Ráadásként még két arany

Kovács Katalin nyu godtnak látszik, s ha ő nyugodt, másnak sincs oka az izgalomra. A kamerák őt pásztázzák a rajt előtt, meg persze Katrin Wagnert és a 45 évesen is tiszteletet parancsoló Josefa Idemet – az 500 méteres női döntőnek ők a nagy esélyesei. Kati oldalra néz – balra, testbeszéddel jelezve, hogy ő Wagnert tartja veszélyesebb ellenfélnek, s a levegőben ekkor már szinte tapintható a feszültség.

A rajt a magyar kajakos zseninek sikerül jobban, s bár a nézőtérről egyértelműen nem felé áramlanak a pozitív energiák (a németek eksztázisban biztatják Wagnert, a hangzavarnak a maroknyi magyar különítmény „dobszólója” nyújt zenei aláfestést), őt minimális mértékben sem érdekli, hogy a hazai pályán versenyző németet jobban segítik a nézők, megy ez neki önállóan is. Százszor, ezerszer bizonyította már – legutóbb éppen szombaton, az 1000 méteres finálé során. Fél távnál Kovács az élen, s bár a szeme sarkából látja, hogy Wagner gyorsít a tempón, ez se meg nem lepi, se meg nem ijeszti, mert benne is van még tartalék. Lazán lapátol, s bár kihajtja magát (erre bizonyíték, hogy a német hölgy és ő jobb időeredménnyel teljesíti a távot, mint a kenus fiúk), az élet-halál harctól azért messze jár. Az ő hajója siklik át elsőként a célvonalon – s nincs szükség elemző fotókra ahhoz, hogy ez kiderüljön, mert éppen annyit őriz meg előnyéből, hogy éreztesse, ki az úr – pardon, úrnő – a háznál.Elégedetten száll ki a kajakból.

Az újabb arany megalapozza a magyar csapat hangulatát, s bár Vajda Attila nem állhat dobogóra (az 500 méter nem a fő száma), senki sem búslakodik az ötödik helye miatt. Még a kapitány Storcz Botond sem: „Attila ráállt az ötszáz méterre is, és szerintem a tavalyihoz képest nagyot lépett előre” – mondja a kapitány, s valóban, bár az olimpiai bajnok rajtja nem sikerült tökéletesen, a hajrája már bizakodásra adhat okot. A versenyt egyébként a fehérorosz Dzsjanisz Harazsa nyeri meg.

Nem kell sokáig várni az újabb magyar ünneplésre – Kozák Danuta és Szabó Gabriella szolgáltat okot a magyar zászlók lengetésére, s arra, hogy a nagyérdemű újra meghallgathassa a magyar Himnuszt. Ez a diadal már korántsem olyan sima, mint az előző, a címvédésre készülő magyar hölgyek babérjaira ugyanis erősen „ráhajt” az Ivana Kmetová, Martina Kohlová szlovák kettős – olyanynyira, hogy fél távnál még vezet is. A magyarokat azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hagyják elúszni az aranyat – huszáros hajrába kezdenek, és a végére előnyt kovácsolnak a hátrányból. „Féltávnál tudatosodott

bennünk, hogy itt valamit tenni kell, mert nagyon elmentek a szlovákok, attól kezdve minden ötven méternél »behoppoltam« Gabinak, és ez bevált” – nyilatkozta Kozák Danuta az eredményhirdetésre várva.

Ekkorra egyébként már további két érme van a magyar csapatnak – két ezüst. A Csipes Tamara, Medveczky Erika, Janics Natasa, Benedek Dalma összetételű női kajak négyesünk (miután egy kissé beragadt a rajtnál) csupán az ősi rivális németeknek kénytelen megadni magát, míg a férfiak kajak kettesében Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor remek hajrájának köszönheti, hogy a dobogón ünnepelhet. „Látható, hogy a férfi kajakszakágban mindenki egy-egy számra specializálódik, így minden verseny rendkívül kiélezett. Így volt ez most is, s mindketten boldogok vagyunk, hogy egy ilyen sűrű mezőnyben a mostani teljesítményünk ezüstöt ért” – értékelt Kammerer Zoltán.

Összességében tehát hat arany-, kilenc ezüst- és két bronzérem a mieink mérlege, nem csoda, hogy a szövetségi kapitány, Storcz Botond sem elégedetlenkedik. „Tizenhét éremmel megyünk haza, ez azt bizonyítja, hogy a magyar csapat továbbra is nagyon erős – kezdte Storcz. – Pozitív meglepetés volt számomra a Sáfrán testvérek győzelme, Kovács Kati női egyesben szerzett két aranya pedig egyszerűen fantasztikus. Jó kontroll volt ez a verseny a két hónap múlva esedékes világbajnokság előtt, így még mindenkinek marad ideje, hogy levonja a verseny tanulságait. A következő néhány napban az edzőkkel közösen arra kell törekednünk, hogy a legjobb egységeket jelöljük a kanadai világbajnokságra.”

Az élet tehát nem áll meg, az aranyak, ezüstök, bronzok után nincs idő az ünneplésre – a hasonlóan jó vb-szereplés érdekében újra a munkás hétköznapok következnek.