Már megint a szerbek

Jönnek a szerbek.

Mit jönnek, itt vannak. Már megint itt vannak. Lassan hazajárnak Magyarországra. Legutóbb márciusban találkozhattunk velük a Volvo-kupán, akkor ikszre végeztek a felek, de a csapat nagy része (pontosan kilenc tagja) és szövetségi kapitánya, Dejan Udovicsics a Partizannal még két alkalommal vendégeskedett nálunk az elmúlt szezon során. Ráadásul az athéni olimpia, azaz 1777 napja nem kaptak ki tőlünk.

A ráúszásnál még mi örülhetünk – Varga Dénes leleményesen használta ki, hogy a felfújható unicumos üveget nem kell elütni, hanem elég a nyakánál fogva elrántani az ellenfél elöl –, utána azonban a délszlávok.Az első felvonásban Vanja Udovicsics lövése talál utat Gergely István kapujába, a második elején pedig Andrija Prlainovics még nagyobb bombája után mosolyoghatnak a vendégek. A mieink?

Hárai Balázs remek lefordulása után a kapufára pattintja a labdát, Biros Péter lövése felperdül Gojko Pijetlovics kezéről, aki még a gólvonal előtt kikotorja a strandlabdát (nemcsak a rózsaszín-kék-sárga színösszeállítás, hanem a fogása miatt mondják ezt), majd Biros remek leválás után a kapusba püföli a labdát. Rögzítsük a tényt: Gojko Pijetlovics nem rossz kapus, de közel sem annyira jó, mint amennyire naggyá teszik a mieink.

Szerencse, hogy itt van Varga Dénes. Előbb fórból lövi ki a bal felső sarkot, majd nyolc méterről hatalmas kapufás gólt ragaszt ugyanoda. Már a támadás első pillanataiban látszott, hogy a szerbek nem veszik komolyan, a visszakapott labdával pedig büntet a Vasas zsenije.

A harmadik negyedben ismét kettővel mennek a vendégek, amikor jön Nagy Viktor. Az első lövést védi, kiabál, a második szintén az övé, még hangosabb üvöltés. Hergeli magát, nála ez be szokott jönni, de szép is lenne, ha nem kapna gólt. Főleg, mivel támadásban, a „ha közelről nem megy, lőjj távolról” elvet követve egyre feljebb kapaszkodunk. Kiss Gergely irdatlan nagy gólt ragaszt a léc alá, majd egy méterrel közelebbről (még mindig hatméteres távolságról) ismétel, így az utolsó negyedre csak egy gól a hátrány – pedig a harmadik nyolc percben két fórt (három ellenében) és négy kontrafaultot kaptunk…

Érkezik is a biztatás a drukkerektől, élükön a rendkívül lelkes, unicumos törzsgárdistáktól, a síppal, dobbal felszerelkezett orosházi csoporttól. De ez sem elég. Most nem. Ezúttal sem. Úgy tűnik, az 1777 napja tartó nyeretlenség tovább tart. A negyedik negyed elején már három gól a szerbek előnye, elúszni látszik a meccs. Szivós Márton fórból hiába talál be, a vendégeknek ismét, már megint, és újra meg újra van válaszuk. A válogatott védekezése még nagyjából rendben is volt, de a támadásokban lehettünk volna pontosabbak, igaz, ez a csapat alig több mint négy hete készül együtt.

A szerbek veretlenségi sorozata tehát tovább tart, azonban néhány szóval azért üzennénk nekik: az elmúlt három olimpiát Magyarország nyerte meg.