FIFA-gála: Ha a helyzet úgy hozza, rögtönzök a színpadon – Zsóri

– Olvasta lapunkban az Álvaro Arbeloával készült interjút?
– Igen – felelte a 2019. február 16-án, a Ferencváros elleni mérkőzés 93. percben győztes gólt szerző, a gyönyörű ollózásával Puskás-díjra jelölt18 esztendős Zsóri Dániel, aki még a Debrecen színeiben talált a zöld-fehérek kapujába, de már a Mol Fehérvár FC játékosaként vesz részt a milanói Scalában rendezendő hétfői FIFA-gálán. – Amennyire meglepett, hogy Lionel Messiével és Juan Fernando Quinteróéval szemben az én gólomat találta a legszebbnek, annyira örültem neki. Mégiscsak egy világ- és kétszeres Európa-bajnok vélekedett úgy, hogy nekem járna a Puskás-díj.

– Egyetért vele?
– Ez nehéz kérdés.

– Akkor úgy kérdezem: ha önnek kellene a győztesre szavaznia, ki vihetné haza a trófeát?
– Zsóri Dániel... De tényleg nehéz eldönteni, a háromból melyik a legszebb. Már az megtisztelő volt, hogy jelöltek a díjra. S ez az érzés csak fokozódott, amikor bekerültem a legjobb három közé. Önmagában az, hogy hétfőn résztvevője lehetek a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ünnepségének, hatalmas boldogsággal tölt el. Örülnék, ha méltónak találnának az elismerésre, de ha nem, akkor sem lehetek csalódott, sőt.

– Ha nem tévedek, egyszer-kétszer megnézte a riválisok góljait. Megtenné, hogy szakértőként elemzi őket?
– Messi gólja klasszis megoldás, ez tőle nem meglepő. Zseniális, ahogy megrúgja a labdát, amely a lécről kerül a gólvonal mögé. Ennél jobban aligha lehetett volna kivitelezni, más lapra tartozik, hogy ő szerintem minden évben rúg öt hasonlóan szépet, talán még szebbet is. Ami Quintero gólját illeti, szabadrúgásból született, a jobb oldalról, nem éppen optimális szögből. Nehéz onnan berúgni a labdát, ahonnan neki sikerült, különösen a rövid felsőbe, igaz, egy jó kapusnak nem illik onnan gólt kapni... Mindamellett gyönyörű gól volt.

– És a harmadik?
– A saját gólomról nem könnyű beszélni. Maradjunk annyiban, nekem örökre emlékezetes.

– Van önben izgalom a gála előtt?
– Most még nincs. Hétfőn valószínűleg már lesz.

– Járt már Milanóban?
– Még nem. Júliusban eljutottam Olaszországba, de csak Alessandriába, ahol a Torino elleni Európa-liga-selejtezőt játszottuk. Akkor nem gondoltam volna, hogy két hónap elteltével egészen más okból visszatérhetek az országba.

– Mit lehet tudni a részletekről? A FIFA magángépet küld önért?
– Nem, dehogy! A menedzserem, dr. Horváth Zsolt és a klub sajtóosztályának két munkatársa kísér el, a menetrend szerinti járattal kelünk útra hétfő reggel. A tervek szerint dél körül érünk a szállodába, a délutáni programot még nem ismerem, de az estit igen: impozáns gálán veszek részt.

– A jeles alkalomhoz milyen öltözet dukál?
– Egy vadonatúj sötétkék öltöny. Csütörtökön lett kész, nagyon tetszik. Igyekszem megadni a módját, szeretnék elegáns lenni. Ünnepként tekintek az eseményre, büszke vagyok rá, hogy ott lehetek. Noha az a gól az én nevemhez fűződik, tisztában vagyok vele, sokak segítsége kellett, hogy idáig jussak.

– Ez már-már úgy hangzott, mint egy köszönőbeszéd...
– Azt azért még nem fogalmaztam meg. Ha a helyzet úgy hozza, rögtönözök a színpadon.

– Milyen nyelven?
– Minden bizonnyal magyarul. Messi is spanyolul szokott beszélni. Három éve, amikor a malajziai győztes a telefonjáról olvasta fel az angol szöveget, furcsa volt – nem szeretnék hasonló szituációba kerülni.

– A többi vendég érkezéséről van híre? Lionel Messi és Cristiano Ronaldo ott lesz?
– Remélem, igen. Jó lenne velük találkozni. A világ két legjobb futballistája, bár nálam Cristiano Ronaldo áll a képzeletbeli dobogó felső fokán. Ő volt az első Puskás-díj nyertese, az Év férfi játékosa díjra ezúttal is jelölt. Miatta is lettem Real Madrid-szurkoló, és immár miatta is drukkolok a Juventusnak. Számomra meglenne a varázsa annak, ha mindketten győztesként térhetnénk haza.

– Gyakran eszébe jut a nap, amikor a Fradi kapujába ollózta a labdát?
– Igyekszem minél kevesebbet gondolni rá. Félreértés ne essék, fantasztikus pillanatokat éltem át, a karrieremben mérföldkövet jelentett, hogy az első élvonalbeli meccsemen győztes gólt értem el, csakhogy azóta eltelt több mint hét hónap. Én lezártam magamban azt a fejezetet, csak akkor beszélek róla, ha kérdeznek. Tizennyolc évesen nem vallhatom magam rutinos játékosnak, ám azt már megtanultam, a múltból nem lehet megélni a pályán. Attól még, hogy februárban lőttem egy szép gólt, szeptemberben nem leszek kezdő, a játéklehetőséget csak akkor kapom meg, ha hétről hétre kiérdemlem. Jól érzem magam Fehérváron, minden segítséget megkapok ahhoz, hogy minél hamarabb beilleszkedjek, egyedül azt sajnálom, hogy kisebb sérülés miatt még nem sokat edzhettem a csapattal. Ha minden jól megy, a jövő héten már teljes értékű edzésmunkát végezhetek, remélem, egy-két hét múlva bemutatkozhatok a Fehérvárban.

– Puskás-díjasként?
– Meseszerű lenne...