Ízelítő a gyűjteményből:
A lányomnak vécére kellett mennie
Arsenal–Sunderland 2–1, Premier League, 2011–12
A „papa, ki kell mennem a vécére” bejelentés természetesen nem szokatlan egy hatéves szájából. De kissé idegesítő, ha korábban már körülbelül nyolcszor megkérdezted a kis hatévest, hogy kell-e pisilnie, mielőtt elfoglaltad a helyed az Arsenal Sunderland elleni hazai meccsén. Amint a játékvezető elindította a mérkőzést, mi célba vettük a mosdót, átverekedve magunkat a tömegen. Hirtelen hatalmas őrjöngés támadt: Robin van Persie egy percen belül megszerezte a vezetést. Őrület. Meglehetősen erőltetetten folytatódott a játék, de mivel a Sunderland kiegyenlített, a két csapat ismét egymásnak feszült az utolsó tíz percben. Aztán a kis hatévesnek ki kellett mennie megint. Átvágunk a tömegen újra. Ismét őrjöngés a hazai oldalon. Robin van Persie belövi a győztes találatot. „Hatalmas gól volt” – tájékoztat a segítőkész szomszédom, miközben visszaülünk a helyünkre, és lefújják a meccset. „Apa, itt semmi sem történik. Miért bámulod mindig az Arsenal meccseit?” – panaszkodik unottan a kis hatéves, aki azóta sem jött el velem újra.
Jon Spurling, Arsenal-szurkoló
Egy pasas pucér képeket mutogatott nekem a barátnőjéről
Franciaország–Skócia 0–1, vb-selejtező, 2007A Tartan Army, azaz a skót válogatott szurkolói megtudták, hogy a franciák nem adtak el sok jegyet a találkozóra, ezért lehetőségük nyílt online jegyvásárlásra, aminek az lett a következménye, hogy a stadion minden pontján felbukkantak a skót drukkerek. Én sem tudtam a skót szektorba jegyet szerezni, így távol a társaimtól, egy Doogie nevű tipikus vörösessárga, elhízott, részeg skót mellett találtam magam. A félidőben, nulla nullánál beszélgetni kezdtem vele, és elmesélte, hogyan megy majd vissza Párizsba, hogy megkérje a barátnője kezét. A beszélgetésünk többször megszakadt, majd újraindult, ahogy valami izgalom támadt a pályán. Amint egyszer Craig Gordon kiöklözött egy lövést, cinikusan megjegyeztem, hogy biztosan gyönyörű lány lehet a kedvese. Doogie a képembe nyomta a mobilját, és kért, hogy nézzem meg. Ahogy rápillantottam, hogy lássam a legalább 120 kilós, meztelen, Jimmy Krankie-hasonmást, aki a nője, a stadion felzúgott, én pedig kihagytam James McFadden győztes gólját, a skót futball akkori legnagyobb sikerét. Doogie megölelt, és közölte, hogy imád, én pedig, hogy őszinte legyek, a meccs végére talán össze is házasodtam volna vele.
Scott Ross, skót szurkoló
Apám el akarta kerülni a tömeget
Anglia–Görögország 2–1, vb-selejtező, 2001
Ez egyike a labdarúgás „hol voltál akkor?” nagy pillanatainak: hol voltál akkor, amikor David Beckham az utolsó pillanatban szabadrúgásból gólt lőtt a görögöknek, biztossá téve ezzel a kijutást a 2002-es vébére? Azt kellene válaszolnom, hogy a pályán ünnepeltem a többi angol szurkolóval együtt. De ehelyett azt kell mondanom a barátaimnak, hogy éppen az Old Trafford parkolójában sétáltam. Kihagytam azt, ami életem egyik legnagyobb pillanata lehetett volna, mert apám „el akarta kerülni a tömeget”. Amikor hallottuk, hogy felzeng az angol közönség, olyan háborút indítottam apám ellen, amilyet csak egy tizenegy éves tud. Hogy valaha megbocsátottam-e neki? Nem. Rendszeresen emlékeztetem rá. „Miért kellett korábban elindulni? – kérdezem mindig. – Mi volt otthon, ami fontosabb volt a meccsnél?” Ő pedig csak néz rám válasz nélkül, összetörve. Tudja, hogy hibázott. Azóta sem mentem ki futballmeccsre.
Lee Warner, angol szurkoló
A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!