este tízig ott játszottunk, úgy kiabáltak nekünk a falu végéről, hogy tényleg takarodó van. A hosszú távú célom, hogy ha paralimpiai sportág lesz a parateqball, akkor Magyarországot képviseljem. Nagyon jól esett most is, libabőrös leszek, ha rágondolok, ahogy bemondták, hogy Magyarországot képviselem. Erdélyiként nekünk a hazaszeretet ilyenkor még jobban felerősödik. Ezen túl fontos cél, hogy minél többen kezdjék el ezt a sportágat, minél több helyre jusson el, és meg tudjunk szólítani olyan amputált futballistákat, akik később a saját országukat, saját klubjukat tudják képviselni.”

A versenyen részt vett és díjat adott át Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, és Kiss Péter Pál – Tokiói paralimpiai aranyérmes parakajak-kenus.