Hogyan szerződött le az angol válogatott kapusa? Naná, hogy részegen…

ADD A SZAVAD!
Andreas Köpke – FC Barcelona, 1996

A zseniális német kapus, Andreas Köpke karrierje csúcsán, 1996-ban, friss Európa-bajnokként megegyezett a VfB Stuttgarttal. A svábok egy sajtóeseményen büszkénbe is mutatták őt. Azonban a kapus menedzsere másnap kapott egy jó ajánlatot (évi egymillió euró mai pénzben) az FC Barcelonától, ezért jogi logikátlanságokra hivatkozva vissza akarták vonni stuttgarti aláírásukat. Hosszas cirkusz után ez sikerült is, de a türelmetlen katalánok megvették közben Vítor Baiát, 6.5 millió euróért – Köpke sem panaszkodhatott, mert elvitte az Olympique Marseille, amely 300 ezer eurót adott érte az Eintracht Frankfurtnak.

A remek brazil középpályást, Émersont 2004-ben majdnem eladta az AS Roma a Real Madridnak, a játékos ügynöke és klubja mindenben megegyezett a kérővel, de közbeszólt a futballista, hogy már szavát adta a Juventusnak, miszerint ott folytatja, tessék őt szépen oda eladni. Két évre rá aztán már onnan vették meg a madridiak Émersont, meg is bánták.

Mathieu Flamini ellenben hiába adta a szavát az Olympique Marseille-nek 2004-ben a hosszabbításra, mégis az Arsenalhoz írt alá – az angolok megúszták egy 480 ezer eurós büntetéssel, de így is ingyen szerezték meg őt. Flamini később is remek érzékkel tárgyalt, volt, hogy évi ötmillió euróért üldögélt a Milan kispadján. Talán ezért is lehet hamarosana világ egyik leggazdagabb embere…

Nem mindenki önként másította meg a szavát. Kardos József szerződése 1984-ben lejárt (de hol volt még a Bosman-szabály?), egymillió forintot kért érte az Újpesti Dózsa, ez sokak számára aprópénz volt már akkor is. A legügyesebb udvarló a győri Rába ETO volt, amely lakással és magas prémiummal csábította a házas, és már második gyermekét tervező, ám egy nagyon kis lakásban szorongó középpályást. Kardos elszánta magát: zöld-fehérbe öltözik, mondván, már Győr a magyar futball fővárosa (és egyébként is összerúgta a port edzőjével, Temesvári Miklóssal), júliusban leutazott néhány edzésre Győrbe – ez nagy hiba volt, mert augusztus elsejéig élt még a dózsás szerződése.

Erre hivatkozta az újpesti vezetők és az MLSZ kétéves eltiltással fenyegetőztek, és ugyan Kardos tartotta magát egy darabig, a bajnokság kezdete után aláírta új, négyéves szerződését a fővárosiakhoz.

A Kardosért Győrbe teherautót küldő, őt hazaköltöztető Dózsa-vezetők aztán feltették a gumibotot a teljesítményükre: Bene Ferenc gellérthegyi szolgálati lakását akarták elvenni Kardosnak, akiben volt annyi tartás, hogy nem akarta kisemmizni az otthonára vagyont költő legendát.

Kardos annak idején egy négyes csere keretein belül került a Dózsához Salgótarjánból,de csak azért, mert a debreceni vezetőkkel megegyezett ugyan, ám mivel a vasútállomás mellett kapott volna egy lepukkant vasúti szálláson egy szobát, így nem oda igazolt. Később Nagy Antal elhívta Svájcba, Yverdonba, de ott Kardos néhány edzés után egyszer csak gondolt egyet, és hazautazott. 1998-ban kinevezték a Haladás vezetőedzőjének, de családi okokra hivatkozva visszalépett.

1989-ben az Ascoli eladta remek csatárát, Bruno Giordanót a másodosztályú Torinónak, de a hír hallatán a torinói vezetőedző és a csapat néhány játékosa hevesen tiltakozott. Giordano értett a szóból, aláírt inkább a Bolognához. Hiába no, ilyen névvel értenie kell az embernek a tömeghangulathoz… A korábbi Napoli-ikon később bundabotrányba keveredett, majd edzőként vezette a Tatabányát is!

Nagy kedvencünk David „Káosz és Zűrzavar” James, aki 2010-ben annyira berúgott, hogy alkoholmámora közben leszerződött a Bristol Cityhez (korábban a Tottenhammel, a Portsmouth-szal, a Sunderlanddel, a Celtickel és a Fulhammel tárgyalt). A kapus mentségére szóljon, hogy az esküvője utáni napon került sor erre az aktusra. Is…

„Azon gondolkodtam, hol folytassam, közben zajlott az esküvőm szervezése. Reggel telefonon kerestek egy ismeretlen számról, és általában nem válaszolok ezekre a hívásokra, de mivel még mindig részeg voltam, így felvettem. Nagy meglepetésemre a vonal másik végén Steve Coppell volt…” – idézte fel töredékes emlékeit maga a kapus. Aki nem is járt olyan rosszul, mint amikor elvált előző nejétől, mert amiatt később magáncsődöt jelentett, lévén több millió eurója úszott el a válás során.

