Fotó: Action Images
A '98-as világbajnok huszonkettő
Fotó: Action Images
A '98-as világbajnok huszonkettő
Egy évtizede, 1998. július 12-én rendezték a franciaországi világbajnokság döntőjét, ahol a hazai „kékek” Zinedine Zidane két és Emmanuel Petit egy góljával 3–0-ra legyőzték a címvédő Brazíliát.
A Nemzetözi Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala Aimé Jacquet győztes csapatának huszonkét játékosát vette számba: emlékezve, elemezve és pályafutásukat összegezve.
Akik még mindig „hordják a stoplist”
Az évről évre csökkenő számú aktív játékosok közül jelenleg még öten „hordják a stoplist”. David Trezeguet és Thierry Henry esetében ez nem csoda, hiszen ők ketten a diadal időpontjában csupán húszévesek voltak.
A népszerű „Titi” már 45-ször volt eredményes a válogatottban, ezzel pedig Michel Platinit is megelőzve (aki időközben UEFA-elnöki pozícióig vitte) a válogatott történetének legeredményesebb játékosává avanzsált. „Trezegol” ezzel szemben – miután Raymond Domenech szövetségi kapitány az (amúgy rosszul sikerült) Európa-bajnokságon nem vette számításba, majd szerződést hosszabbított – a napokban mondta le a válogatottságot. Neki sem kell azonban szégyenkeznie pályafutása miatt. A Juventusban már régen megdöntötte Platini eredményességi rekordját, és csupán 12 gól hiányzik, hogy összességében is utolérje a klubcsapatokban 224 gólig jutó legendát.
Patrick Vieira – csekélység – több mint száz válogatottságig jutott, és csapatkapitányi szalagig az Arsenalban, majd miután a Juventusszal elvettek tőle egy scudettót, az Inter legújabbkori sikereinek egyik letéteményese lett (két bajnoki cím az elmúlt két szezonban).
Ugyancsak az Arsenal jelentette Robert Pires pályafutásának csúcsát is, aki jelenleg a Spanyolországban bajnoki második helyezett Villarrealban éli sokadvirágzását. Lilian Thuram ugyanakkor ott volt a kudarcot hozó Eb-n, ám így csúcstartóként, 142-szeres(!) válogatottként vonult vissza a nemzeti tizenegytől.Fölfelé buktak, avagy akik a pálya mellett maradtak
A 1998-as csapat kapitányáról sokan mondták már akkoriban is, hogy edzőként is megállja majd a helyét. Valóban. Didier Deschamps, mert róla van szó, kiváló munkát végzett a Monacónál, 2004-ben meglepetésre BL-döntőig vezette a franciákat, majd egy igazi nagycsapthoz szerződött. A Juventusszal egy éve simán megnyerte a Serie B-t , de a szezon végén elvált a „zebráktól”. Az utóbbi időben Domenech utódjaként rebesgették, de úgy tűnik, a szövetségi kapitányi címre várnia kell még ideig-óráig.
Laurent Blanc edzőként első nagy kihívása előtt áll, miután nemrégiben megkapta a bordeaux-i kispadot. Az „elnöknek” van miből merítenie, hiszen húszéves pályafutása során 665 bajnoki és 97 válogatott mérkőzést vívott meg.
Két kapus, Bernard Lama és Lionel Charbonnier is a pálya szélén dolgozik manapság. Lama öt hétig volt Kenya szövetségi kapitánya, mielőtt (Vieirával közösen) átvette egy szenegáli futballakadémia irányítását. Charbonnier Tahiti szövetségi kapitányaként tevékenykedik. Bernard Diomede jelenleg is edzőnek tanul, míg Vincent Candela manapság játékosügynökként segíti egykori „munkatársait”.
Továbbra is családon belül
Az egykori támadó középpályás, Youri Djorkaeff sem szakadt el a futballtól, gyermekkori csapatának elnöke lett. Szinte családi vállalkozásként vezeti a klubot, hiszen az Union Generale Armenienne de Decines-nek (Lyon külvárosában) a bátyja az alelnöke, édesapja pedig a menedzsere.
Marcel Desailly is „családon belül maradt”. Az ő nagy családja az AC Milan, és a rossonerik megfigyelőjeként ténykedik. A „Kőszikla” mindezek mellett rengetegszer „szakért” különböző francia televízióknak és rádióknak, és segítette szülőhazáját, Ghánát a 2008-as Afrikai Nemzetek Kupája megszervezésében.
Bixente Lizarazu, Christophe Dugarry és Franck Leboeuf szintén gyakran felbukkan a médiában. Leboeuf a pályától sem szakadt el teljesen. Ő irányítja a Hollywod United elnevezésű „gálaegyüttest”, amelynek keretében olyan nevek szerepelnek, mint a volt amerikai válogatott Alexi Lalas és Eric Wynalda, a walesi futballista-színész Vinnie Jones, az énekes Robbie Williams és Ziggy Marley.
A diplomaták és az értékesítő
Zinedine Zidane két évvel ezelőtt még gólt lőtt a vb-döntőben Olaszországnak, aztán fél évig mindenki az ominózus Materazzi-fejesével volt elfoglalva. Erőszakos (és fejetlen) cselekedete után igazán jó fiú lett, és elvállalta az ENSZ jószolgálati nagyköveti pozícióját, ennek keretében nemrég a 1998-as döntőbeli rivális országába – konkrétan Sao Paulóba – látogatott, ahol kilenc tonna, rászorulóknak juttatott étel kiosztásában segédkezett.
Emmanuel Petit manapság a természetvédelem mellett és a klónozás ellen kampányol. Christian Karembeu a FIFA óceáni térségének nagykövete. Fabien Barthez visszavonulása óta legfóbb szenvedélyének, az autóversenyzésnek hódol, és most indít be egy kapusakadémiát. Alain Boghossian maradt a gyepnél, de sportágat váltott: ő a francia junior golfválogatott kapitánya.
Stéphane Guivarc'h sodródott legmesszebb hétköznapjaiban a futballpályáktól: úszómedencék eladásával foglalkozik… És hétvégenként egy kilencedosztályú francia csapatban rúgja a labdát…