Ausztrália nincs messze!

Két nappal korábban, felkészülési mérkőzésen már összecsapott a két válogatott a francia fővárosban, és akkor 16 pont volt a különbség a végére, most viszont már csupán négy, ami egyértelműen a mieink dicsérete. Főleg úgy, hogy legjobb játékosa, a pénteken a bal combjába medvepuszit kapó Vajda Anna nélkül állt ki a válogatott, aki az orvosi stáb tanácsára kihagyta a szombat esti mérkőzést, vasárnap, a csehek ellen viszont talán már játszhat a kezelések és a csodakenőcsök hatására. Jól és viszonylag frissen kezdett a magyar együttes, fegyelmezett védekezéssel és támadójátékkal biztos vezetést szerzett. Ám az első félidő vége felé már látszódott a lányokon az elmúlt napok kemény edzésmunkája, valamint hogy kimerítő felmérők után vannak. A szövetségi kapitány is úgy osztotta be az erőket, azaz a játszandó perceket, hogy ne terheljen túl senkit, ezért alakulhattak ki a nagyobb hullámvölgyek. Nem eredménycentrikusan cserélt tehát Rátgéber László, mégis mindössze hétpontos hátránnyal fordultunk az utolsó negyedre, amikor a szakmai stáb egy taktikai váltásra szánta el magát: hogy többféle játékszituációt gyakoroltasson, alacsony szerkezetű, agresszívabb ötöst küldött pályára, amely letámadással és szellemes támadójátékkal nagyon nagy erőkifejtésre késztette a legutóbbi olimpia ezüstérmesét. Azóta persze az ausztrálok is fiatalítottak, de akkor sem lebecsülendő eredmény, hogy csak szoros végjátékban maradtak alul a magyarok. Akik két közeli ismerőssel is összefuthattak a pályán, különösen a keret soproni múltú tagjai: az együttes két korábbi irányítója, Alicia Poto és Kathleen Macleod is játszott a meccsen.