„Csak a filmekben történnek ilyesmik – elevenítette fel a történteket Csörgő Gyula, az egyházkarcsai klub elnöke. – Még a hét elején megrendeltük az autóbuszt egy dunaszerdahelyi vállalatnál. A diszpécser még rá is kérdezett, hogy melyik községbe szeretnénk utazni, mert az országban két ilyen nevű falu is van. A találkozó napján időben megérkeztünk Podlužanyba, ám meglepetésükre még a hálók sem voltak felszerelve a kapukra. Ekkor vált világossá, hogy máshol, a Bánovce nad Bebravou közelében fekvő Podlužanyban vagyunk. Voltaképpen háromszáz kilométert tett meg a csapat fölöslegesen.”
A csallóközi egyesületnek nem marad más hátra, mint kifizetni az út kiadásait és tetejébe a szövetség által kiszabott bírságot is.
Egy kis Wikipédia: a két azonos nevű, szinte kizárólag szlovákok lakta településnek a 19. század végéig a magyar neve is azonos volt (Podluzsány), de ma már az egyiket (történetünk rossz úti célját) Bánluzsány, a másikat Berekalja néven emlegetik.