Diego Maradonának a Ko lumbia elleni selejtező volt a harmadik tétmérkőzése az Argentínában nemzeti ügyként kezelt válogatott élén. A szövetségi kapitány azonban csupán az 1–0-s győzelem tényével lehet elégedett, mással nem. Ráadásul itt van a csapat nyakán a megtáltosodó, vasárnap Peruban győzedelmeskedő Ecuador elleni találkozó a 2800 méter magasan fekvő Quitóban!
Ha pedig a magasság szóba kerül, Argentínában hidegrázást kapnak a rajongók. Legutóbb, amikor fent járt az Andokban a válogatott, 6–1-re kikapott Bolíviában. Igaz, La Paz 3600 méterrel van a tengerszint fölött. Április elseje volt, Argentínában mégsem nevetett senki sem. És hogy még a legtapasztaltabb argentin futballistákat is megrázta a La Paz-i szégyen, arra Juan Sebastián Verón viselkedése utal a leginkább. „Fogadtam egy szerencsejáték-irodában, hogy Venezuela nyer La Pazban. Így is lett. Mérhetetlenül örülök ennek” – mondta a fél Európát bejáró irányító.
Így is lett. Venezuela 1–0-ra győzött Bolíviában. Lehet tehát ott is nyerni. Talán mégis az argentin válogatottban keresendő a hiba. Mindenesetre a River Plate stadionját megtöltő közönség úgyszólván láthatatlan együttest látott, amely semmit sem mutatott. Hiába alkotta a támadósort Lionel Messi, Carlos Tévez és Sergio Agüero, illetve az Atlético Madrid centere helyett beálló Diego Milito, nem jutott el hozzájuk a labda.
Maradona alacsony termetű támadóit kritizálta (a harcosságot hiányolta tőlük), mások meg őt, mert a háromcsatáros játék kedvéért megbontotta csapata egyensúlyát. Mi tagadás, a kegyvesztett Juan Román Riquelme segíthetne a labda helyes irányba terelésében, mert az Verónnak láthatóan már nem megy. Ráadásul Maradona háromvédős játékrendszerében a középpályát hátulról Fernando Gago és Javier Mascherano túlbiztosította.
Csak éppen ezt a védelmet muszáj túlbiztosítani!
Minden jel arra utal, Martín Demichelis és Gabriel Heinze felett eljárt az idő. Csak az újonc kapus, Mariano Andújar bravúrjain múlt, hogy az eddig 13 meccsen mindössze hat gólig jutó Kolumbia nem nyert Buenos Airesben. Addig működött a védelem, amíg Hugo Ibarra, Gabriel Milito és Javier Zanetti alkotta, Demichelisszel kiegészülve. A selejtezők első három meccsén nem is kaptak gólt az argentinok, aztán Milito és Ibarra megsérült. Az elnyűhetetlen Zanetti Maradonánál többnyire csak csere, ráadásul neki éppen az univerzális játéka a hátránya.
A kapusokkal eddig nem volt különösebb gond. Maradona keresi az ideális megoldást a védelemben, de egyelőre nem találja. A kolumbiaiak ellen győztes gólt rúgó Cata Díaz ezen a héten már a harmincadik születésnapját ünnepli. Emmanuel Papa eltiltás után visszatér Quitóban, ez segíthet. Az nem, ha a Kolumbia elleni meccs vége felé meghúzódó, Maradona által csapatkapitánynak kinevezett Mascherano nem léphet pályára. Gago sem rajongott amiatt, hogy jobb „futót” kellett játszania.
A szakemberek szerint azért lyukas a védelem, mert hiányzik a stabilitás. Akkor lesz majd újra ütőképes a kékfehér csíkos mezes nemzeti együttes, ha a játékosok újra rálelnek a harmóniára. Úgy tűnik, „orrnehéz” a csapat, a három támadó közül Messi többször is visszament a középpályára, hátha jobb lesz. Nem lett az. Az Istenként tisztelt Maradonának inkább előbb, mint utóbb rá kell jönnie, mi legyen, mert még az a csúfság is megeshet, hogy a pillanatnyilag még éppen közvetlenül vb-részvételt érő negyedik helyen álló argentin válogatott rajongóinak az istenekhez kell fohászkodniuk a dél-afrikai repülőjegyért.