FFT: hogyan zajlik egy edzőbuktatás?

Három bajnoki címet is nyert a csapatával, és a klub mindenkori legnagyobb vezetőedzőjeként kezdték emlegetni, de még ez sem számított aztán. Hiába néztek fel rá a szurkolók, a játékosok nem tisztelték többé.

„Magamtól biztosan nem mondok fel, megvárom, amíg kirúgnak” – mondta néhány héttel azt megelőzően, hogy sorsa végleg eldőlt volna. A klub vezetősége nem győzött mentegetőzni.

„Tekintettel ragyogó eredményeire a főnökök vonakodva hozták meg a döntést – szögezték le nyilatkozatukban. – De a játékosok már nem bíznak meg benne, és nem is tisztelik.”

Stan Cullis az angol futball történetének egyik legjobb csapatát rakta össze, ennek ellenére mégis kirúgták a Wolverhampton Wanderers éléről. Ezzel a klub nagy korszaka véget ért.

Billy Wright és társai segítségével Cullis együttesét még a világ legjobbja címre is jelölhették volna, amikor 1954-ben nem hivatalos meccsen legyőzte a Honvédot. A Molineux Stadion egyik lelátója a mai napig az egykori menedzser nevét viseli.

Amikor azonban Cullis sztárjainak fénye a ’60-as évek elején elkezdett ragyogni, minden szétesett. A játékosok Anglia-szerte kezdtek felértékelődni, mivel akkoriban törölték el a bérük maximalizálását – ez is hozzájárult, hogy a nagy fegyelmet megkövetelő Cullis hatalma megingott.

Annak, hogy a vezetőedző elveszíti a futballistái bizalmát, nagyon jól látható jele van: romlanak az eredmények.

„Ha játéklehetőséget kapsz, jól megy minden, és jönnek a sikerek. Azt gondolod, hogy a menedzsered a legnagyobb a világon – mondja az angol válogatott egykori csatára, a jelenleg kommentátorként tevékenykedő Michael Owen. – Ha viszont nem nyer a csapat, előbb-utóbb valaki meg fogja kérdezni, hogy miért pont ez volt a taktika, és miért játszhatott az a labdarúgó, akinek nem kellett volna. Amint elkezdődik a tekintélyvesztés, beindul a spirál, és nincs megállás.”

Az ilyesféle események gyakran a leghíresebb edzőket sem kímélik. Roy Hodgson például hét bajnoki címet nyert Svédországban, a legjobb 16 közé vezényelte Svájc válogatottját az 1994-es világbajnokságon, és az Interrel is UEFA-kupa-döntőt játszott, mielőtt 1997-ben a Blackburn Rovershez került volna. Első idénye közepén együttese a második helyen állt a Premier League-ben. Végül a szintén szép eredménynek számító hatodik pozícióban végzett, és ezzel indulhatott az európai porondon is. Viszont a második évad őszén kieső helyen álltak, és a hangulat megváltozott az öltözőben. Mivel nem akart önként felmondani, a későbbi angol szövetségi kapitányt kirúgták.

A terjedelmes cikk teljes hosszában elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!