Élet a falakon kívül

Akárhogy is alakul Erwin Koeman együttesének Svédország és Portugália elleni találkozója, a magyar válogatott biztosan ott lesz a világbajnokságon.

Mármint a magyar hajléktalanválogatott: a Rákos András vezetésével készülő együttes szeptember 6-tól Milánóban szerepel a fedél nélküliek számára rendezett világbajnokságon, és az Oltalom Sportegyesület segítségével összeverbuvált gárdánál nagyon bíznak benne, hogy sikerül felülmúlni a tavalyi, melbourne-i tornán elért 36. helyezést. Kijutni nem volt nehéz: csupán nevezni kellett, az olaszországi szervezők biztosítják a szállást és az étkezést, a résztvevőknek egyedül az utazás költségeit kell vállalniuk. És igazolni, hogy valamennyi csapattag hajléktalan volt az elmúlt év során.

„Nézze meg a vébé honlapján az ellenfelek képeit, van egy olyan érzésem, hogy nem mindannyian felelnek meg ennek a kitételnek – fejtegette Rákos

András, akit éppen a csapat edzése közben ért hívásunk. – Szigorú értelemben véve nálunk sem mindenki él utcán vagy hajléktalanszállón, de nem is ez a lényeg, inkább a lehetőség, amelyet egy-egy ilyen torna kínál. A negyedik világbajnokságunkra készülünk, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a csapat tagjainak tartást, önbecsülést ad, hogy részt vehetnek az eseményen. Saját példájukon keresztül döbbennek rá arra, hogy az elsőre elérhetetlennek tűnő célok is elérhetőek.”

A hajléktalan-világbajnokság hivatalos oldala büszkén hirdeti, hogy az előző években a játékosok 71 százaléka került ki a torna segítségével a gödörből, jutott munkához, lakhelyhez, lábalt ki alkohol- vagy drogproblémájából. „Statisztikákat én is tudok gyártani” – mondta erre Rákos András, elismerve azonban, hogy többé-kevésbé a magyar csapatnál is érvényes a mutató, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem a körülményekben tapasztalni javulást, hanem a gondolkodásmódban. S hogy miként lehet bekerülni a válogatottba?

„Egyszerűen. Aki eljön a keddenként és szombatonként tartott margitszigeti focira, tud viselkedni a pályán, nem szól vissza a bírónak, az edzőnek, már átment a felvételin” – adta meg a kereteket a tréner. A csapat internetes oldalát böngészve meglepő információra bukkantunk: a hajléktalanválogatott tervei között szerepel, hogy összemérje erejét Erwin Koeman együttesével.

„Nem kell ezen csodálkozni, ellenfeleink között van olyan, amelyik már gyakorolt együtt országa válogatottjával – magyarázta a vezető. – Sajnos eddig nem sikerült tető alá hozni a meccset, pedig mi már akkor is boldogok lettünk volna, ha az U21-es csapattal játszhatunk. Mégsem mondhatom, hogy a szövetség nem tett értünk semmit, hiszen három éve már adtak mezeket. Az más kérdés, hogy kénytelenek voltunk mégis az Oltalom egyesület pólóiban pályára lépni, helyi újságíróknak pedig magyarázkodni, miért nem piros-fehér-zöld mezben játszunk. Amikor ugyanis a délafrikai tornára érve kibontottuk a csomagot, kiderült, az MLSZ szakadt trikókat küldött.”

Pedig ilyen súlyú tornán illik szépen megjelenni: a jelentős érdeklődéssel kísért világbajnokságot idén az UEFA és az Olasz Labdarúgó-szövetség mellett számos világcég is támogatja, a védnökök között szerepel Eric Cantona, Didier Drogba és Rio Ferdinand is. Tegyük hozzá, nem példátlan, hogy a futballvilág hírességei közül valaki szociális küldetést vállal, Edgar Davids, a 2008 nyara óta csapat nélküli holland középpályás például utcai focitornát hívott életre, miután Hága szegénynegyedében tett látogatása során saját szemével láthatta, milyen körülmények között nőnek fel a helyi gyerekek.

„Úgy érzem, sokkal többet tehetek így értük, mint futballistaként – utalt saját helyzetére is a 36 éves labdarúgó. – Az utcai kupa segítségével teljesen különböző fiatalok találkozhatnak egymással, és a Pietek és Mohammedek rádöbbenhetnek, hogy sokkal kevesebb különbség van köztük, mint ahogy azt a környezetük sugallja nekik.”

Cantona, Drogba, Ferdinand, Davids – mind a négyen igazi nehézfiúk, kacskaringós életetutat futottak be, ahogyan a hajléktalan-vb hivatalos honlapján bemutatott játékosok is, akiknek sorsát a torna változtatta meg. A korábban csak tengődő Peter saját könyvtárat nyitott Németországban, az elefántcsontparti Zroho a tavalyi vb előtt 300 kilométert gyalogolt az őserdőben, mostanra viszont már egyenesbe jött, a mátészalkai Ferenc pedig húszéves kora óta élt az utcán, a futball azonban rajta is segített. Igaz, az idei világbajnokságon nem vehet részt, hiszen a szabályok szerint egyik csapat sem szerepeltethet olyan játékost, aki korábban már ott volt a tornán. Peter, Zroho és Ferenc példája azt mondatja velünk: nem nagy ár.