Az volt csak a drága aláírás…

CHARLIE ÉS A TELEFONGYÁR
Charlie Adam – Tottenham, 2011

2011 januárjában igen közel állt a fáradhatatlan középső középpályás, hogy a Blackpooltól a Tottenhamhez igazoljon. A klubok, a játékos és az ügynökök már mindenben megegyeztek egymással, csak éppen az eladó fél egyik vezetőségi tagját nem lehetett elérni egy szükséges aláírásért. Mint később kiderült, a derék vezető nagyon várta már a régóta esedékes hívást, csak éppen elfelejtette bekapcsolni a nemrégiben vett telefonját. Amikor végre kapcsolt (a telefon is), már késő volt, két perccel kifutottak az átigazolási határidőből. A derék skót a következő nyáron a Liverpoollal vigasztalódhatott, bár ott hamar kitelt az ideje – amikor Adam a kútba esett üzlet utáni idényekben lerúgta a sarkantyúsok közül Gareth Bale-t, Scott Parkert és Paulinhót is, akkor már nem egy új karrierállomást, hanem kiadós verést ígértek be neki a londoniak. És mindezt egy vacak telefon miatt!

Jóbarátok

EZEK A ZDENEKEK…
Pavel Nedved – PSV Eindhoven és MSV Duisburg, 1996

A későbbi aranylabdás a kilencvenes évek derekán „csak” egyike volt a legtehetségesebb cseh futballistáknak, de a forrófejű játékos szemet szúrt a PSV Eindhovennek. A hollandok előszerződést kötöttek Nedveddel és ügynökével, Zdenek Nehodával, ám egy másik Zdenek, Zeman korábban kapacitálta már a Laziót, hogy vegye meg honfitársát, de sokallotta a klub az 500 ezer eurós vételárat – aztán a nyári Európa-bajnokságon remekelt a szőke középpályás, az olaszok ellen is, és akkor már vitte volna a Lazio.

Nedved végül kihátrált PSV-szerződéséből (csak annyit mondunk: Mino Raiola…), a rómaiak 3.5 millió eurót fizettek érte – Nehoda meg csavart még egyet az ügyön, hogy ne kelljen a játékos nevelőklubjának, a Skoda Plzennek átutalni a korábbi megegyezés szerint járó harminc százalékot, fillérekért eladták a labdarúgót a Kassának (a tulajdonos Rezes-klán közös volt akkoriban a Sparta Prahával, Nedved csapatával), aki onnan került a Serie A-ba. A plzeniek végül csak kipereltek maguknak egy jó egymillió eurónyi összeget.

Még érdekesebb, hogy a torna előtt az MSV Duisburg megvehette volna Nedvedet szinte fillérekért, de valamiért meg akarta várni az Eb végét, egyesek szerint abban bíztak a németek, hogy Nedved és a cseh csapat leszerepel a tornán…

Ahhoz sem sok kellett, hogy Nedved később ne a Juventushoz igazoljon: egy évvel a torinói költözés előtt, 2000-ben éppen annyit kínált érte a Manchester United, azaz 41 millió eurót, amennyiért a Juve végül megvette, a játékos évi hárommilliós bérét megduplázták volna az angolok – csak éppen akkor még nem adta el őt a Lazio.

RUHÁT ÉRDEMELNE A SZAKVEZETŐ!
Bozsik József – Kecskemét, 1945
Raduly József – Ferencváros

Kő András írja Bozsik című könyvében, hogy a Kecskemét szerette volna leigazolni 1945-ben az akkori húszesztendős Bozsik Józsefet, de a játékos egy öltöny ruhát és egy kabátot kért aláírásáért.

„Nem éri meg – mondták a bölcs kecskeméti vezetők. – Még egy kicsit tanuljon futballozni!”

A nagy karmester fia sem akármilyen okból nem lett honvédos…

A Ferencváros (pontosabban a Bp. Kinizsi) akkori illetékese sem lehet büszke arra, hogy 1953-ban nem adtak meg egy öltözet ruhát az egyébként szovjet hadifogságból megtért Raduly Józsefért. A Vasasnál bezzeg tudták, mekkora kincs jelentkezett náluk, nemhogy ruhákat, egy lakást is kiutaltak a számára.

SOROZATUNKAT FOLYTATJUK!