A sportág Dream Teamjét már megteremtette, jöhet a Teqball Akadémia!

„Én is, mint minden udvarhelyi kisgyerek, a grundon kezdtem focizni, majd kilencéves koromban vitt el a testvérem először fociedzésre, és ott ragadtam egészen egyetemista koromig – kezdi a visszaemlékezést Ilyés Szabolcs, a Góbék atyja és szó szerinti mindenese. –  A nyarakat a városhoz közeli strandon töltöttem, Szejkén, ahol sokat lábteniszeztünk, ezekből az időkből sok technikai megoldást át tudtam menteni a teqballba. Később futsaloztam, az élvonalban is kipróbálhattam magam.”

Hogyan lett sportvezető?

Az érettségi találkozókon mindig azzal fogadnak, hogy hol van a sportújság a kezemből? A gimiben nem volt olyan reggel, amikor ne az aznapi újsággal a kezemben loholtam volna be az órakezdésre. Sportmenedzser vagyok, csak sportos munkakörökben dolgoztam. Voltam testnevelő Désen, illetve Németországban, utóbbi helyen autisták és Down-szindrómások szabadidős programját is szerveztem. Az akkori udvarhelyi városvezetés hívott haza az akkor megalakuló Székelyföldi Kézilabda Akadémia vezetőjének. Újjáélesztettük a férficsapatot is, Szejke Sportklub néven, a másodosztályban telt házak előtt játszottunk, helyi fiatalokra építve. A Covid-járvány idején csak nagy nehézségek árán tudtuk megmenteni a klubot, és amikor stabilizálódott a helyzet, új impulzusok jöttek az életembe: a teqball egyre erőteljesebben fejlődött, és nekem döntenem kellett a két sportág között. Hosszas töprengés után az Akadémiánál felmondtam, átnyergeltem teqballra, és az alapoktól kezdtük el építeni a Góbékat.

Zseniális ez a név! 

Vezettem Kolozsváron az egyetemi minifutball-csapatot, a Kolozsvári Góbékat, onnan a név. 2017-ben egy amatőr teqballkupán Borsányi Gábor, a sportág feltalálója és a nemzetközi szövetség, a FITEQ jelenlegi elnöke felkért, hogy verbuváljak egy román válogatottat a budapesti világbajnokságra. Kértem pár asztalt Székelyudvarhelyre, megszerveztük az első amatőr bajnokságot, az első két helyezett képviselte Romániát egyéniben és férfi párosban. Egyéniben bronzérmet szereztünk, párosban sikerült megnyerni a világbajnokságot. Legnagyobb sikerem játékosként egy vb-ezüstérem és három vb-bronz. Kár a 2021-es fináléért, Györgydeák Aporral közel álltunk az aranyhoz… 

Nehéz kérdés: a román válogatott. Hogyan éli meg egy székely ember, hogy a román válogatott alapembere, vezetője? 

Székelyként sokszor nem egyszerű az élet, de a sors megtanított rá, hogy mindig pozitívan kezeljük az esetlegesen felmerülő problémákat. A kisebbségi lét sokszor állít elénk nehézségeket, de biztos vagyok benne, hogy ezek acélosabbá és kitartóbbá tesznek bennünket. Székely-magyarok vagyunk, román-magyar kettős állampolgársággal és a romániai színeket képviseljük válogatott versenyeken. Ezeket nehéz lenne elmagyarázni például egy nyugat-európainak, de mi, magyarok értjük ezeket. Mi, székelyek meg pláne. Megtanultuk profiként kezelni a helyzetet: csak az első hely számít, függetlenül attól, milyen színű mez van rajtunk. Meg vagyok győződve, hogy aki akarja, mindent és mindenkit tisztelve tudja kezelni ezt a helyzetet.

Van-e átjárás a teqballban a válogatottak között? 

A sportág hét versenyéve alatt nem merült fel ilyen. A klubunkban mind a húsz játékosunk magyar állampolgár is, így adva van a játékosainknak a választás lehetősége, hogy melyik úton indulnak el. 

Hogyan született meg ez az egyesület, kik voltak az első támogatók? Igaz, hogy nincs benne állami pénz? 

Emlékszem, amikor bementem az első támogatóinkhoz, azzal kezdtem, hogy van egy kissé görbített asztal, hasonló a pingpongasztalhoz, csak mi nem kézzel, hanem lábbal játszunk, és egy focilabdaszerű lasztival... Évek múltával és az egyre jobb nemzetközi eredményeinknek, no és pár élő eurosportos közvetítésnek hála könnyebbé vált a dolgom. Teljes mértékben a vállalati szférára támaszkodunk. Remélem, ez a helyzet hamarosan változni fog, de mindig sikerült megtalálni az utakat a támogatókhoz, ezután is igyekezni fogunk. A nehézségek? A román szövetség finoman szólva sem segít bennünket…

Mi lehet a Góbék titka?

