Még Mourinho is elmosolyodott részeg csapata láttán

Egy fiatal, jóképű, lehengerlő edzővel találkozott Portóban Buzsáky Ákos: a később trófeahalmozóvá váló José Mourinho ráadásul nemcsak a taktikához értett, hanem az ittas játékosokat is jól kezelte.

„Amikor kétezerkettő nyarán a klubhoz szerződtem, a Porto éppen Franciaországban edzőtáborozott, így ideiglenesen a második csapattal készültem – idézte fel az emlékeket a 20-szoros válogatott Buzsáky Ákos, aki a 2002–2003-as, bajnoki címmel és UEFA-kupa-győzelemmel végződő idényben dolgozott együtt az FC Portónál az akkor még edzői pályája elején járó José Mourinhóval. – Azt mondták, amikor a csapat visszatér, egy nagyon ambiciózus, fiatal edzővel találkozom, aki remekül ért a játékosok nyelvén, és ígéretes karrier előtt áll. Az első találkozás? Egyáltalán nem robusztus alkat, egy vékony, sármos fiatalembert láttam magam előtt, de amikor megszólalt... Tanítani kellene, ahogy a játékosaihoz szólt, ittuk a szavait, hatalmas tekintélye volt, különleges aura vette körül. Az a fajta edző, akire azonnal felkapják a fejüket az emberek, ha besétál a terembe. Nem a megjelenése, hanem a kisugárzása miatt. Ez pedig nem tanulható, ez vagy megvan valakiben, vagy nincs."

A portugálnak nemcsak karizmája, hatalmas szakmai tudása is volt, és kiváló érzékkel alakította ki az edzői stábját. Olyan szakembereket gyűjtött maga köré, akik hasonlóan gondolkodtak a futballról. A labdarúgóit pedig elképesztő fanatizmussal ösztönözte.

„Harminckilenc éves volt, amikor kinevezték a Porto élére, az idősebb játékosokkal szinte egy generációhoz tartozott – folytatta Buzsáky Ákos. – Emiatt értelemszerűen több labdarúgóval is azonos volt az érdeklődési köre. A pályán kívül is megtalálták a közös hangot, de az edzéseken és a meccseken egy percig sem volt kérdéses, ki a főnök. Az egyik legnagyobb erénye, hogy olyan játékosokat tud motiválni, akiket rajta kívül senki. Nézzék meg, hogy Frank Lampard, Didier Drogba vagy John Terry melyik edzőnél nyújtott olyan teljesítményt, mint amikor ő ült a Chelsea kispadján. Marco Materazzit senkinek sem kell bemutatni, a kőkemény hátvéd mégis elsírta magát, amikor José Mourinho elhagyta az Intert. Mivel mindig is játékospárti edző volt, ért ahhoz, hogy maga mellé állítsa a futballistákat, akik tűzbe mennek érte."

A Manchester United jelenlegi menedzsere a sikerei mellett idővel a nyilatkozatai, valamint az ellenfél vezetőedzőivel vívott szópárbajok miatt is a figyelem középpontjába került.

„Nem mondanám nagyképűnek vagy arrogánsnak, szerintem csak őszinte. A pályán kívül felettébb csendes, nem az a típus, aki üvegvázákat tör otthon. De ahogy a játékosainak, a sajtó munkatársainak is kendőzetlenül elmondja a véleményét. Nem gondolom, hogy többet üzenget a kollégáinál, de ha ő tesz egy csípősebb megjegyzést, arra azonnal ugranak az újságírók, míg másoknál talán le sem írják. Velem is mindig őszinte volt, fiatal játékosként többször lehetőséget kaptam tőle, az idény végén pedig megkérdezte, mit szeretnék: maradni vagy kölcsönben futballozni. Rám bízta a döntést, én pedig a több játéklehetőség miatt elfogadtam az Académica Coimbra ajánlatát. Ha maradok, ma vélhetően Bajnokok Ligája-győztes játékosnak vallhatnám magam."

A topcsapatokban futballozó klasszisokat nem pusztán hangzatos öltözői beszédekkel, valamint váratlan taktikai húzásokkal lehet megnyerni, hanem a játékos és edző között folyó különmeccseken is. Egyszer úgy esett, hogy a többek között Vítor Baíával, Ricardo Carvalhóval, Decóval és Jorge Costával felálló Porto programjában napi két edzés szerepelt, a délelőtti gyakorlás után pedig a labdarúgók átvonultak ebédelni az edzőkomplexum közelében álló étterembe.

„Portugál szokás, hogy a kávét nagyjából huszonöt százalékos alkoholtartalmú borral öblítik le. Nos, a játékosok egy része ebből lehúzott nyolc-tíz adagot, és mire visszaértünk az edzőközpontba, a fél csapat be volt rúgva. Az öltözőben mindenkinek ki volt készítve a kitisztított felszerelése, amelyeket nagy jókedvükben összefújtak borotvahabbal, majd elindultunk a pályára. Volt, aki alsónadrágban és stoplisban várta a második edzést, más papucsban ment ki, akadt, aki egy szál pólóban.

A délutáni kezdés időpontjában ez a kép fogadta Josét, aki végignézett a csapaton, majd elmosolyodott. Pénzbüntetés és fegyelmi helyett csak annyit mondott, hogy mindenki használja ki az edzőközpont wellnesshelyiségeit. Akinek izzadnia kell, az menjen a szaunába, aki szeretne felfrissülni, az üljön a pezsgőfürdőbe, a masszőrök is rendelkezésre állnak, de másnap reggelre mindenki tegye rendbe magát. A következő napon szóba sem került az eset, mi is tudtuk, hogy ilyen többet nem fordulhat elő. Ezek után viszont meghaltunk érte a pályán. A játékosok csínytevései az edzőt is próbára teszik, ő viszont tovább növelte a tekintélyét a csapat előtt. Egyszerűen olyan környezetet és hangulatot teremt, amiért a végsőkig küzdesz, és mindent megteszel, hogy ott maradhass."