A sztárpilóta és a ralizseni

Sébastien Loeb ötszörös világbajnok (a ralisport egyetlen ötszörös világbajnoka!), 52 vb-futamgyőzelemnél többet aligha produkál bárki is a közeljövőben, s ezt egyáltalán nem kockázatos jóslat, mivel az örökranglistán Loeb mögött következők egyrészt már nem versenyeznek, másrészt feleannyit nyertek, mint ő. A francia ennek ellenére megmaradt annak a szerény fiúnak, aki volt, s bár amerre jár, szinte széttépik az újságírók, ő jól viseli a megpróbáltatásokat. A Nemzeti Sport kérdéseire is készségesen válaszolt, miközben húsz hónapos kislánya a lába körül ugrándozott.

Na milyen volt?

Nagyon élveztem! – mondta Loeb a műrepülés után.

Melyik részét a legjobban?

Amikor hosszasan mentünk merőlegesen felfelé és egyszer csak, oldalirányba megbillent a repülőgép, és már jöttünk is lefelé. De tudja mit? Nem is emelnék ki egy figurát, mert mind jó volt. A nagy sebességű kanyarok, az, hogy egyszer az eget láttam, a következő pillanatban meg már a füves talajt... Szóval nagy élmény volt. Nemrég kipróbáltam egy Alfa Jetet, de az teljesen más, nem ennyire gyors, nem képes ilyen akrobatikus elemekre és mindenekelőtt jóval stabilabbnak éreztem.

Pedig ön aztán hozzászokhatott a repüléshez, hiszen ha jól tudom, megszerezte a jogosítványt helikopterre...

Igen, de nem hinném, hogy a most látott manővereket valaha is megpróbálnám helikopterrel végrehajtani.

Egyébként kedveli az extrém sportokat?

Attól függ mit hívunk annak.

Mondjuk bungee jumping?

Egy hónapja ugrottam...

Azt hittem, a profi pilóták szerződése tiltja az ilyesmit.

A szerződésem tiltja, hogy veszélyes dolgokat műveljek. De ha ilyen profi pilótával repülsz, mint Péter, az semmivel sem veszélyesebb, mint mondjuk, az autópályán közlekedni.

Ezek szerint szerzett némi tapasztalatot az útjainkról is. Mióta van Magyarországon?

Csak szerdán jöttem, és pénteken már megyek is. Valójában egy Formula–3000-est teszteltem a Hungaroringen, s azt is hosszú ideje terveztem, hogy eljövök és repülök egyet Péterrel.

Akkor városnézésre csak a levegőből volt lehetősége.

No igen, tényleg nem nagyon tudtam körülnézni, de amit láttam, az nagyon tetszik.

Netán a magyar taxisok tudományát is tesztelte?

Én magam nem nagyon szeretem, ha más ül a volán mögött, úgyhogy autót béreltünk, de a feleségem utazott taxival és nem panaszkodott.

Beszéljünk egy kicsit a raliról, a világbajnokságról. Hogy érezte magát az első öt, zsinórban megnyert futam után.

Sokkal jobban, mint most

Akkor lássuk a jelent. Az utóbbi három verseny aligha szerepel majd az emlékkönyve legkedvesebb lapjain. Három futam, a szerezhető harmincból hét pont és egy hatalmas bukás.

Így van. Három versennyel ezelőtt húsz ponttal vezettem a világbajnokságot, most eggyel Mikko Hirvonen vezet előttem. Az idény elején még azt mondogatták, ez lehet az év, amikor az összes futamot megnyerem – azt mindenképp túlzásnak tartottam, nem hittem benne, de azért azt sem gondoltam, hogy most meg így állunk majd. De nincs nagy baj, koncentrálni kell és törekedni arra, hogy a lehető legkevesebbet hibázzak.

Elég demoralizáló lehet a kiesés után húsz-harmincperces hátránnyal másnap újra odaállni a rajthoz. Mi motiválja akkor, amikor a szuperrali szabályt kihasználva a középmezőnyből kezdi meg a felzárkózást?

Semmi. Olyankor nem a motiváció az, ami először eszembe jut, de ez a munkám, vissza kell állnom a versenybe. És látja, legutóbb is megérte, mert a nagy hajrámnak köszönhetően szereztem két pontot, és az jól jöhet még a szezon végén.

Az idén már nagy bukásban is volt része, pedig ez nem jellemző önre. Mit gondol, minden pilóta életében el kell jönnie a nagy bukásnak ahhoz, hogy még gyorsabb legyen?

Nem, nem hinném, hogy kellenek a bukások. Én például egész jól meglettem volna nélküle. De szerencsére az öt-hat bukfenc ellenére megúsztuk a görögországi esést, nem ütköztünk neki semminek, és egyikünk sem sérült meg – ez a legfontosabb.

Ugyanaz a tűz lobog a lelkében a mostani versenyeken, mint az első alkalommal?

A versenyeken igen. Amikor ott állok a rajtvonalnál, még mindig ugyanúgy szeretnék nyerni, még mindig az egekig szökik az adrenalinszintem. Másrészt viszont a pályabejárásokat már sokkal nehezebben viselem, jóval unalmasabbnak tartom őket, mint az elején.

Játsszuk azt, hogy mondok egy szót, s vágja rá, ami először eszébe jut. Ugrató?

Repülés.

24 óra?

Le Mans. Tudom, hogy másnak az jut eszébe, hogy 24 óra egy nap, de nekem a híres megbízhatósági verseny, amelyen többször is indultam már.

Hungaroring?

Formula–1.

Budapest?

Magyarország.

World Rally Car?

A legnagyobb szenvedélyem.