Helyzeti előnyben vagyunk, mert gyakorlatilag a teqball mint versenysport és a Góbék egyszerre született és nőtt fel. Értjük és érezzük a sportág minden rezdülését, alkalmazkodunk és a legtöbb esetben jól is reagálunk a változásokra. Persze nehézségek mindig vannak, de azok megoldása is csak előbbre visz. Az idei több mint húsz versenyen több mint ötven érmet szereztünk, ezeknek többsége aranyérem! A kezdetektől a világelithez tartozunk, remélem, a Góbéknak hamarosan saját otthona lesz, és egy olyan akadémiai képzése, amely mintaként szolgálhat másoknak.

Van-e a kluboknak bármiféle sorozata egymás között, vagy a klubvezetők terveznek ilyet? 

Körvonalazódni látszik az a piramisszerkezetű kategorizált versenyrendszer, ami a jövőt jelentheti, de még ez is kialakulóban van. Nem tartom kizártnak, hogy idővel a kluboknak is rendez viadalokat a FITEQ.

Hogyan fedezted fel Barabási Kingát, Aport és Marek Pokwapot? Marek tehetségét már 15-16 éves korában kiszúrtad, ha jól tudom.

Mindhárom világklasszis játékosunknak meg van a maga saját története, de egyvalami közös bennük: a sportág iránti, feltétel nélküli alázat. Kinga 2021-ben, még aktív válogatott futballistaként jött el velünk az első teqballversenyére. Utána Marosvásárhelyre költözött, picit eltávolodott tőlünk, de most újból itt van velünk.

Aport 19 éves korában hívtuk el az első edzésre, a teqballal párhuzamosan focizott a harmadik ligában, majd az első vb-je után mondta azt, hogy profi teqballozóvá szeretne válni. Beleállt a munkába, ő remek példa arra, hogy egy harminckétezer fős kis városból is fel lehet érni a világ tetejére, ráadásul úgy, hogy mi mutattuk meg neki a sportágat, mi neveltük fel, és most világ- és Európa-bajnokként több mint két éve világranglistavezető!

Marek már évekkel ezelőtt kitűnt a mezőnyből mentalitásával és  a korát meghazudtoló sportszerű viselkedésével. A mentalitása a kulcs, folyamatosan dolgozott és fejlődött, egy csiszolatlan gyémántot vett át a szakmai stábunk. Az eredményei pedig már most elképesztők! 

Mit éreztél, amikor először meghallottad, hogy a Góbék a sportág Dream Teamje? Mi lehet még a cél? 

Nyilván kellemes zöngések ezek a füleimnek, de nem szabad hátradőlnünk. A klubunk rendben van, viszont a romániai teqball fejlesztését illetően is eljött az idő, hogy előrelépjünk, mert ha mi nem tesszük meg, akkor minden jel szerint más nem fogja. Közben továbbra is fenn kell tartsuk nemzetközi eredményeink szintjét, játékosaink továbbra is azt kell érezzék, hogy biztonságban vannak, hogy jobb helyen nem lehetnének sehol máshol a világon.

Hogyan segítik a Góbék a sportág terjesztését, népszerűsítését a környéken? Honnan a kapcsolat a Rotary Klubbal?

Most már hosszú évek óta jelen vagyunk szinte az összes régióbeli falu- és városnapon, különböző rendezvényeken minimum egy teqballasztallal és két animátorral. Ez egy fontos küldetésünk: a legkisebb falvakba is elvinni a teqballt. Az udvarhelyszéki Rotary Klub, Péter Péter projektvezetővel az élen egy olyan programot indított el, látva a sikereinket, hogy minden udvarhelyszéki elemi iskolába teqballasztalt szeretnének vinni. Terveink között szerepel kisiskolás csoportok indítása, akikkel kezdetben labdás-, majd focis gyakorlatokat végzünk. Teljesen az alapoktól kell elkezdenünk a munkát.

Mit jelent a székelyeknek a teqball? Azért az 1000 fős nézőszám a legutóbbi versenyen már önmagáért beszél, nem is beszélve Apor egyenpólós, meglepően népes szurkolótáboráról.

Egy kisebbség számára, mint a székelység is, a sport egy olyan lehetőséget jelent, amivel megmutathatják magukat a nagyvilágnak, de legalábbis a többségi nemzetnek, hogy itt vagyunk mi is, erősek vagyunk és képesek vagyunk a győzelemre. Az utóbbi időben számos sportágban megerősödött a székely profisport, a mi játékosaink mérkőzését is élőben közvetítik a televíziók számos országban. Udvarhely különleges közeg teqball szempontjából, hiszen a sportágat értő és követő törzsközönségünk van, akik folyamatosan buzdítanak bennünket, követik eredményeinket.

Honnan jött az akadémia ötlete, van-e más ilyen Európában? Hol épülne meg, megvan-e az infrastrukturális és ami legfőbb, az anyagi fedezet? 

