„Csodálkozom, hogy még mindig szeretnek az emberek” – az utolsó interjú Maradonával

„Néha elcsodálkozom, hogy az emberek még mindig szeretnek – idézte Maradona szavait a Clarín interjújából a Mirror. – Örökké hálás leszek az embereknek. Mindennap meglepnek, sosem fogom elfelejteni mindazt, amit megtapasztaltam azóta, hogy visszatértem az argentin futballba.”

„Olyan sokáig voltam távol, és néha eltűnődtem, az emberek vajon még mindig szeretnek, még mindig ugyanúgy éreznek velem kapcsolatban? Amit aztán kaptam, mindent meghaladt, amire gondolni mertem volna” – tette hozzá a játékosból lett edző, aki 2019 szeptemberében kezdett dolgozni az argentin élvonalban szereplő Gimnasia de La Plata trénereként. Ezzel kilenc évvel a szövetségi kapitányi posztról való távozása után vállalt ismét munkát a hazájában.

„Amikor a bemutatómon beléptem a pályára a Gimnasiánál, elöntöttek az érzelmek, arra gondoltam, sosem múlik el az a szeretet, amit az emberek iránt érzek” – idézte fel a szentimentális pillanatokat.

„A labdarúgás megadott nekem mindent, sokkal többet is annál, amit el tudtam képzelni. Ha nem lett volna a függőségem sokkal többet is játszhattam volna még. De ez már a múlt. Jól vagyok, és csak azt sajnálom, hogy most nem lehetnek velem a szüleim.”

Édesanyja hiányát Maradona különösen megszenvedte: „Mindig azt kívánom, bár lenne még egy napom Totával, de tudom, hogy fent van a mennyben és büszke rám, és nagyon-nagyon boldog attól, amit lát.”

Maradona az interjúban arról beszél, örökké büszke lesz arra, amit az argentin címerrel a szíve felett elért. Hozzátette, mind a mai napig óriási lelkesedéssel követ minden olyan sporteseményt, ahol valaki a hazáját képviseli, nem kell annak futballnak lennie. „A minap láttam Peque-t, Diego Schwartzmant Nadal ellen, s jobban szenvedtem, mint ő” – mesélte. A nyári Messi–Barcelona konfliktusra is kitért, mondván, idényről idényre egyre érezhetőbb volt a feszültség honfitársa és a klubvezetés között, ebből pedig sejteni lehetett, hogy nem lesz szép végkifejlet. De ha valaki, hát ő Nápolyban megtapasztalta, hogy ha az embert köti a szerződése, a sikerek és a közös múlt ellenére sem lehet olyan könnyen hátat fordítani egy klubnak.

A beszélgetésből nem maradhatott ki Maradona szeretett Bocája, a Boca Juniors sem, amelyben karrierje során kétszer is megfordult: 1981-ben és 1982-ben 40 meccsen 28 gólt lőtt – nem csoda, hogy világrekordot jelentő összegért cserébe vitte el a Barcelona –, majd 1995 és 1997 között 30 bajnokin hét gól jutott neki még. A korábbi klasszis örömmel mondta, végre előrelépést lát a klubnál, az argentin futball pedig sokat profitálhat még abból, hogy a Boca és a River Plate rivalizálása újra a régi időket idézi. „A River hosszú ideje dolgozik együtt Marcelo Gallardóval, Miguel Rosso hasonló stabilitást hozhat a Bocának.”

A szerző azt is megkérdezte a 60 esztendős Maradonától, mi az, amire még vágyik az élettől? A lanúsi favellák között, mélyszegénységben nevelkedett Diego válasza arról tanúskodik, megpróbáltatásai során sem felejtette el, honnan indult.

„Azt kívánom, hogy minden argentin egészséges legyen. Hogy a pandémia mihamarabb legyen a múlté és egész Argentína továbbléphessen. Csodálatos országunk van, és hiszem, hogy az elnökünk képes lesz kivezetni minket ezekből a nehéz pillanatokból.”

„Nagyon elszomorít, amikor olyan gyereket látok, akinek nem jut elég étel. Tudom, milyen az, amikor gyerekként éhes vagy és akár napokig nem tudsz mit enni. Ez nem fordulhat elő újra a hazámban. Éppen ezért ezt kívánom az argentinoknak: legyenek boldogok, legyen munka és bőséges étel mindennap mindannyiuk számára.”

Diego Armando Maradona életének 61. évében, otthonában, szívrohamban hunyt el. Az egykori világklasszis előtt tömegek rótták – s róják – le tiszteletüket. Hazájában háromnapos nemzeti gyászt hirdetett a kormány.