Francia örömünnep

Az Európa-bajnokság legutóbbi és nyolc évvel ezelőtti győztese csapott össze a döntőben, immár másodszor a tornán: a középdöntő utolsó játéknapjának utolsó mérkőzésén némi meglepetésre 72–66-ra a franciák nyertek, akik azóta is hibátlanul meneteltek, így a viadal egyetlen százszázalékos együtteseként futottak neki a finálénak. Hogy magyar vonatkozása is legyen az aranycsatának – május utolsó napjaiban mindkét válogatottat tesztelték a mieink a számukra utólag oly becsapóssá váló felkészülés során, így reális is lehet az összehasonlítás: Oroszországban előbb 19 (61–42), aztán nyolc (66–58) ponttal kaptunk ki, míg Franciaországban csak hattal (61–55).

Ilyen alapon tehát Marija Sztyepanováék tűntek esélyesebbnek, meg címvédőként egyébként is nagyon fogadkoztak, hogy visszavágnak a keddi kisiklásért – de nagyon nem úgy alakult ez a mérkőzés, ahogy ők elképzelték. Avagy győzött a tudatosság a tehetség felett, mert ahhoz kétség sem férhetett, hogy az oroszoknak van több jobb játékosuk, mégis a franciák domináltak, végletekig kidolgozott, precíz védekezésüknek köszönhetően. Hogy védekezős, brusztolós mérkőzés lesz, elég hamar kiderült: amikor a hatodik percben még mindig csupán 4–4 volt az állás, talán már érezte Valerij Tyihonyenko, a kiváló kosarasból lett szövetségi kapitány, hogy nem az övéi szája íze szerint alakulnak az események.

Ám volt más különbség is, nem csak stílusbeli: a mesterek másként meccseltek. Teljesen másként – már ami a cseréket illette. Pierre Vincent ugyanis már a hetedik percre leültette az egész kezdő ötösét, az első negyed végére pedig a 12. emberét is pályára küldte, míg orosz kollégája alig változtatott csapatán, és mindössze nyolc játékost rotált. Ehhez mérten az oroszoknak kellett volna elfáradniuk a végére, azonban ők éppen erre a szakaszra támadtak fel poraikból, és tették majdnem semmissé korábbi 19 pontos hátrányukat. Merthogy a 28. percben 45–26 volt az állás a rutinos Catherine Melain vezette francia csikócsapat javára, amely megijedve a lehetőségtől ezután 1–11-es negatív szériába szaladt bele.

Így pedig szorossá vált a hajrá. Volt miért izgulni az utolsó negyedben, de nem lett volna igazságos, ha az addig egyértelműen jobb franciák szájából kiéneklik az oroszok a sajtot. Mégis majdnem kiénekelték, mert alig több mint egy perccel a vége előtt, négypontos különbségnél Rebekka Hammon dobhatott hármast tiszta helyzetből. Ha bemegy, nyílt a meccs – nem ment be, mégis nyílt maradt szinte az utolsó pillanatokig, mivel Melainék hat (!) büntetőt rontottak el a maradék időben. Ellenfelük azonban nem tudott élni a tálcán kínált lehetőségekkel, sorra elrontotta a „mérkőzésben maradásért” elengedett triplákat, hiába mondta meg a „tutit” az időkéréskor Sabtaj von Kalmanovics, a mindenbe beleszóló milliomos.

Rátgéber László főnöke...