Pár éve már felvetődött az ötlet, de akkor még túl korainak találtuk a projektet. Ma már jóval előrébb jár a sportág, és a klubunk is szinteket lépett. Ez lenne az első teqballakadémia a világon, és biztos vagyok benne, hogy a székely anyaváros kiváló befogadója lenne az intézménynek. Felmértük a terepet az infrastruktúrát illetően, az anyagi fedezettel kapcsolatosan is megtörténtek az első egyeztetések a városvezetés, klubunk és a FITEQ vezetői és képviselői között. 

És már el is érkeztünk a mostani világbajnoksághoz. Milyen költségei vannak egy vb-szerepésnek, és ki állja ezeket? A szövetség, külön szponzor? 

Egy rendkívüli felkészülésen vagyunk túl, közel három hónapig tartott tizenkét etapban Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen. A romániai válogatott teljes felkészítését a mi klubunk vállalta, a teljes szakmai stábunkat is biztosítva az anyagi feltételek megteremtése mellett. A román federáció a repülőjegyek beszerzésén kívül ezúttal sem tett be semmit sem a közösbe... A válogatott felkészülését, játékosaink formáját és a friss világranglistát látva – Györgydeák Apor első, Barabási Kinga második, a Györgydeák, Barabási páros a harmadik, a Kristály, Szilágyi páros a tizenegyedik – három aranyéremmel lettem volna elégedett. Az érmek száma meglett, a színükön még csiszolni kell... A női egyéni és a vegyes páros kategóriában is egy rendkívül jó ellenféltől kaptunk ki az elődöntőben, jövőre a cél, hogy mindkét kategóriában világbajnoki aranyat ünnepeljünk! Györgydeák Apor egyéni aranyérme sportágtörténeti rekord, a vb-döntő volt az 56. veretlenül megvívott mérkőzése 2024-ben. Az éremtáblázat második helyén végeztünk, ez minden idők legjobb romániai szereplése. 

„Egy vállalkozói inkubátorház vezetője voltam, akkor ismerkedtem meg Szabolccsal, aki beköltözött hozzánk a Góbékkal, és kitett az épület elé egy teqballasztalt. Egyből elkezdtem játszani, és van egy világranglista-pontom is, ugyanis egy hivatalos mérkőzésen legyőztem egy akkori futsalbajnokot. Lelkes, kitartó és ambiciózus emberek űzik nálunk ezt a sportágat, olyanok, akik hiteles példaképek a fiatalok számára. Apornak rengeteg a követője, szeretnek vele fotózkodni, elmennek az edzésére a fiatalok, arra várnak, hogy játsszanak vele egy barátságos mérkőzést. Városmarketing szempontjából kiváló lehetőség ez a sportág, van egy szexiség a teqballban, ezt nagyon értékelik a fiatalok, hiszen a teqball elüt a többi sportágtól. Ha úgy tetszik kitűnik. Udvarhely sportváros, vannak profi csapataink, de sok pénzt költünk a szabadidős sportágakra is. Kultúránk része a sport. Azt látjuk, hogy akik sportolnak, azok a személyek a civil életben is egy kicsit többek másoknál. Székelyudvarhelyen kapocs is ez a sportág: alapvetően összetartó – de néha zárkózott – emberek vagyunk, viszont nagyon szeretünk szurkolni. Kiválóan értjük is a sportágat, olyan volt a csarnok a Challenger Cup-döntők alatt, mint egy nagy B-közép: egyszerre tapsolt, egyszerre ordított. Most nem kellett háborogni, fütyülni, amikor valamiért mégis ilyen reakciója volt a közönségnek, ez is egyszerre történt. A riválisaink? Azt az anekdotát mindenki ismeri, hogy van egy olyan sírkövünk, amin ez a felirat áll: Itt es jobb mint Csíkban! Román riválisaink inkább ott vannak, ahol kialakultak vagy mindig is léteztek a magyarokat nem szerető szurkoló táborok, mint Bukarest, Kolozsvár vagy más tömbromán közösségek. Nekünk békés szurkolótáboraink vannak, magam nagy Ferencváros-szurkoló vagyok, Diószegi Lászlóval alapítottuk meg a Székely Légiót, a futball mellett kézilabda- és jégkorong-mérkőzésekre is eljártunk… Mi vagyunk a teqball fővárosa, ezt azzal is szeretnénk bizonyítani, hogy itt alakul meg az első akadémia. A város felkarolta ezt a tervet, területet vagy csarnokot is tudna adni, ehhez kérjük a FITEQ támogatását is. Nekik is fontos az akadémiai hálózat. Honnan induljon el ez, ha nem a teqball fővárosából? Nincs a városnak felújított csarnoka, nincs futballpályánk, ezekre is forrásokat fogunk szerezni. Számítunk nyilván a magyarországi segítségre is, de tudni kell azt, és én ebben nagyon hiszek: nekünk elsősorban Bukarestből kell pénzt szereznünk, ugyanis az adóinkat is Bukarestbe fizetjük be, ennek megfelelően ők tartoznak nekünk. Óriási áldás és nagy segítség az, hogy számíthattunk az elmúlt években a magyarországi segítségre, de nekünk városvezetőként arra kell törekednünk, hogy a hazai és az EU-s forrásokat le tudjuk hívni.”