Werner és társai: bizarr cserék kutyától jegygyűrűig

Mielőtt azonban a rövid listánknak nekivágnánk, rögzítsük a szikár tényeket: Timo Wernert a hivatalos indoklás szerint azért kellett lecserélni, mert a hatalmas zajtól keringési zavarok léptek fel szervezetében.

Ezen persze nincs mit csodálkozni, ha az ember csak egy kicsit is képben van a zajszennyezés mibenlétével, vagy valamelyest ismeri a Besiktas szurkolótáborát. A fekete sasok drukkerei ugyanis a világ egyik leghangosabb szurkolótáborát adják, a Guiness rekordok könyve szerint gyakorta 141 decibel hangerővel biztatják a csapatukat.

Nos, ami a zajszennyezést illet: az egészségügyi terhelési határérték 65 decibelnél kezdődik, 90 decibel fölött károsodnak a hallószervek 120 fölött pedig már fizikai fájdalmat okoz a zaj. Így aztán igazán könnyen elképzelhető, hogy Wernernek kedd este valóban fizikai problémát jelentett a török drukkerek okozta hangzavar.

Ami pedig a további bizarr, extrém, különleges okból végrehajtott cseréket illeti: a teljesség igénye nélkül összeállított listánkon kiskutyától kezdve a jegygyűrűig, egész sor meghökkentő okot találtunk cserékre.

Ott van például a svájci Paulo Diogo, aki 2004 decemberében a svájci élvonalban szereplő Servette játékosaként a 87. percben gólpasszt adott a Schaffhausen ellen, majd a gólöröm során felmászott a kerítésre. Akkoriban még nem volt kötelező megválni az ékszerektől a pályára lépő játékosoknak, így a néhány héttel korábban megházasodott Diogo viselte is a jegygyűrűjét, ami azonban beleakadt a kerítésbe és félig letépte a játékos gyűrűsujját.

A tragédiában a komédia: a mérkőzés játékvezető túlzott gólöröm miatt Diogónak sárga lapot adott – holott a játékos a legkevésbé ünnepelt, sokkal inkább a leszakadt ujját kereste. Megtalálta később, de orvosi tanácsra visszavarrás helyett az amputáció mellett döntöttek.

Diogo később visszatért a pályára és folytatni tudta a karrierjét, nem úgy Chic Brodie, akinek egy pályára futó kutya zárta rövidre profi pályafutását. A skót kiválóság több mint 200 mérkőzésen szerepelt a Brentfordnál a '60-as évek második felétől, amikor 1970 novemberében egy Colchester elleni találkozón felbukott egy pályára szaladó kutyában, és szétszakadtak a térdszalagjai. Az idény végén ugyan védett még néhány meccset az akkor harmadosztályú klubnál, ám 1971 őszétől már csak amatőr, és félamatőr csapatoknál szerepelt.

Egy másik kapus, az egyszeres angol válogatott, Alex Stepney az 1973–74-es idényben lett bizarr sérülés áldozata: az idény végén a másodosztályba kieső csapat védelme a Birminghami elleni egyik mérkőzésen olyannyira szervezetlen volt, hogy Stepney a szokásosnál vehemensebben esett neki a hátsó alakzatnak. A nagy üvöltözésben aztán kiugrott a kapus állkapcsa, ami a futballpályákon meglehetősen ritkán előforduló sérülés.

Még egy kapus, aki különleges okból kellett elhagyja a pályát: Richard Wright, az Everton kétszeres angol válogatottja 2006. február 8-án a Chelsea elleni mérkőzést megelőző bemelegítés során figyelmen kívül hagyott egy a kapujában elhelyezett táblát: „Ne használják bemelegítéshez!" – szólt a figyelmeztetés. Ugye kitalálják kedves olvasóink, hogy Wright a kapufán függeszkedve mire esett rá és min ficamította ki a bokáját, ami után nem is tudta vállalni a meccset?

A svéd Adam Lindin Ljungkvist esete némiképpen más helyzet, hiszen őt nem lecserélték, sokkal inkább kiállították. A Järna SK tartalékcsapata és a Pershagen SK mérkőzésén fent nevezett balhátvédnek azért mutatta fel a második sárga lapot, s vele a pirosat is a játékvezető, mert súlyos szélgörcsök kínozták, s ő ezen kínzó szeleknek nem átallott hangosan teret engedni.

A játékvezető sportszerűtlen magatartásként, szándékos provokációként könyvelte el a bélgáz indukálta kiállítást a találkozó jegyzőkönyvébe. Ljungkvist később elárulta, enyhe gyomorrontással lépett pályára, ezért kaphatta meg a piros lapot a játékvezetőtől, kinek neve: Dany Kako…